Heti útravaló 12. hét

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Ézs 43,1b

Emlékszem, hogy kisgyermekként nagyon féltem a tűzijátékoktól. Ennek ellenére mindig hajtott a kíváncsiság, ezért minden egyes alkalommal én is kiálltam a szüleimmel az udvarra, hogy próbára tegyem a bátorságomat. Aztán amíg el nem múlt ez a félelmem, mindig az lett a vége, hogy szüleim féltő karjában, ölelésében kerestem oltalmat. Igen, gyermekként az ember a félelmetes, a rettentő dolgok elől oda menekül, ahol igazán biztonságban érzi magát, azokhoz, akiktől valódi szeretetet kap. Érdekes módon felnőttként már egy kicsit máshogy kezeljük a félelmeinket. Sokan igyekeznek egymaguk megküzdeni vele, vagy sokan tudomást sem vesznek róla, valakik éppen hogy szégyellik, ezért nem kérnek segítséget másoktól.  Pedig mennyi és mennyi félelem próbálja ostromolni az életünket nap, mint nap! Kérdés, hogy mihez kezdünk velük? Próbáljuk elfojtani? Esetleg hagyjuk, hogy elsodorjanak magukkal? Honnan várhatunk segítséget és szabadulást?

Isten választott népe egykor igen nagy félelemben élt. Idegen földön, távol az otthontól, távol szeretteiktől. A babiloni fogság idején sokak szíve telve volt félelemmel, reménytelenséggel. Ezért szól hozzájuk oly erőteljesen a prófétán keresztül Isten vigasztaló üzenete: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Isten azzal a döntésével, hogy ezt a népet kiválasztotta, arról is döntött, hogy oltalmazza, megvédi. Amikor Isten ezt a népet a magáénak vallja, akkor azt úgy kell értenünk, hogy egy kimondhatatlanul szoros kötelék van kettejük között. Olyan szoros, mint amilyen a szülő és gyermeke között van. Ezért nem hagyja az Úr szenvedni az övéit.

Ma, amikor a félelem, mint ordító oroszlán tör sok ember szívére, ez a vigasztaló üzenet, ami Isten szájából hangzik, ugyanilyen erővel szólítja meg a ma emberét is. Ő, aki téged Fia által megváltott, számodra is valódi oltalom, menedék. Ahogy a gyermek szerető szüleihez bújik, amikor megretten valamitől, úgy te is bátran menekülhetsz az Úr védő szárnyai alá, mert Krisztus által, az Ő áldozata által te is az Ő gyermekévé lettél!

Ha ma téged is földre taszít a bánat, a félelem, a reménytelenség, Ő számodra is, mint gyermeke számára ezt üzeni: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”