Heti útravaló- 49. hét

„Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.” Lk 6.20

Karácsonyhoz közeledve egyre többször hangzik el a kérdés, akár másoknak, akár magunknak feltéve, hogy: mire is vágysz igazá?. Bármi is erre a válaszunk, az alapja minden bizonnyal az, hogy boldogságot szeretnénk és ennek a boldogságnak a forrását próbáljuk meglelni. Valaki luxuscikkektől vár boldogságot, mások emberektől, emberi érintéstől, közeledéstől, kedves szavaktól, közelléttől. Akárhogy is, az ember első körben a boldogság forrását földi dolgoktól várja, amiket úgy érez, elérhetővé válhatnak számára. Azonban minden, ami földi, magán hordozza a múlandóság bélyegét, akár egy nehezen felépített házra, akár szeretteinkre gondolunk. Ami pedig múlandó, törékeny, sérülékeny, az könnyen válhat a boldogtalanság forrásává is.

Hogyan nyerhet hát az ember olyan boldogságot, ami örök, ami nem halványul el, amit birtokolva nem kell azon aggódni, mikor veszítjük el? Ha a múlhatatlan boldogság forrását keressük, akkor nekünk is a múlhatatlan, az örökkévaló felé kell fordulnunk. Isten, aki úgy szereti az embert, hogy minden engedetlensége ellenére is nem az örök kárhozatot, hanem éppen ellenkezőleg, az örök életet szeretné ajándékozni Fiában, Jézusban, azt szeretné, ha földi életünk is boldogságban telne. Így Ő az, aki olyan boldogsággal tudja szívünket eltölteni, ami minden gond és baj, nehézség közepette is segít meglátni az élet szépségeit.

Hogyan is érhető el ez a fajta boldogság? Azt mondja Jézus a tanítványoknak, hogy boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Máté evangéliuma kiegészíti azzal, hogy Jézus a lelki szegényekről beszél. Kik azok a lelki szegények? Azok, kiknek szíve a Jézus Krisztussal való találkozás után teljesen megújult. Az életüket meghatározó dolgok fontossági sorrendjét átértékelték és rádöbbentek arra, megértették, hogy Isten nélkül nem lehetnek valóban boldogok. Isten nélkül nem élhetik meg a valódi boldogságot. Legyen akármekkora vagyonuk, akármennyi szerető ember is veszi őket körbe, ha Isten nélkül akarnak élni, nem élhetik meg az igazi boldogságot. A szegénység tehát nem kifejezetten csak anyagi nincstelenséget, vagy lelki terhek garmadáját takarja, hanem inkább azt, hogy lelkünk nem földi kincseink rablánca alatt sínylődik. Szegény, hisz lelkünk nem a földi gazdagság után vágyódik, hanem hogy mennyi kincsekkel legyen gazdag.  Boldogok a lelki szegények. Boldogok azok, kik a földi kincseket, földi „szerelmünk tárgyait” a helyén tudják kezelni. Boldogok azok, kik megértik, hogy Isten nélkül mennyire elhagyatottak, árvák, kiszolgáltatottak vagyunk. Boldogok, akik Isten országában tudnak örvendezni, kik a mennyei birodalom polgárai. Boldogok, kik Isten országát meglátják e földi létben, kik építik is azt.

Karácsonyhoz közeledve, Adventben a boldogság forrása közelít felénk. Lehet-e többet kívánni valakinek, mint hogy legyen élő találkozása Jézussal, hogy fogadja be szívébe és élje meg, tapasztalja meg a valódi, múlhatatlan boldogságot.

Karácsonykor Isten a boldogságnak kimeríthetetlen forrását küldte le közénk, emberek közé Fiában, Jézusban. Mondhatni, magától a születésnapostól kaptuk a legnagyobb ajándékot. Illő hát, hogy adventben mi is vigyünk ajándékot az ünnepltnek, Jézusnak. A legnagyobb ajándék, amit mi adhatunk, az saját magunk, hogy szívünket odaszánjuk az Élet Urának, hogy újítsa meg és adjon engedelmes szívet, ki Isten felé hálaadással, az emberek felé pedig szolgálatkészséggel közelít.

Advent 3. vasárnapja: A sötétség szűnni kezd már…