Heti útravaló – 25. hét
„Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban.” Préd 6,6
A prédikátor igen szomorú tapasztalatokat vet papírra. Az emberek között forgolódva, mások életét megfigyelve, talán idegenekkel is beszélgetve azt a következtetést szűri le, hogy milyen sok hiábavalóságot tesz az ember. Jelen helyzetben a gazdagságról, mint múlandó tényezőről beszél. Megfigyelte, hogy vannak, akik hiába élnek jól, hiába dúskálnak anyagi javakban, mégsem boldogok, nem tudnak annak örülni, amilyük van. Talán még többre vágynak… Talán anyagi jólétben élnek, de a boldogság hiányzik az életükből, talán éppen „valaki” hiányzik az életükből… Ismerős? Nem hiába, hiszen felidézhetjük azt a gondolatot, amivel a prédikátor a könyvet megnyitja: nincs új a nap alatt.
Bizony, hogy ma is sokan szenvednek ilyen fajta boldogtalanságban. Ma is vannak, akik nem tudnak annak örülni amilyük van, mert azt siratják, milyük nincs. Ilyen módon hálát sem tudnak adni, mert azon töprengenek, hogy mennyi mindent meg tudnának tenni, ha egy kicsivel több lenne ebből, több lenne abból…
Keresztyén emberként azt a kérdést kell magunkban feltennünk, hogy földi javainkra miképpen tekintünk. Mint emberi erőfeszítéseink gyümölcsére, avagy olyan ajándékokra, melyekre Isten megadta az erőt, a bölcsességet, ügyességet, hogy a miénknek tudhassuk? Meg tudunk-e tőlük válni a kellő időben? Meg tudjuk-e osztani másokkal, tudván az igéből, hogy: „mid van, amit nem kaptál?” Mint Krisztus elhívott követői tudnunk kell hálát adni, mindazért, amink van, mert Isten kegyelméből élvezhetjük azokat!
Érdemes olykor elcsendesedni egy kicsit és eltöprengeni azon, hogy mi mindenért adhatunk hálát Istennek, mert mindig van miért hálát adni. Nem csak az anyagiakért! Az erőért, a gondviselésért, a vigasztalásért, egy embertársunkért, szeretteinkért. Az elmúlt idők emlékéért, és a jelen történéséért. Hálát adhatunk a sikerekért, a megerősítésért. De ugyancsak hálásak lehetünk a hitért, Jézus Krisztus áldozatáért, a Szentlélek vezetéséért. Hálát adhatunk a napok múlásáért, de ugyancsak hálásak lehetünk a reménységért, amit szívünkbe rejt az Úr! Legyen hála a szeretetért… Isten szeretetéért és embertársaink szeretetéért!
Urunk, hálát adunk az életért!
Molnár Norbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkésze
