Emlékezés nemzeti hőseinkre

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Fil 2,3-4

Isten különös, mindent felülmúló bölcsessége szerint úgy látta jónak, hogy az ember ne egymaga, saját magányában, mindenki mástól elkülönülve élje mindennapjait e földi létben, hanem kisebb és nagyobb közösségeket teremtett, amikben az ember megélheti Isten szeretetében gyökeredző szabadságát. Ilyen szeretetközösség lehet a család, legközelebbi szeretteink közössége, vagy tágabb értelemben véve lehet egy település lakossága, vagy ha még tágabb értelemben vesszük, gondolhatunk egy nemzet közösségére. Sajnos az ember bűnei és vétkei okán ezek a közösségek nem mindig tudják betölteni az Istentől szánt funkcióikat. Van, hogy emberek önző érdekektől vezérelve korlátok állítanak a szabadság, a békesség, a szeretet megélése elé. A történelem során láttunk erre példát saját és más nemzetek életében egyaránt. Sőt, jelen korunkból is tudnánk rá példát említeni. Ilyen időkben különösen is nagy szükség van azokra az emberekre, akik nem önzésből, nem hiú dicsőségvágyból cselekednek, hanem különbnek tartják felebarátjukat maguknál és nem a maga hasznát nézik, hanem másokét is. Olyanokra, akik kiállnak a szenvedőkért, akik készek küzdeni az elnyomás ellen. Istennek legyen hála, aki időről időre támaszt ilyen embereket, kik valódi hősökként írták be magukat a történelembe.

A mai napon ezekre a hősökre, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk!