Heti útravaló- 19. hét

„Akkor az Úr ezt mondta Gedeonnak: Túl sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt. Különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: A saját kezem szabadított meg engem! Bír 7,2

Bizonyára Gedeon elsőre megdöbbenve hallgatta mit üzen neki az Úr. „Túl sok.” Hogy lehet az emberszám túl sok, ha a győzelemről van szó? Ennek ellenére nem hadakozik, nem méltatlankodik, hanem alázattal megteszi azt, amire az Úr megkérte. Nem azért, mintha nem tudta volna felmérni a helyzeti erőviszonyokat, hanem azért, mert bízott Istenben. Már megtapasztalhatta, hogy vele van az Úr, és nem hagyja magára a megpróbáltatások idején sem.

De ott voltak a katonák is. Bizonyára először nem igazán értették mi folyik körülöttük. Csak látták egyre kevesebben lesznek. Így emberileg nézve pedig egyre romlott az esélyük a győzelemre. Valóban így is lett volna, ha nincs velük a Világ Teremtője, az Örökkévaló Isten. Hiába voltak szám szerint kevesen, hiába nem láttak sok esélyt a győzelemre, de az Úr ígéretet tett nekik. Rajtuk keresztül fogja megmutatni, hogy az Úr még mindig szabadító Isten. Ahogy régebben is megszabadította a népet az idegen rabiga alól, úgy most is megteszi. Ezt úgy valósítja meg, hogy csodát tesz a nép szeme láttára. Csodát, aminek láttán megerősödik a nép bizalma Istenben.

Annak a csöppnyi, 300-as seregnek ugyancsak hitvallása lehetne ez a rövid megerősítés, amit a Római levélben olvashatunk és a Magyar Református Egyház címerén is láthatunk: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Róm 8,31 Ez a rövid bizonyságtétel magába foglalja azt az erős kötődést, bizalmat, amit egykoron a bírák megéltek.

Jó ebben nekünk is megerősödnünk, hogy az Úr az Ő terveit véghezviszi, és ezeknek a terveknek mi is részesei vagyunk. Igen, van, hogy kiragad a komfortzónából, ahogy tette korábban Gedeonnal, van, hogy lehetetlennek hitt feladatot bíz ránk, de ezeknél soha nem hagy magunkra, nem küldd el az Ő Lelke megerősítő jelenléte nélkül, hogy boldogulj, ahogy tudsz. Nem! Az Úr velünk! Ezt azonban csak az láthatja meg, aki engedi, hogy Ő belépjen az életébe. Tudjátok olyan, ez, mikor az ember nagy családi vacsorát szervez, és a család egy tagját nem engedi be az ajtón. Akik bent vannak, azt mondják, hogy ő nincs itt. Pedig ott van, csupán egy ajtó választja el a többiektől. Az Úr ugyanígy várja, hogy ajtót nyiss neki. Olyan szépen megfogalmazza ezt egy jól ismert református énekünk: „Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.” RÉ 457.

Gedeon megnyitotta ezt a bizonyos ajtót Isten követe előtt. Isten belépett az életébe és onnantól kezdve megerősödött benne a hit, a bizalom iránta, hogy amire elhívta Őt, abban végig támasza lesz.

Ha az Úr kopogtat, ne késlekedj, nyiss ajtót, mert veled is csodát szeretne tenni!