Terjék Judit kórházlelkész igemagyarázata – Jób 20,1-3
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. (Jób 20, 1-3)
A blog olvasói jobbára ismerik Jób történetét, aki istenfélő és kegyes férfi volt, egészségben és jólétben élt nem kis családjával együtt, majd hite erős próbájaként mindezt elveszítette. A vagyon a család és egészség elveszítése után is vannak még próbák. A barátok, akik először szánakoznak, vele éreznek, aztán jönnek a lelkigondozói beszédek. Egy kolléga találóan jegyezte meg: „Nem tudom eldönteni, hogy a sorcsapások, a betegség, vagy a kéretlen lelkigondozók okoztak nagyobb szenvedést jobb sorsra érdemes Jóbunknak?!”
A naamái Cófár bevezető gondolata nap mint nap aktuális. Sok megszégyenítő kioktatást kell végig hallgatnunk – akarva, nem akarva – a vízcsapból is ez folyik. Értelmetlen szóáradatokat, véget nem érő, üres fecsegéseket, ingerült és megszégyenítő kioktatásokat hallhatunk élőben és felvételről, közeli és távoli helyekről.
De közöttetek ne így legyen! A parttalan vitákat, értelmetlen szóharcokat, ingerülten kioktató mindentudókat és mindentudásunkat jó mederbe csak az értelmes Lélek terelheti. Az ÉRTELEM LELKE minden értelmet meghaladó módon halkítja le a fecsegő felszínt, és ad igazi válaszokat a JÓ KÉRDÉSEKRE, melyek a csendben születnek. Sokszor csendes elfogadásában a betegségnek, sorsformáló kríziseknek. Jób végül mindent visszakap, amit elveszített. Jób jobb ember lett. Mert az értelem Lelke vezette, és adott megharcolt és kipróbált hitéért bölcsességet. Ámen.
Imádság:
Értelem Lelke! Te állítsd le az értelmetlen vitákat, a megszégyenítő kioktatásokat, az ingerült szócsatákat. Adj nekünk mindezek helyett szent csendeket, melyekben jó kérdések és válaszok születnek.
Ámen.
Terjék Judit kórházlelkész
