Heti útravaló- 50. hét

„Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában.” Ézs 2,5

Isten lépteit fény és világosság kíséri. Tettei beragyogják a minket körbe ölelő világot.  A betlehemi csillag ragyogása egy teljesen új fényt hozott ebbe a világba. Ez a fény minden szívhez elér. De kinyitjuk-e szívünk ablakait, szívünk ajtaját, hogy ez a gyógyító ragyogás beáramolhasson rajta? Az adventi készülődés sokkalta többet jelent, mint az otthonunk feldíszítése, az ajándékok beszerzése, a karácsonyi vacsorához való bevásárlás. Ilyenkor lélekben is készülünk, váradalommal és vágyakozással tekintünk az érkező Szabadítóra, Jézus Krisztusra, a Világ Világosságára.

„Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Jn 8,12

Elcsodálkozunk ebben az időszakban a sok megvilágított, kidíszített, fényárban úszó otthonon. Milyen jó lenne, ha elsőként szívünk fürödne fényárban, abban a fényességben, amit Jézus Krisztus gyújt meg! Ő az, aki meggyújtja a hit lángját a szívünkben. Ő az, aki elveheti a borúlátást, a sötét, fájdalmakkal teli gondolatokat. Vele együtt az ember könnyebben veszi az élet nagy akadályait, mert aki befogadja Őt a szívébe, és bizalommal van iránta, azt nem engedi, hogy megtántorodjon, hogy térde megremegjen, hogy kivilágítatlan, baljós ösvényekre tévedjen. Az Ő fénye éltet! Az Úr fényességében járni maga az élet!

Nemsokára megérkezünk karácsonyhoz. De még mindig nem késő szívünket ünneplőbe öltöztetni. Még mindig nem késő az Urat bűnbánattal, alázattal várni. Mert az Úr készülődik, Ő hozzád is bekopogtat. Te hogyan várod őt?

Advent 4. vasárnapja: Megcsillan a betlehemi csillag fénye