Ez az én nemzetem, az én népem. Nem tudtam tétlenül nézni, ami történik…

Denis Kravchenko az ukrán-orosz háború kitörésének második napjától segíti önkéntesként – önzetlen és kitartó lelkesedéssel – az MRSZ munkáját. Denis 2020-ban érkezett Budapestre az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda (ÖDE) segítségével és szervezésében, de a közös munka a Magyar Református Szeretetszolgálattal a Nyugati pályaudvaron kezdődött, a fegyveres harcok másnapján, amikor az ukrán önkéntes saját bevallása szerint nem tudott ölbe tett kézzel otthon ülni és nézni a borzalmas eseményeket.

„Ez az én nemzetem, az én népem. Nem tudtam tétlenül nézni, ami történik. Cselekednem kellett!” Denis attól a naptól fogva tolmácsol, élelmet oszt, irányítja, informálja az érkezőket és szívén viseli a menekültek sorsát. Mindenhol ott van, ahol segítségre van szükség!

Denis nemcsak kimagaslik a tömegből, hanem elhivatottságával is túlszárnyal sok mindenkin. Ő az, aki az éjszakai műszak után, fáradtságával mit sem törődve, cipeli a menekült családok csomagjait, mindig megpróbál egy jó szóval, apró kedvességgel mosolyt csalni a gyermekek arcára és tolmácsként rendszeresen megnyugtatja a kétségbeesett ukrán menekülőket. Van a személyében valami, ami biztonságot sugároz, ami megoldást hoz a bizonytalanságban, bátorságot ad a félelemben. Ő nemcsak a menekültek támasza, hanem a munkatársaké és az önkénteseké is.

Mikor arról kérdezzük milyen élményeket hordoz szívében az önkéntes munka kapcsán, így felel: „Örökké hálás leszek azoknak a magyaroknak, akik segítségükkel támogatják a nemzetemet! Az első napokban folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem, annyira meghatott az az összefogás, az a tenni akarás, amit a pályaudvaron tapasztaltam. Ha vége lesz a háborúnak mindenkit szeretnék megölelni a Szeretetszolgálatnál és köszönetet mondani nekik azért, amit a népemért tettek!”

Mi pedig Neki vagyunk hálásak, azért az áldozatos munkáért, amit Isten kegyelméből a háborús menekültekért végez! Köszönjük Denis!

Kisfaludy Nóra