Czuni-Kenyeres József lelkipásztor igemagyarázata – Jn 12,37-43

Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. (Jn 12,37-43)

Nem mindenkié a hit. Fájdalmas igazság ez, a hívő emberek most szenvednek attól, hogy miért nem hisz a másik: a fiam, az anyám, a házastársam. A hitetlen a halála után tesz majd magának és másoknak szemrehányást keserűen: miért nem tudtam hinni?

Mitől függ a kegyelem? Istentől. Elég alázatos vagyok-e elfogadni, hogy nem az én érdemem, ha tudok hinni, Isten kegyelme az? Haragszol a hitetlen társadalomra, vagy sajnálod? Nem a lelkész, a gyülekezet, az evangelizátor érdeme, ha valaki megtér, nem is a sajátja. Nem lehetek büszke magamra, csak hálás lehetek Krisztusnak. Fordítva is igaz, nem az én hibám, vagy az egyházé, ha nem tér meg. Ne vádold magad érte! Sokszor vádolják képmutatással az egyházat és tagjait. Ez mindenkinek kísértése, a világias emberek is gyakran képmutatók. De Krisztus nem az. Ő földi életébe mindent jól csinált, mégis sokan nem hittek. Ma mégis sokan azt gondolják, nem elég jó az egyház. Ha a hitem és mások hite nem rajtam múlik, akkor mit kér tőlem számon az Úr? 1. Az engedelmességet. Megtettem-e amit kér? 2. A szeretetet. Szerettem-e Őt és másokat annyira, hogy imádkozzak értük, mert fáj nekem a helyzetük? 3. A bátorságomat. Mertem-e a hitemről beszélni, vagy titkoltam, mert féltem a következményektől, mint a történetben szereplő emberek?

Bárcsak meglátnánk akkor is Isten dicsőségét, amikor ezen a földön inkább a hitetlenség és következménye látszik. Ezért olyan fontos hogy imádkozzunk. Amikor becsukjuk a szemünket, nemet mondunk a láthatókra, odafordulunk a láthatatlanhoz. Csak onnan kapunk erőt, hogy merjünk engedelmeskedni, szeretni, s bátornak lenni. Tanuljunk meg komolyan imádkozni, hogy ne kudarcot valljunk, hanem hitvallók legyünk!

Uram, így szeretnénk követni Téged! Te taníts minket napról napra élni a kegyelemből, s dicsőíteni Téged!

Ámen.

 

Czuni-Kenyeres József lelkipásztor