Heti útravaló- 12. hét

És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban! Lk 19,38

A Király visszatér… Nem, ez nem csak a Gyűrűk Ura trilógia harmadik kötetének a címe. Ugyanis a zsidó nép hasonlóan nagy izgalommal várta Dávid utódját, a régi korok nagy királyának a leszármazottját, mint ahogy Tolkien regényében az emberek nemzettsége várta a király visszatértét, Isildur utódját, aki a helytartók kormányzása után ismét felvirágoztatja Gondor királyságát. A zsidóság Jézusban hatalmas potenciált látott, akinek vezetésével elüldözik a megszálló rómaiakat és elfoglalja Dávid trónját. Hasonló gondolatoktól vezérelve ezért a városba bevonuló Jézust királyhoz illően köszöntötték, ki virágszirmokkal, ki pálmaágakkal, ki földre leterített ruhadarabokkal.

Király érkezett a városba. De nem olyan király, amilyet szerettek volna… Jobb annál! Olyan, amilyenre szükségük volt! Jézus több mint egy emberi uralkodó ház leszármazottja. Az Ő uralkodói igényei nem korlátozódnak le egy városra, egy nemzetre. Ő a teljes teremtett világ fölött uralkodik! És nem, nem azért jött, hogy az elnyomott népet megszabadítsa a rómaiaktól. Hanem azért jött, hogy megszabadítsa az embereket a bűneiktől. A zsidó nép lázadását bármely jó karizmával bíró, jó stratégiai látással rendelkező, harcedzett földi vezető vezethette volna. De Istennek sokkal nagyobb, átfogóbb, hosszabb távon tartó terve volt Jézussal. Jézus azért jött, hogy helyettes áldozatával eltörölje a bennünket terhelő adóslevelet. Azért jött, hogy bűnös természetünk ellenére mégiscsak részünk lehessen az örök élet ajándékában akkor, ha Őt elfogadjuk olyan királyként, amit az Atya szánt nekünk. Azért jött, hogy reménységünk legyen!

Valamilyen módon ez a történet, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának a története tükröt állít elénk. Hát sok esetben nem úgy tekintünk Jézusra mi is, mint az őt éljenző tömeg? Nem olyannak látjuk Őt, amilyennek szeretnénk látni? Ahelyett, hogy elfogadnánk Őt olyannak, amilyen valójában? Ha aktuálisan ezt a járványhelyzetet tekintjük, nem futott át néha az elménkben az a gondolat, hogyan kellene Istennek véget vetnie ennek? Vagy Jézusnak hogyan kellene meggyógyítania a betegeket? Elképzelésinkből kiindulva fordulunk hozzá és elképzeléseinket kérjük tőle. De ki tudjuk-e mondani őszinte szívvel, erős hittel, hogy: „legyen meg a te akaratod”?

Jézus arra kéri a tanítványokat, hogy: „Bízzatok!” Isten velünk, emberekkel való tervei nem azon alapszanak, hogy mi mit és hogyan szeretnénk, hanem azon, hogy mire van igazán szükségünk. Isten terveinek végső célja: az élet és nem a halál. Nagypénteken a kereszt alatt álló tömeg számára Jézus halála a véget jelentette. De Isten adott folytatást. Halálból életet. Az emberileg tök logikus végkifejletet megtörte Isten (az emberiség számára) „logikátlan”  folytatása.

Hogy mik lesznek a járvány hosszútávú következményei? Nem tudhatjuk. De azt igen, hogy végén Isten szava válik valósággá! És ez reményre ad okot. Minden reménytelenség ellenére a kereszt reményre ad okot. Miért? Mert Jézus azt mondta bízzatok! A legjobb, amit tehetünk, hogy bízunk Krisztus ígéreteiben. Persze ez nem jogosít fel bennünket a tétlenségre. Amit emberileg megtehetünk, hogy harcoljunk az életért, meg kell tennünk! De Jézus arra hív, hogy ezt Őt követve, benne bízva tegyük, és nem lesz céltalan emberi erőfeszítésünk!

Jézus Krisztus Király uralma még ma is tart és ereje nem fogyatkozott meg! Benne van a mi reménységünk!