Dr. Balogh Róbert lelkipásztor igemagyarázata – Róm 5,1-11

Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben. (Róm 5,1-11)

Kedves Testvérek!

Mennyire nem szeretjük mi megmutatni a gyengeségeinket, az elesett voltunkat: azt, amikor fáj, amikor szégyelljük a helyzetünket. Legtöbbször az ember ilyenkor nem is szívesen emeli fel a tekintetét, szégyellünk ránézni másokra, még magunkra is, sőt, az Istenre is. Pál azonban azt mondja a mai igében, hogy a keresztyén embernek reménysége van, és reménysége lesz! Mert a magát is szégyellő, sokat szenvedett embernek közvetlen bejárása van az élő Istenhez. Nem a saját érdemeink miatt, hanem azért, mert Isten magára vette a mi nyomorúságos emberi sorsunkat Jézus Krisztusban, ezért mind odaállhatunk Isten elé a szívünk minden keserűségével bűnével és megbántottságával, töredezettségével, és kérhetjük tőle, hogy rakja össze ő úgy, ahogyan neki tetszik.

Bizony, sok nyomorúság által formálja az embert Isten a Lelke és Igéje által, de az az örömhír a mai igében, hogy olyan ez, mint a tűzben edzett arany. Mert ebben a folyamatban látja meg az ember azt az Istent, akinek semmi nem volt drága ahhoz, hogy megmentse a szív szerint ellene lázadó embert, hogy a reménység Istene adjon reménységet a hívő ember szívébe akkor is, amikor már minden emberi remény megszűnt. Emeljük fel tehát a tekintetünket kedves testvérek, és nézzünk fel arra a Jézus Krisztusra, aki magára vette a mi szégyenünket, aki magára vette a mi fájdalmunkat és bűneinket, hogy a szív szerint lázadó embert szív szerint késszé és hajlandóvá teszi, hogy ezentúl Őneki éljen.

Ámen.

 

Imádság:

Urunk!

Megköszönni sem tudjuk neked, hogy te léptél be ebbe a nyomorúsággal és fájdalommal teli világba, hogy te vetted magadra a mi bűneinket, fájdalmainkat, hogy helyettünk kaptál sebeket Urunk Jézus Krisztusunk! Ezért hozzád menekülünk most minden gyengeségünkkel, mert rád akarunk figyelni, aki az emberi reményen túl megmutatod a valódi reménységet, azt, hogy a valódi reménység tenálad van, a megváltottságunkban van, mert a valódi reménység te magad vagy!

Ámen.

 

Dr. Balogh Róbert társadalmi misszióért felelős lelkipásztor, ügyvezető-helyettes