Petró József lelkipásztor igemagyarázata – 1Krón 11,1-9

Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme!

Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.

Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói. Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér. Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának. És Dávid kiépítette a várost körös-körül, a Milló-erődöt és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre. Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura. (1Krón 11,1-9)

Dávid királlyá kenése nem csupán egy közéleti esemény Izrael életében, hanem Isten hűségének, egyik szép példája. Egész Izráel összegyűlik Hebrónban, és egyhangúlag elismeri: „Csontod és húsod vagyunk.” Felidézik azt is, hogy már Saul uralkodása idején is Dávid volt az, aki vezette a népet, és végül Isten ígéretére hivatkozva királyukká teszik őt. Dávid nem pusztán emberek akaratából lesz uralkodó, hanem azért, mert Isten már korábban kijelölte erre a szolgálatra.

A mi életünkben is előfordul, hogy hosszú idő telik el Isten ígérete és annak beteljesedése között. Dávidot fiatal korában felkente Sámuel, mégis sok éven át üldöztetés, várakozás és bizonytalanság kísérte az útját. Könnyű lett volna feladnia, türelmetlenné válnia vagy saját erejéből megszereznie azt, amit Isten ígért neki. Ő azonban újra és újra Isten időzítésére bízta magát. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy Isten munkája sokszor nem azonnal bontakozik ki, de az Ő ígéretei soha nem veszítik érvényüket!

A szakasz második fele Jeruzsálem elfoglalásáról szól. A jebúsziak bevehetetlennek tartották városukat, Dávid azonban elfoglalta azt, és ez lett Dávid városa. Ezután ezt olvassuk: „Dávid egyre hatalmasabb lett, mert vele volt a Seregek Ura.” Nem Dávid hadereje, ügyessége vagy bölcsessége kapja a hangsúlyt, hanem Isten jelenléte. A siker valódi oka az volt, hogy az Úr vele volt.

Milyen fontos emlékeztetés ez számunkra! Korunkban gyakran azt gondoljuk, hogy előrejutásunk kizárólag a képességeinken, vagy a kitartásunkon múlik. Bár ezeknek is megvan a helyük, a hívő ember legnagyobb erőforrása mégis az, hogy Isten vele van. Az Ő jelenléte ad bátorságot a nehéz döntésekhez, vigaszt a próbák idején, és erőt a szolgálathoz.

A mai ige arra bátorít, hogy ne a próbák nagyságát nézzük, hanem azt az Istent, aki képes új utakat nyitni. Ami lehetetlen az embernek, Istennek lehetséges!

Imádság:

Urunk, köszönjük, hogy Te hűséges vagy ígéreteidhez akkor is, amikor mi türelmetlenek vagyunk. Taníts bízni a Te időzítésedben, és segíts, hogy ne a saját erőnkre, hanem a Te jelenlétedre építsük az életünket. és így olyan emberekké formálódjunk, akik hűségesen szolgálnak ott, ahová Te állítottál.

Ámen.

Petró József lelkipásztor