Heti útravaló – 26. hét
„Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
Róm 4,20-21.
Az elmúlt napok valamelyikén arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy miért nem lehet kicsiny gyermekekkel szarkasztikusan beszélni. Egy bizonyos életkorig, amit a kicsiknek elmondunk, elmesélünk, azt ők szó szerint értelmezik. Talán ezért is tudnak olyan csodálatos módon elmélyülni az álmok, a mesék világában is. Hiszen számukra mindaz, amit látnak, amit hallanak, az a valóság. Micsoda bizalommal vannak a hallott szó, az ígéretek felé is! Minden ígéretet, amit szüleiktől hallanak, igen komolyan vesznek. Miért is mondom ezt? Ábrahám, akiről az igében is szó van, ugyanilyen gyermeki bizalommal hallgatta mindazt, amit az Atya mondott, ígért neki. Számára nem volt kétséges, hogy Isten szava az nem üres beszéd, nem nagyzolás, nem hirtelen felindulásból tett kijelentés, hanem olyan ígéret, amire igazán lehet alapozni, amivel bátran lehet tervezni. Ez a hit. Hogy én, a tökéletlen ember, mint Isten gyermeke, úgy hallgatom Őt, úgy figyelek az Ő szavára, mint a kisgyermek a szüleire. Olyan bizalommal fogadom el az én személyes életemre nézve tett ígéreteit, ahogy a gyermek bízik szüleiben. Nem hiába mondja azt Jézus a tanítványoknak, hogy: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Ha képesek vagyunk a hitben megerősödni, akkor az Isten ígéreteiben, Jézus Krisztus ígéreteiben való bizalomban erősödünk meg. Miért is fontos ez? Mert a hitben való megerősödésnek igen komoly következményei lesznek az életünkre nézve.
Egyfelől békességünk lesz. A problémák tengerén túl ráeszmélünk arra, hogy van, aki hatalmasabb az életünket megnehezítő körülményektől. Van, akihez minden fájdalmammal, minden terhemmel odafordulhatok, akit megszólíthatok, akitől erőt kérhetek. Azt mondja Jézus: „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” És mindezek mellett mit ígért Jézus? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ha ezekben az ígéretekben meg tudunk nyugodni, akkor békességünk lesz. Mert nem a problémáinkra leszünk rágörcsölve, hanem tovább tudunk tekinteni, és ott meglátjuk Jézus Krisztus arcát.
A hitben való megerősödésnek, a békességen túl egy másik fontos következménye is lesz. Ez a hála. Megszületik a szívünkben a hála az iránt, aki békességet teremt bennünk, és ígéretei által megerősít minket. Ez bizony hálára ösztönöz bennünket. De ez nem kényszer hála, nem azt érezzük, hogy azért vagyunk hálásak mert így illik, mint amikor a gyermek kap valamit és a szülő szól, hogy köszönd meg szépen. Ez a hála a szív mélyéről fakad és még a fájdalmak sokaságán keresztül is képes a felszínre törni. Mert ez a hála a hitből fakad és ez a hála éppen ezért cselekvésre ösztönöz. Ez a hála felszabadít arra, hogy irgalmasságot gyakoroljak mások felé, hogy mint Isten irgalmának az eszköze magam is irgalmasan bánjak másokkal, szavakkal és tettekkel reményt adhassak azoknak, akik reményre és vigasztalásra szorulnak.
Sokszor keressük a miértekre a választ… De talán elsőként azt a kérdést kellene feltennünk magunkban: mennyire bízom Istenben és az Ő ígéreteiben?
