“Fontos a személyes kapcsolat az önkéntesekkel”

Vad Lilla 2009 februárjában csatlakozott a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársi csapatához, mint a Szeretethíd program koordinátora. A több mint egy évtizedes szolgálata során megtapasztalhatta a szervezet növekedését, a feladatok sokasodását, de van mégis valami, ami nem változott azóta sem: az önkéntes segítőkre mindig nagy szüksége van a szervezetnek és a társadalomnak. A Szeretetszolgálat 15 éves jubileuma alkalmából beszélgettünk.

Hogyan kerültél a Magyar Református Szeretetszolgálathoz, ami akkor még egy viszonylag új és kicsi alapítvány volt?
A 2000-es évek végén már gondolkoztak azon a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Zsinat Ifjúsági Irodájának vezetői, hogy kellene egy református önkéntes programot létrehozni. A név már akkor megfogalmazódott – ez volt a Szeretethíd – , de a megvalósításban szükség volt szervezőkre és munkatársakra. A Csillagpont ifjúsági találkozó szervezőcsapatában már korábban is tevékenykedtem, és tulajdonképpen onnan javasoltak engem erre a feladatra, és így keresett meg Czibere Károly irodavezető a lehetőséggel.

Az elmúlt 12 évben nemcsak az alapítvány, hanem az önkéntes programok is nagy változáson, fejlődésen mentek keresztül. Te hogyan élted meg ezt a mindennapi munkád során?
Az első években kifejezetten a Szeretethíd program szervezése volt a feladatom. Később aztán kaptam segítséget, új munkatársakat, mert évről-évre nőtte ki magát a program, és így bővült a feladatkör is. Ekkor lettem hivatalosan az önkéntes programokért felelős a Szeretetszolgálatnál, ami magában foglalja az önkéntesek toborzását, a számukra releváns programok meghirdetését és koordinálását, a segítőkkel való kapcsolattartást, illetve a rendszeres önkéntestalálkozók szervezését. Persze időnként egy-egy új ötlettel újfajta munkaterületekbe is bepillantást nyertem: ilyen volt például, amikor önkéntes jó gyakorlatokat gyűjtöttünk gyülekezetektől, amiből kiadványt szerkesztettünk, konferenciákat szerveztünk különböző témákban, EU-s pályázatot terveztünk és valósítottunk meg. Megtiszteltetésnek érzem továbbá, hogy az Önkéntesség Magyarországi Éve 2021 szervező csapatának tagja lehetek, és a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2021-2030. írásában is részt vehettem. De nemcsak az én munkámban, hanem az egész MRSZ életében és működésében hatalmas változás állt be. Néha visszagondolok, hogy kezdetben két-három munkatárs ült a budapesti irodában és ugyanennyi a debreceni irodában is. Akkoriban nagyon családias volt a hangulat, aminek megvolt az az előnye, hogy egy nagyon jó közösség alakult ki. A növekedés persze elengedhetetlen, és ez sok mindent megváltoztatott. Ma már a munkatársak egy részét nem is ismerem személyesen, de úgy gondolom, az egy nagyon jó dolog, hogy ilyen nagy szervezet lettünk, sok-sok programmal, és egyre több embernek tudunk segíteni.

Hogyan látod, maga az önkéntesség megítélése hogyan változott az elmúlt időszakban?
Mindenképpen jobban benne van a köztudatban az önkéntesség. Idén az Önkéntesség Magyarországi Éve van, 10 éve volt az Önkéntesség Európai Éve, és ezek a tematikus évek és programok sokat segítenek abban, hogy minél többen halljanak a fogalomról és lehetőségekről. Nem kell már megmagyarázni az embereknek, hogy mit jelent az önkéntesség. Azt látjuk, hogy folyamatosan vannak új, szolgálni vágyó jelentkezők, viszont gyakran nehézséget jelent olyan programokat kínálni, ami hosszú távon is vonzó számukra. Természetesen arra is van példa, hogy valaki olyan élethelyzetbe kerül, hogy már nem tud tovább segíteni, ennek a hátterében állhat akár egy költözés, továbbtanulás vagy a családi állapot változása is. Mindig arra próbálunk törekedni, hogy személyes kapcsolatot ápoljunk az MRSZ önkénteseivel. Fontos, hogy ne csak a feladat elvégzését várjuk el, hanem akarjuk megismerni és körünkbe fogadni az önkéntest, tehát a köszönetmondáson túl is tudjunk egymásról.

