HATÁRTALAN SEGÍTSÉGNYÚJTÁS – interjú Kis Anett gyakornokunkkal

Kis Anett huszonnégy esztendős: Marosvásárhelyen született, majd Kolozsváron tanult, Ausztráliában töltötte a gimnáziumi éveket, ahol a sydney-i magyar gyülekezet aktív tagja volt, és a szombati, magyar iskola állandó résztvevője. Tanulmányai Hollandiába vezették, ahonnan huszonhárom évesen először érkezett Magyarországra, hogy itt végezze el gyakorlati idejét mint szociális munkás. Az élményeiről, tapasztalatairól és a Magyar Református Szeretetszolgálatnál töltött mindennapokról kérdeztük.

Hogyan vezetett az utad Magyarországra?

Az international social work (nemzetközi szociális munka) szakon tanulok, és inclusive society (befogadó társadalom) képzésre szakosodtam, amelynek keretében külföldön kell végezni gyakornoki munkát. Már beutaztam a világot: 26 országban jártam, 4 országban éltem, és ugyan magyar nyelven beszélek a családommal, de mindezidáig sosem éltem itt.

Úgy éreztem, hogy muszáj megragadnom ezt a lehetőséget! Nemcsak azért, hogy végre itt éljek, hanem a munka szempontjából is, mivel az anyanyelvem a magyar, jobban tudok kapcsolódni az emberekhez, mintha egy dél-amerikai országba mentem volna szolgálatra.

Hogyan találtál rá a Magyar Református Szeretetszolgálatra?

Amikor eldöntöttem, hogy Magyarországra jövök, sok helyre jelentkeztem. Fontos szempont volt, hogy ne csak irodai és adminisztratív munkát végezzek, hanem legyen gyakorlati része is – terepre szerettem volna menni és szemtől szembe találkozni az ellátottainkkal, így találtam rá a Magyar Református Szeretetszolgálatra. Egy szakmai konferencián ajánlották, így kötöttek össze Nagy Gábor ügyvezető igazgató-helyettessel és Szilágyi Kinga szociális és adománykoordinációs szolgálatvezetővel, ennek pedig már majdnem tíz hónapja.

Mivel telnek a mindennapok?

Részt veszek adminisztratív, irodai munkában is, segédkezem a pályázatoknál, így az UNICEF egyik projektjénél is. Szeretném az elejétől a végéig átlátni a folyamatokat, így amikor kezdődött a munka, ellátogattam Ózdra és környékére (ahol fizikailag zajlik a projekt megvalósítása), és ott töltöttem egy kis időt, hogy testközelből megismerjem a terepet, az ott dolgozó kollégákat és az ott élőket.

Nagyon szeretek a szervezetnél dolgozni: kiváló szakemberekkel dolgozhatok együtt, és van egyfajta közösségi összetartás, családias hangulat is, ami áthatja a mindennapokat.

A második félévben próbáltam inkább a koordinációs részét átlátni a projekteknek. Heti 2-3 napot vagyok bent az irodában, és adminisztratív feladatokat látok el, de mivel fontos számomra, hogy megmaradjon az emberekkel való kapcsolat, így terepre is rendszeresen járok. Nehéz és megindító élettörténeteket ismerhetek meg. Fontos, hogy láthatom és megélhetem ezeket a helyzeteket. Örülök annak is, hogy a szociális munkának láthatom ezeket a részeit és területeit, mert Hollandiában minden sokkal másabb és központosítottabb.

Mit tanultál a szeretetszolgálatnál töltött idő alatt, melyek azok a dolgok, amelyek biztosan életre szóló muníciót jelentenek neked?

Amit innen tanultam: nem számít, hogy mennyire különbözünk, az empátiára és az ítélkezésmentes segítségnyújtásra mindig meg van a lehetőségünk. Látom a munkatársaimon is, hogy ezt gyakoroljak minden nap. Nem számít, hogy ki vagy, honnan jöttél, milyen vallású vagy – mi segítünk, nekem ez a legnagyobb lecke.