Heti útravaló- 10.hét
„Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.” Jn 14,12a
A tanítványoknak nehéz megemészteni, hogy nagyon sok minden nem úgy lesz már, mint korábban volt. Ezért is olvashatunk olyan hosszan arról, Jézus miként készíti fel a tanítványokat arra az időre, mikor már nem lesz velük. Nem lesz velük, de mégiscsak velük lesz. Ez az, amit oly nehezen tudtak (akkor még) elképzelni. Talán belátták, vagy legalább is próbáltak megbarátkozni a gondolattal, hogy Krisztusnak el kell menni. De ez az elmenetel nem azt jelenti, hogy magára hagyná szeretett tanítványait. Sőt, azt mondja másik Pártfogót küldök nektek, más néven: az igazság Lelkét, a Szentlelket. A Szentlelken keresztül fogják igazán megérteni és a legszorosabban megérezni azt, amiről Jézus így beszél: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.”
Jézus a tanítványok (egyik) legnagyobb félelmét akarja eloszlatni, méghozzá, hogy egyedül maradnak. Sőt, egy még szorosabb kapcsolat jön létre Mester és tanítványai között. Egy elválaszthatatlan kapcsolat, egy felbonthatatlan szövetség jön létre közöttük, melynek komoly következményei lesznek az ő földi életükre nézve. Sok minden megváltozik. A rengeteg tanítás immáron kiteljesedik a tanítványok életében. Ami korábban homályos volt, most kitisztul, amit eddig nem értettek, világossá válik számukra. Végre teljes mértékben betölthetik azt a célt, amire Jézus elhívta őket. Talán azt is mondhatnánk, egy új szintre emelkedik tanítványi mivoltuk. A másik Pártfogó eljövetelével válnak valóban apostolokká, küldöttekké.
A másik Pártfogó eljövetele számos új változást hoz el az tanítványok életébe. Már nem csak hallgatói lesznek a tanításnak, hanem elsősorban hirdetői és cselekvői egyaránt. Azt mondja Jézus: „Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi…” A tanítványok, mindazt, amit hallottak és láttak továbbadják szóban és tettben. Nem csak azért, mert Jézus kiválasztotta őket, hanem azért is, mert a bennük lángoló Szentlélek erre buzdítja őket.
A Krisztusban való hit ma ugyancsak változásokat hoz az ember életébe. Mondjuk így: a Szentlélek felkavarja az álló vizet. Nem engedi, hogy az ember abban az állapotban maradjon, mint korábban. Hitvallásra, cselekvésre buzdít. Tette ezt a tanítványokkal és teszi ezt ma is azokkal, akikkel töretlen bizalommal közelednek a Szentháromság Istenhez. Az ember számára Krisztus lesz a kiindulópont az élet minden területén (a munkában, a magánéletben, a szórakozásban…). Ő lesz, akire feltekintünk, akitől az erőt, a reményt várjuk. És korántsem hiábavaló ezeket tőle várni, mert ígérete szerint a másik Pártfogó, a Szentlélek jelenlétén keresztül Ő maga van jelen a gyülekezeteink, a hívő ember életében.
Jézus ma is próbál bennünket kizökkenteni a bizonytalanságot sugalló, félelemkeltő hétköznapokból. Arra hív, hogy elsőként hozzá meneküljünk a nehéz időkben azért, hogy erőnket megújítsa, szívünket reménnyel töltse el és útbaigazítson, hogy szóbeli és tettleges bizonyságtételünk másokat is hozzá vezessen!
