Bartháné Tatár Imola kórházlelkész igemagyarázata – 1Krón 17
Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” … „Valóban, Uram te vagy az Isten, és a te ígérted szolgádnak ezt a jót. Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz! (1Krón 17,16.26–27)
Dávid imádsága ez, amely akkor tör fel belőle, mikor Nátán próféta egy dicsőséges jövőt mutat neki az Úr kijelentése alapján. Azt várnánk, hogy ez az imádság hálaadással, magasztalással kezdődjön, ám helyette az örök emberi kérdés vetődik fel kezdésként: „Ki vagyok én…?”
Dávid kérdése mindannyiunk kérdése: Ki vagyok én? Megannyi krízis, céltévesztés, önmagunkra való rádöbbenés kezdődik ezzel a kérdéssel. S felteszik ezt a kérdést az egész kicsi gyerektől kezdve egészen a legidősebbig. Nincs semmi baj a kérdéssel, csak épp nem mindegy, hol tesszük fel. Dávid bemegy az Úr színe elé, leül s itt teszi fel kérdését. A legjobb helyen, mert igazi választ kitől kapnánk, ha nem attól, aki tökéletesen ismer, hiszen Ő alkotott, így Ő ismeri a legjobban erre a választ. Ahogy a zsoltáros mondja: „Te formáltál anyám méhében. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139.) Ez a kiindulási pont mindig biztos irányzék, ha bármiért felvetődik bennünk a szorító kérdés: „Ki vagyok én?”
A rácsodálkozás vagy felismerés még fontosabb: „Uram, te vagy az Isten.” Ez az, ami meg tud tartani az élet magasságában és az élet mélységében egyaránt. Tudom, kihez tartozok, tudom, hogy kitől származik minden jó az életemben, így azt is tudhatom, hogy bármilyen nehézség adódik, Ő ott is jelen van.
Imádságban lehet áldást kérni, azzal a szent bizalommal, hogy amit Isten megáld, az valóban áldott lesz.
Imádkozzunk:
Urunk, áldunk és magasztalunk, hogy a Te ígéreteid igazak, minden időben megállják a helyüket. Köszönjük, hogy általad tudhatjuk, kik vagyunk és miért vagyunk. A Te szerető áldásodat kérjük életünkre, mert te vagy, aki igazán tudod, mire van szükségünk.
Ámen.
Bartháné Tatár Imola kórházlelkész
