Márciusban a kazincbarcikai Don Bosco iskola lelkésze járt nálunk, aki az iskola névadójának életét és pedagógiáját mutatta be a projektbe bevont diákoknak.   

Bosco János a 18. században élt, aki a szegény sorsú gyerekek nevelésének, segítésének szentelte az életét. Maga köré gyűjti az első gyermekeket, és megszervezi a vasárnapi Oratóriumot. Don Bosco elkezd szállást adni az otthontalan árváknak. Megtanítja őket egy szakmára, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekel, játszik és imádkozik velük. Az első gyermekekből lesznek később az első munkatársai is. Így fejlődik ki az a híres nevelési módszer, amit „megelőző módszernek” hívunk: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel.  Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!” –mondja Don Bosco. Vallotta, hogy a bizalom az egész nevelés alapja. Tekintélye nem a büntetéstől való félelemre, hanem a szeretetre épült. „Szeretet nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs nevelés.’’ 

Pedagógiai módszere sok olyan elemet tartalmaz, amely napjainkban is egyetemes értékekkel rendelkezik. Ilyen elem például a szeretettel irányított nevelés, valamint az öröm és a vidámság légkörében működő és kiteljesedő emberalakító program. A játékközpontú nevelés, a gyermek szabad megnyilatkozási lehetősége, lelkiismereti szabadsága olyan elemek, melyek a később reformpedagógiákba is beépültek.