Heti útravaló- 18. hét

„Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: kelj fel hát, menj le, és eredj velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” ApCsel 10,19-20

Péter még túl sem tette magát az egyik ámulaton, amikor érkezik a következő. Holott most biztosan elidőzött volna egy kicsit, hogy megfejtse azt a látomást, amit az Úr küldött neki nem is olyan rég. Tudta jól, hogy Isten valami nagyon fontosat akar a szívére helyezni. De akkor még nem értette, ezért töpreng, elmélkedik.

Bizony, hogy sokszor mi is csak így vagyunk ezzel. Isten próbál számunkra valamit üzenni, szeretne bennünket vezetni, szeretne valamit a szívünkre helyezni. De mi csak értetlenül állunk az események előtt. Van, hogy a Szentíráson keresztül üzen számunkra az Úr, valami olyasmit, ami éppen arra az élethelyzetre reagál, amiben éppen vagyunk, próbál bennünket útba igazítani. De mi Péterhez hasonlóan csupán elmélkedünk, merengünk a látottakon, hallottakon. És biztosan sokszor frusztrál is bennünket, hogy: miért nem értem vagy miért nem egyértelműbb az üzenet? Péter példájából azonban láthatjuk, hogy ha eljön az ideje, minden világos lesz. Így voltak ezzel korábban a tanítványok is, hogy sok mindent nem értettek, amit Jézus mondott nekik, aztán amikor eljött az idő, hogy beteljesítsék azt a feladatot, amire Jézus kiválasztotta őket, minden világossá vált.

Olyan is van, amikor tisztán látjuk megunk előtt az utat, látjuk azt, Isten hova szeretne bennünket elvezetni, eljuttatni, de tétovázunk. Amikor Pétert megszólítja a Lélek, és pontos utasításokat ad, rögtön utána azonnali cselekvésre buzdítja: „Semmit ne tétovázz!” Biztosan szeretett volna még egy kicsit elmélkedni, gondolkodni, elemezni a látottakat, de nincs rá idő. Isten mást tervez vele. És ezzel nem megfosztani akarja a megértés lehetőségétől, hanem már ott, akkor terve volt vele. Péter még nem tudta, de el kellett indulnia azon úton, le kellett menni a vendégekhez és el kellett mennie Kornéliusz házába azért, hogy értelmet nyerjen a korábbi látomása. Isten ilyen csodálatos módon egybeköti a szálakat, ennyire tűpontosan megtervez mindent. Ezért jó, ha hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket, mert akkor kerülünk igazán a nekünk szánt helyre, ha engedjük, hogy Ő vezessen minket az élet minden területén. És ez nem azt jelenti, hogy akkor nekünk nem is kell semmit csinálni, még gondolkodni se… Éppen ellenkezőleg. Ha hittel el tudjuk fogadni azt, amit Isten kínál a számunkra, akkor Ő elvégzi bennünk azt a csodát, hogy az Ő terveivel összhangban, a Feltámadt Krisztussal szoros egységben hozzunk meg fontos döntéseket. A nagy kérdés az, hogy rá tudjuk-e hangolni a lelkünket arra a bizonyos földöntúli, krisztusi frekvenciára, amin keresztül szüntelen, élő kapcsolatunk lehet a Teremtő Istennel? Olyan jó, hogy ezt a „sávot” azonban nem nekünk kell meglelni. Hiszen Ő előbb keres meg bennünket, Ő előbb lép oda a kétségbeesett, a terheitől majd összeroskadó emberhez. Ő lép oda, hogy felemeljen, talpra állítson, és ismét útnak engedjen… de nem egyedül! Mert Ő nem hagy el, nem engedi el a kezünket! Biztos támasz és erőforrása a benne reménykedő embernek.

Péter tudja, már nem késlekedhet, nem halogathat, ha az Úr szólít, lépni kell. Feladat van rábízva, szolgálat. Isten talán téged is szolgálatra hív, veled is célja van. Talán éppen a jövőhéten lévő Szeretethídon, ahol te is felkiáltójellé válhatsz!