Hamar László kórházlelkész igemagyarázata – 1Krón 23,28-32
Álljanak Áron fiainak a rendelkezésére az Úr házának szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán tartásánál és az Isten háza körüli szolgálat teljesítésében, a sorba rakott kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél. Álljanak ott minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak, ugyanígy esténként is, és ha égőáldozatot mutatnak be az Úrnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban álljanak állandóan az Úr előtt. Végezzék a kijelentés sátra körüli tennivalókat, a szentély körüli tennivalókat meg testvéreik, Áron fiai mellett a tennivalókat, amikor az Úr házában szolgálnak. (1Krón 23,28-32)
Kedves igeolvasó testvéreim!
Saul király uralkodása után Dávid király már nem csupán úgy gondolkodott Izráel országának kiépítéséről, hogy a 12 törzs legyen szorosabb kapcsolatban egymással, vagy, hogy minél több idegen családot-törzset-népet űzzenek ki az országból, hanem a közigazgatási és vallási rendszer alapos kidolgozásával is biztosította a nemzet hatékony működését. Jeruzsálemet fővárossá tette – ehhez először gyakorlatilag el kellett foglalnia –, majd mind a vallási szervezet működését, mind pedig a katonai-politikai rendszer működését kidolgozta. (I.Krónika 23-27.) Igénkben a vallási szervezet kiépítéséről olvasunk. Dávid királytól, aki egy mély hitű ember volt, ennek a rendszernek a kiépítése egyáltalán nem arról szólt, hogyan tudná a befolyását minél jobban kiterjeszteni az egyházra, hanem arról, hogy az egyház hogyan tud az Isten népe lenni. (Ennek a kísértésnek a mindenkori királyoknak, uralkodóknak, kormányoknak igen nehéz ellenállni! Dávid valóban Istent tekintette a nép királyának!)
A statisztikák, amiket készített, mind arra voltak jók, hogy minél hatékonyabban, jobban lehessen a papoknak és a papok segítőinek, a lévitáknak dolgozniuk. Bár zsinatokról nem olvasunk, de azért látva a feladatokat, mégis eszünkbe juthat református egyházunk, ahol a tisztségviselőknél a lelkészi munkákat segítendő különböző tisztségviselők vannak, akik egyszerre lehetnek a „kétkezi” munkákban szolgálók, de egyszerre végezhetnek lelki munkákat. Ki gondolná, hogy a presbiteri rendszerrel ekkora átfedése van annak a rendszernek, amit 3000 éve egy király dolgozott ki? (Bár pontosabb, ha azt mondom: Isten Szentlelke munkálta Dávidban ezt a szemléletet.) Dávid a lévitákat nem a papok alá rendelte szolgálni, hanem melléjük. Az Isten szolgálatában máig igaz, hogy csak munkatársak vannak, főnökök nincsenek.
Imádság:
Úr Jézus! Milyen jó, hogy munkatársnak hívtál el mindannyiunkat. Odaadó szeretettel találkozásban megkerestél, megigazítottál, és most méltóságot adsz kihívásokban, feladatokban. Hadd végezzük ezeket úgy, hogy Rád mutassanak és ne ránk!
Ámen.
Hamar László kórházlelkész
