Dr. Révész Jánosné misszióvezető lelkész igemagyarázata – Jn 8,1-11
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! (Jn 8,1-11)
Gyógyulás a bűntudatból
Amikor valakit vádolunk vagy elítélünk, akkor azt is szoktuk mondani, hogy ujjal mutatunk rá. A farizeusok tehát ujjal mutatnak az asszonyra. Jézus viszont az ujjával ír a földre. Ugyanazzal a mutatóujjal kétféle viselkedést tudunk kifejezni: a farizeusok az ítéletet választják, Jézus az önmagába fordulást.
A bűntudat lenyom minket, megbénít, a szégyen felemel és cselekvésre késztet, arra, hogy menjünk, és többé ne vétkezzünk. Ezt Jézus szimbolikusan is bemutatja nekünk: amikor a farizeusok bűnt kiáltanak, lehajol, amikor a farizeusok szégyenérzetét szabadítja fel, felegyenesedik. A bűntudatot gyakran összekeverjük a szégyen érzésével. A bűntudat az a kellemetlen érzelmi állapot, amelyben a személy kifogásolja tetteit, mulasztásait, szándékait. Ezt láttuk az evangéliumi részben is. Ha a bűnt kívülről szemlélem, mint a farizeusok, akkor követ ragadok, legyen az az én bűnöm köve vagy a másoké. De ha belülről szemlélem, a kő kiesik a kezemből, és képes leszek megváltoztatni cselekedeteimet.
Isten először megszólította az első emberpárt, vagyis a kapcsolatot igyekezett először helyreállítani, majd utána foglalkozott a tiltás megszegésével, a bűntudattal és a büntetéssel. A bűntudattal csak akkor lehet hatékonyan foglalkozni, ha a kapcsolat már helyreállt. Jézus is ezt teszi az evangéliumi történetben. Isten megbocsátása feltétlen, az emberé viszont feltételes. Lelki egészségünk alapeleme az önelfogadás, a szégyenérzet által védett személyes érték megvallása és felvállalása. A gyógyulás, a megbocsátás a múlt keserűségeinek és haragjainak az elengedése, a neurotikus bűntudat elengedése. Jézus nekünk is mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, és többi már ne vétkezzél!”
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Most a saját életünkre tekintünk, mikor voltunk boldogok, van-e olyan régi fájdalom, amit hordozunk magunkban, mire lenne szükségünk ahhoz, hogy ezeket el tudjuk engedni? Hozzád menekülünk a kegyelem királyi trónusához, és ez elég.
Ámen.
Dr. Révész Jánosné misszióvezető lelkész (TLG)
