Heti útravaló- 31. hét
„Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait.” Mk 8,1a
Azokban a napokban… Azokban a napokban az ember, ha Jézussal találkozott, akkor az Örökkévaló Istennel találkozott. Mindenkinek, aki találkozott vele (és nem a harag, a gyűlölet vonzotta felé), megváltozott az élete a találkozás után. A gyógyultak magasztalták Istent a gyógyulásért. A csodákat megélt emberek dicsőítették a teremtő Istent. Akik hallgatták Jézus beszédeit, remény költözött a szívükbe. Remény, hogy Isten nem egy távoli, megfoghatatlan transzcendens, túlvilági létező, hanem nagyon is közeli, kézzelfogható valóság, melyből békesség, szeretet, megnyugvás, vigasztalás árad. Ezért jött Jézus, hogy az ember megismerje Istent, hogy megismerje az Ő országát, hogy megtudja, ha valaki bizonyságot tesz Jézusról, arról majd Ő maga is bizonyságot tesz az Atya előtt. Azokban a napokban Isten járt az emberek között!
Kedves Testvérem! Ma, mit tudunk elmondani „ezekről a napokról?” Hogyan folytatnád azt a történetet, ami így kezdődik: „Ezekben a napokban?” Jézussal ma nem találkozunk emberi testben. Nem látjuk Őt a szemünkkel. Nem halljuk a fülünkkel. Ez azt jelentené, hogy a csodák ideje lejárt? Azt jelentené, már nem lehet Őt megtalálni ebben a világban? Semmiképpen sem ezt jelenti! Mert bár Jézus előre megmondta, hogy nem marad itt örökké, hanem elmegy az Atyához, de mégsem hagyott bennünket árván. Sem egykori tanítványait, sem azokat, akik ma hallják a róla szóló bizonyságtételt. Elküldte közénk a Szentlelket, aki sokakban felszítja a hit lángját, aki képessé tesz arra, hogy lelki szemünkkel és lelki fülünkkel, meglássuk és meghalljuk Őt ma, a 21 században is. Mert bár Ő elment, de mégsem. Mert csodálatos módon ma is odalép emberekhez, ma is megszólít bűnösöket, megszólít betegeket, árvákat, kirekesztetteket. Megszólít gyászolókat, megszólítja a gondjaitól összeroskadó embereket, magányosokat, örömre, reményre vágyókat. Ma is szól hozzánk az Íráson keresztül, egymás hitén, egymás bizonyságtételén keresztül. Mert Isten számára, Jézus számára ma is nagyon fontosak az övéi élete. Fontos vagy neki te, én, mind, akiket ma arra indított, hogy ezeket a sorokat elolvassa. Nem hiába adott ma új napot nekünk az Úr, nem hiába adott ma is erőt. Mert ma is fontos számára az övéi testi, lelki épsége, egészsége. Jó ma erről bizonyságot szerezni. Jó úgy folytatni ezt a történetet, a te és Jézus közös történetét, hogy: ezekben a napokban az Úr megszólított, tanított engem. Ezekben a napokban az Úr reménnyel töltötte el a szívemet. Ezekben a napokban az Úr velem volt!
Kedves testvérem, majd egy hét múlva, amikor ismét eljön a vasárnap, jusson eszedbe ez a néhány szó: „ezekben a napokban…” És mondd el imádságban, vagy akár bizonyságtételben is, mi történt ezekben a napokban, hogyan találkoztál a Feltámadt Krisztussal! Mert bizony Ő folyamatosan keresi a találkozás lehetőségét veled! És Te?