Jellemzően mik a legnépszerűbb feladatok az önkéntesek körében?
A gyerekprogramok mindig nagyon népszerűek, legyen az akár egy gyerektábor vagy családi nap. Mostanában az otthonról végezhető feladatok is egyre keresettebbek, mint például egy fordítói feladat, ezekre jellemzően mindig túljelentkezés van. Ez egyrészt az elmúlt másfél év egészségügyi helyzete miatt is alakulhatott így, de többször kaptunk visszajelzést, hogy habár megkapják az önkéntesek a felhívásokat, hogy milyen feladatra lehet jelentkezni, és szeretnének is segíteni, de ami napközben, munkaidőben történő esemény, azt nem tudják vállalni, de otthonról bármikor, akár online örömmel segítenek. Sok nyugdíjas önkéntesünk is van, akik kifejezetten kérik és igénylik, hogy jöhessenek és szolgálhassanak, hiszen legalább addig is közösségben vannak és hasznosnak, fontosnak érezhetik magukat, nekünk pedig hatalmas segítséget jelentenek, hiszen ők azok, akik munkaidőben is ráérnek, és részt tudnak venni programjainkon.

Nagyságrendileg hány önkéntesre számíthat a Szeretetszolgálat?
Van egy országos lefedettségű adatbázisunk, ebben jelenleg 900 önkéntes van regisztrálva, bár ennek a számnak kis százaléka, akikre rendszeresen lehet számítani, hiszen a legtöbbször olyan programot hirdetünk, aminél fizikailag jelen kell lenni. Ezt az adatbázist éppen most aktualizáljuk: egy kolléganő végighívja az önkénteseket és beszélget velük arról, hogy milyen feladatot látnának szívesen, szeretnének-e továbbra is a csapat tagjai lenni. Emellett van az iskolai közösségi szolgálat, amit nem szabad összekeverni az önkéntességgel, hiszen ez csak az önkéntesség előszobája. Ennek a célja, hogy a középiskolások megtapasztalják, milyen érzés segíteni, szélesedjen a látókörük, és lehetőség szerint maradjanak kapcsolatban az 50 óra után is a szolgálati helyekkel.

Ha visszagondolsz az MRSZ-nél töltött eddigi éveidre, mik a kedvenc emlékeid?
Nagyon nagy élmény volt a 2013-as dunai árvízi védekezés. Napi szinten toboroztuk az önkénteseket, és mindig csak előző este tudtuk meg, hogy másnap hova kell menni és hány önkéntesre van szükség. Nagyon jó volt látni, hogy mindig sokan jelentkeztek. Magam is személyesen többször kint voltam, és habár azokban a napokban nem sokat aludtunk, a számos szervezési feladat mellett fizikailag is segítettem a védekezést, mégis plusz energiát adott a megtapasztalás: jó volt látni, hogy mindenki segíteni akart, és közös összefogással sikeresen védekeztünk. De rengeteg programot és eseményt említhetnék, amelyek maradandó emléket jelentenek számomra. Manapság talán nem divat egy munkahelyen ilyen sokáig lenni. Habár 13. éve vagyok itt az alapítványnál, annyira változatos, amit csinálok, és mindig jön valami új és valami más, hogy úgy érzem, még mindig van helyem a Szeretetszolgálatnál. Változatos és izgalmas a munka, rengeteg áldás kíséri a szolgálatunkat, és egy nagyon jó csapatban dolgozhatok, ami szintén nem utolsó szempont.