Dobos Zsuzsanna lelkipásztor igemagyarázata – Jn 16,23-33

Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,23-33)

Középiskolás korom egyik kedvence volt Nagy László Adjon az Isten című verse, amelynek különösképpen a vége ragadott meg:

„nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgyis, ha nem kérem.”

Akkortájt úgy gondoltam, Isten látja, hallja, érzi egész valómat, ezért kérés nélkül is ismeri a vágyaimat, szükségeimet, sőt gondoskodik azokról. Ám ahogy éveim száma gyarapodott, egyre jobban megtapasztaltam, hogy az imádság semmivel nem pótolható éltető erő. Elsorvadunk, kiszáradunk nélküle. Az imádság Augustinus szavaival élve: „nem más, mint szeretet.”

Igénk Jézus szenvedésének előestéjén elmondott szavait eleveníti fel, amelyben, mint legszentebb örökséget az Atyával való közösséget és az imádságot hagyja övéire. Nem kevesebbet, mint az imádság meghallgatását ígéri tanítványainak. És ígéri nekünk is…

Mégis, sokszor érezzük úgy, hogy kiüresedett az imaéletünk, kérdéseink válasz nélkül maradnak. Lehet, rosszul imádkozunk? Kétségbe esünk gyakran emiatt. Pedig egyszerű, imádkozzunk úgy, hogy az Atya akaratának beteljesülését kérjük, és közben hagyjuk, hogy a Szentlélek formálja az életünket.

Persze, amikor próbák alatt vagyunk, nem tűnik ennyire egyszerűnek, de gondoljunk Krisztus gyötrelmére és az Ő ígéretére, amelyet nekünk adott. Ő nem ígér könnyű, gond nélküli életet. Őszintén beszél arról, hogy az élet tele van próbákkal, fájdalmakkal és küzdelemmel. Mégis így biztat minket: „Bízzatok, én legyőztem a világot.” Jézus olyan győzelmet ad, ami igazi lelki békét hoz mindnyájunknak, olyat, amit csak Ő adhat nekünk!

Ámen.

Mennyei Atyánk!

Köszönjük, hogy az Úr Jézus nevében elmondott imáink elérik a Te atyai szívedet.

Segíts minket, hogy a mi akaratunk egyre inkább belesimuljon a Tiédbe és Szentlelked formálja az életünket.

Vedd el Jézusunk a félelmeinket, és add, hogy azzal a bizonyossággal nézzünk a gondok, kihívások elé, hogy Te már legyőzted a világot és a Te győzelmed a miénk marad örökre.

Ámen.

 

Dobos Zsuzsanna lelkipásztor