Igemagyarázat (Jn 14,1-7) – Gottfried Richárd, a Börtönlelkészi Szolgálat misszióvezető lelkipásztora

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. (Jn 14,1-7)

Jézus mindig tudja, hogy milyen szavakra van szükségünk. Akkor is és most is. Akkor, mikor Júdás már elhagyta a tanítványi közösséget és kilépett az éjszakába, Jézus a tanítványok szívét ismerve, így szól hozzájuk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek énbennem!”

Sokszor talán üresen csengenek a számunkra ezek a szavak, hiszen szinte minden istentiszteleten hallunk erről. De ha belegondolunk, hogy pontosan mikor is hangzanak el ezek a szavak, akkor már egészen más hangsúlyt kapnak. Hiszen épp a kereszt előtt, épp nagypéntek előtt inti a tanítványokat Jézus. Pont akkor, amikor meg fog rendülni a hitük és amikor úgy látják, hogy győzött az ellenség. Épp ekkor hallhatják Jézus bátorító szavait.

Az, amiről itt Jézus beszél, mindannyiunk számára jól ismert érzés. Mondhatni, ez olyan emberi dolog. A bűneset óta sajnos hozzá tartozik az emberi léthez. De Jézus nem csupán arról beszél, hogy ne nyugtalankodjon a szívünk, hanem azt is elmondja, hogy miért ne. Azért, mert mi hihetünk a mi Atyánkban. És ahelyett, hogy gondolataink csupán az előttünk álló bajok, problémák körül forognának, mi felemelhetjük a fejünket és a szívünket az Úrhoz, aki jól ismer minket.

Frederick Handley Page, a repülés egyik úttörője, igencsak kezdetleges, deszkákból és kötelekből eszkábált gépével egyre hosszabb utakat tett meg. Egy alkalommal már magasan a föld fölött repült, amikor a szárny egyik pontján egy patkányra lett figyelmes, aki épp a repülőt összetartó kötélzetet kezdte rágni. Page jól tudta, hogy arra már nincs ideje, hogy valahol leszálljon a géppel, de ha rövid időn belül nem tesz valamit, akkor a kezdetleges repülőgép le fog zuhanni. Ezért döntő lépésre szánta el magát. A gép orrát felemelve egyre magasabbra vitte a gépet. Abban bízott, hogy a ritkább levegőben a patkány hamar elájul és abba hagyja a rágást. A döntés jónak bizonyult. Az állat hamar elvesztette az eszméletét és lepottyant a gépről. Page pedig egészségben földet ért.

Ha problémák érnek el bennünket, mindig ott van előttünk a választás. Vagy beleengedjük magunkat, és akkor szinte biztos, hogy tönkre is tesznek bennünket, vagy pedig felemeljük a szívünket Istenünkhöz és akkor megmenekülünk.

Urunk, ne engedd, hogy megfojtsanak minket a félelmeink, hanem taníts minket ezektől is Hozzád menekülni!

Ámen.

 

Gottfried Richárd, az MRSZ Börtönlelkészi Szolgálatának misszióvezető lelkipásztora