Heti útravaló 10. hét

Az Úr mondja: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől.”

Ézs 58,6-7.

Egy nagyon váratlan, különleges és igencsak elszomorító böjtbe léptünk idén. A háború borzalmait, a menekültek arcát látva sokunk szíve összeszorul. Ezért ez a szokatlan böjti időszak most talán szokatlan böjtölést kíván. Nem is lehetne idén aktuálisabb mindaz, amit maga az Úr mond arról a böjtről, ami számára kedves.

Idén, igen hangsúlyosan, Isten a diakóniai szolgálat felé fordítja figyelmünket. A szeretetszolgálat felé, amin keresztül magunk is a reménység eszközévé válhatunk Isten kezében.

Látjuk és halljuk, milyen sokan vannak azok, akik rászorulnak most a segítségre. Félelemmel, rettegéssel a szívükben hagyják hátra korábbi életüket, egy „élet munkáját”, ahogy az egyik menekült bácsi mesélte nekem.

Most, amikor talán azon töprengsz, mivel is böjtölj, hogyan fogj neki az idei böjtnek, érdemes magára Istenre hallgatni, aki kijelentette akaratát nép előtt, így most neked, nekem, nekünk is üzen. „Ne zárkózz el testvéred elől!” Ha megteheted, hogy valakin segíthetsz, tedd meg bátran! Akár adománnyal, akár önkéntes munkával, akár vigasztalással. Mindazoknak, akiknek most félelemmel, kétségbeesetten kell menekülniük, óriási szükségük van a reményre és vigasztalásra!

Az Úrra tekintünk! Tőle van szabadulás, tőle van erő, benne van reménység!

„Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”

Zsolt 33,22