Heti útravaló 17. hét

„Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.”

Mt 19,13

Hallva Jézus megannyi csodájáról, sokan szerettek volna a közelébe kerülni. Szerettek volna vele találkozni, szerettek volna részesülni az Ő közelségének áldásaiból. Sokan vágytak gyógyulásra, enyhülésre, reményre. Csodálatos módon, ha az emberek nem is értették igazán kicsoda Jézus, de mégis megéreztek valamit az Örökkévaló Isten benne való jelenlétéből. Ezért vágytak annyira az emberek az Ő közelségére. Mert az Ő közelében a terhek hirtelen megkönnyebbültek, a fájdalmak enyhültek. A földre érkezett Megváltó Krisztus Isten szeretetének volt a megtestesülése.

Nem csoda tehát, hogy nem csak felnőttek voltak Jézus közelében. Voltak gyermekek, akiket a féltő, gondoskodó édesanyák hoztak el. Elhozták őket, hogy ők is részesüljenek az áldásban. Jó helyre hozták őket. Vihették volna a tömegtől távol, oda, ahol „nem zavarnak senkit”, ahol „hangoskodhatnak”, ahol nem zavarják meg a „felnőttek dolgait”. A tanítványok megpróbálják ezeket a gyermekeket csitítani, távoltartani a Mestertől. Nem rosszindulatból, csupán naivitásból, hogy ne terheljék a gyermekekkel Jézust. De Jézus nem fogadja ezt el. Ő nem tekint a gyermekekre „teherként”. Hanem bennük látja az Atya csodálatos bölcsességét, az élet sarjadását, bennük látja azt az alázatot, amilyen alázattal a felnőtteknek is rá kellene csodálkozni a mennyek országa valóságára, Jézus Krisztus áldozatára, a feltámadásra, az Atya szeretetére. Ezek a gyermekek semmiképpen sem „zavaró tényezők”, akiket el kellene küldeni a szentség helyéről, Jézus Krisztustól. Éppen ők mutatják meg azt az önfeledt örvendezést, amiben a hívő ember is részesült Jézus Krisztusban.

Azok a drága édesanyák úgy gondolták, hogy a legjobb hely, ahol ezek a gyermekek lehetnek, az nem más, mint Jézus közelében lenni. Ott, abban a pillanatban a gondoskodó anyai szeretet összefonódott az Isten szeretetével azokban a gyermekekben. Jézus látta, érezte az édesanyák féltő, gondoskodó szeretetét. Ő nagyon is jól tudja, hogy a gyermek mekkora ajándék, és hogy ezt az ajándékot maga az Atya bízza a szülőkre, és éppen ezért milyen nagy szükség van még a szülői gondoskodásban is Isten áldására.  Hogy ennek tudatában voltak-e ezek az édesanyák, vagy nem, nem tudjuk. De egy biztos, hogy ezek az édesanyák a legjobbat szerették volna gyermekeiknek, ezért a szülői gondoskodás Krisztushoz vezette őket. Oda, ahol kicsik és nagyok egyaránt örvendezhetnek Isten szeretetében.

Ma, ezen a különleges napon azokért mondunk hálát, akik nélkül nem lehetnénk itt, ezen a földön. Hálát adunk a Teremtő Istennek minden édesanyáért, akik féltő gondoskodással szorgoskodnak gyermekeikért. Hálát adunk azért a sok áldozatért, álmatlan óráért, amiket szeretetből vállaltak értünk.

Hála legyen a ti életetekért, az Úr áldjon meg benneteket gazdagon!