Heti útravaló- 22. hét

„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

ApCsel 18,9-10

Pál nehéz terepre érkezett… Korinthus városában virágzott a nemzeti és vallási sokszínűség. Ezt, az akkori világvárost belengte az emberek különböző kultúrák iránti érdeklődése vagy érdektelensége éppen. Talán már hozzá is voltak szokva, hogy minden idegen hozza a saját szokásait, vallását, isteneit. Pálnak ebben a kulturális és vallási hangzavarban kellett a leghangosabbnak lennie. Igazi kihívás! Először a zsinagógákban vitázott és próbálta meggyőzni a zsidókat és görögöket egyaránt. Bár voltak olyanok, akiknek szívében aktívan elkezdett munkálkodni az evangélium, de alapvetően igen kemény ellenállásba ütközött Pál. A zsinagógából sokan szidalmazták, ellene szegültek, minden bizonnyal meg is fenyegették. Innentől kezdve csak a pogányokra koncentrált Pál a városban és biztosan számolt azzal, hogy még több és meg fenyegetőbb ellenállással kell szembenéznie.

A sok szitokszó, ellenállás ellenére Pál nem hagyta el Korinthust, hanem annál nagyobb erővel, Lélektől eltelve indult el a szolgálat, a misszió útján. Hogy voltak-e negatív gondolatai? Voltak-e félelemei? Valószínűleg igen. De Isten nem hagyta magára ebben a nehéz feladatban. Megerősítette őt. Bátorította és ígéretet tett. „Ne félj, hanem szólj…” – mondja az Úr. Sok olyan helyzet adódhat, amikor félelmetes megszólalni. Amikor latolgatjuk, milyen reakciót fog kiváltani a mondandónk az emberekből. Sokan vannak ma, akik félnek a hitről, Istenről mások előtt beszélni. Mert félnek a reakciótól, a hamis sztereotípiáktól való megbélyegzéstől. Azonban ahogy Pál kapott erőt a bizonyságtételhez, úgy a Szentlélek ma is megerősít ebben bennünket.

Amit a szívünkre helyez az Úr, azt nem lehet elhallgatni! Sőt, akit Isten elhív arra, hogy bizonyságot tegyen az emberek előtt, annak nem kell félnie attól: „mit fog ehhez szólni a másik ember”. Miért? Azért, amit Pálnak is mond az Úr: „mert én veled vagyok…” Erőt adó, megnyugtató ígéret ez Istentől. „Ne félj…, mert veled vagyok.” Isten sohasem hívta el egyetlen szolgáját sem úgy, hogy ne lett volna mellette, semmi olyat nem ígért meg, amit ne teljesített volna később. Pál egy látomáson keresztül bizonyságot kapott arról, hogy folytatnia kell a missziót és kapott megerősítést, hogy a küzdelemben nincs egyedül. Voltak földi, emberi segítőtársai is, de mégis, a legfőbb szövetségese maga a Mindenható Isten.

Testvérem! Ha már tudod, hogy az Úr téged is elhívott, hogy bizonyságot tegyél Róla mások előtt, ne félj, és ne rettegj, mert veled Istened az Úr!