Heti útravaló – 27. hét

„Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!”

Dán 3,33

Földi hatalmak jönnek és mennek. Birodalmak emelkednek föl és buknak meg. Királyok, vezetők, uralkodók kerülnek hatalmi pozícióba és végül őket is utoléri az elmúlás. Milyen sokan vannak, akik nagy hatalomra vágyakoznak, mérhetetlen gazdagságra, befolyásra. Holott az igazság az, hogy még a legnagyobb gazdagság is múló szeszély. Könnyen jöhet, de könnyen is mehet. Nem hiába tanít bennünket Jézus Krisztus arra, hogy a földi kincsek halmozása helyett erőnket inkább a mennyei kincsek gyűjtésére tartogassuk. Hiszen ami a mennyből származik, az örök, múlhatatlan.  Ezt érthette meg Nebukadneccar is, aki miután álmot látott a fent idézett verset fogalmazta meg. Saját maga láthatta, tapasztalhatta meg, hogy mekkora bölcsesség rejlik mindabban, amit Isten elvégez. Még a legbölcsebb, legtapasztaltabb földi vezető is csupán ügyetlen kisgyermeknek tűnhet Isten bölcsessége mellett.

Milyen jó, mikor az ember maga is ráeszmél arra, mennyi csoda rejlik Isten királyságában. Csodák, melyeket keresünk, kutatunk, de végül is ott vannak mind előttünk, bennünk. Csoda egy új élet születése. Csoda, amikor valaki felkarol egy elesett embert. Csoda, amikor valaki azt mondja, hogy megkönyörülök valakin. Isten a szeretet csodáját rejti el a szívünkbe és ezáltal saját maga költözik a szívünkbe. Ez a szeretet az Ő királyságának a fő mozgatója, a teremtő szeretet. Ez a királyság azonban nincs kitéve az enyészetnek, a romlandóságnak, a mulandóságnak, mert ez az örök királyság megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért is jó ez nekünk? Mert ebbe a királyságba mi is meg vagyunk hívva. Isten vár bennünket, hogy polgárai legyünk az ő birodalmának és általa a szeretet nagyköveteivé váljunk ebben a földi létben.

Tudjátok ebben az igében hatalmas vigasztalás is rejlik. Hiszen amikor arra gondolunk, hogy ma is vannak hatalmak, akik az emberi élettel nem törődve próbálnak befolyást, meg több hatalmat szerezni, amikor látjuk, hogy a hatalomvágy micsoda pusztítást képes végezni, akkor tudhatjuk azt is, hogy ez nem lesz így mindig. Hiszen ezek a hatalmak is magukon hordozzák a mulandóság bélyegét, szemben Isten országával, ami örökké megmarad. Ebben az országban vigasztalást lelhet mindaz, akinek szembe kellett néznie a háború szörnyűségeivel, akik most gyászolnak, akik most szenvednek. Isten országában ott a vigasztalás, a reménység, a békesség. Bár ezt az országot teljes egészében akkor láthatjuk, ha mi magunk is búcsút intünk e földi létnek, de ennek az országnak már itt a földön vannak látható jelei, már itt e földön megtapasztalhatjuk milyen lesz e mennyei birodalomnak a polgára lenni.

Ott, ahol az emberek között a könyörület, a megbocsátás, a vigasztalás, a reményadás, a szeretet munkálkodik, ott van e mennyei királyság!