Heti útravaló – 25. hét

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.”

1Jn 5,14-15.

Napról napra, óráról órára, percről percre mennyi és mennyi fohász hangzik el világszerte. Az ember szívében megannyi kérés fogalmazódik meg, amit Isten elé szeretne tárni. Talán már benned is megfogalmazódott az a kérdés, hogy: „szabad-e ilyet kérni Istentől?” „Mi az, amit kérhetek, és mi az, amit nem?” „Mi az, amitől még nem tűnök telhetetlennek? – és még ehhez hasonló kérdések talán téged is foglalkoztatnak. Isten igéje ezen a mai napon azonban választ ad ezekre a kérdésekre!

Azt olvassuk, hogy ha bármit kérünk, Isten akarata szerint, akkor Ő azt meghallgatja. Igen, jól gondolod, hogy ezen van itt a hangsúly: Isten akarata szerint. Ez azt jelenti, hogy ha valódi bizalmunk van felé, akkor Ő még a kéréseink tekintetében is útmutatást tud adni. Ehhez azonban előbb Őt magát kell megismernünk. Ha ismeretlenül kérjük Istent, akkor kéréseink erőtlenek maradnak és esetleg olyan kérést fogalmazunk meg, ami nem az Ő akarata szerint való. Magyarán olyat kérünk, ami nincs összhangban mindazzal, amire Ő tanít bennünket az Szentírás szerint.

Gondolj csak bele, micsoda káosz lenne itt a földön, ha Isten minden egyes ember kívánságát teljesítené. Azokat is, amik csupán számunkra kedvesek, de nem számára. Azonban Isten annyira szereti az embert, hogy tudja jól, milyen könnyen megcsalhat a szív, ezért a Szentlélek folyamatosan, szünet nélkül könyörög értünk. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy akkor nyugodtan ölbe tett kézzel ülhetünk és várhatjuk a csodát. Hanem ez azt jelenti, hogy ha az ember szívébe fogadja a Szentlelket, akkor Ő formálja a gondolatainkat, a vágyainkat is és tudni fogjuk mi az, amit kérhetünk. Isten tehát még erre is gondol, amikor az ember életéről van szó.

Igen, lehet most azt kérdezed magadban: de ha még Isten azt is megmondja mit kérjek, akkor ezzel nem korlátoz engem? Ma talán sokan így fogják ezt fel. Ma, amikor olyan nagy hangsúlyt kap az önmegvalósítás és a korlátok ledöntése. De amikor Isten ilyen korlátokat helyez az ember köré, azt nem azért teszi, mert bármitől is meg szeretne fosztani, hanem azért, hogy megvédjen. Gondolj csak bele, még ha egy gyermek a földet püfölve is azért sír a szüleinek, hogy reggel-délben-este csak csokoládét ehessen, akkor sem engedik meg, mert tudják, hogy az árt neki. A gyermek nem látja a hosszútávú következményeit, csak annyit, hogy a csoki finom, tehát jó. „Miért ne ehetnék egész nap ilyet?” De a szülők tovább látnak és tudják, hogy nem tesz jót az egészségének. Isten ugyanilyen atyai, szülői gondoskodással tekint az emberre és tudja mi az, ami használ, mi az, amire igazán szüksége van az embernek, mi az, amitől igazán, tartósan boldog lehet, tudja mitől IGAZÁN szabad!

János tovább viszi a gondolatot és azt mondja, hogy ha ilyen bizalmunk van Isten felé, hogy elhisszük, Ő tudja igazán mi a jó az embernek, akkor igazán nincs miért aggódnunk, mert Ő azt már megadta nekünk, még mielőtt kértük volna. Igen, Isten akkor sem feledkezik meg rólunk, amikor mi megfeledkezünk magunkról! Ebben lehet reménységünk, hogy Ő akkor is vigyázza lépteinket, amikor a szakadék szélén próbálunk ugrabugrálni.

Kedves Testvérem! Ma, amikor megszólítod Istent, tudd, hogy Ő figyel rád. Nem csak a kéréseidre, nem csak a szavaidra, hanem egész életedre!