Heti útravaló 45. hét

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a „jókedvű adakozót szereti az Isten”. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 2Kor 9,7-8.

Adni többféleképpen is lehet. Lehet adni kényszerűségből (például, amikor az a kényszer van az emberben, hogy ha a másik ember ad, akkor én se maradjak le mellőle, meg nehogy megszólják, hogy én nem adok semmit). Lehet adni megszokásból (például azért, mert szokás, vagy hagyomány, hogy az évnek ebben a bizonyos szakában sok ember ad a nélkülözőknek). És lehet adni szívből is (amikor az ember azért ad, mert megszületik a szívében a vágy, hogy másoknak ezzel segítsen, de nem azért, hogy ezzel a saját lelkiismeretét elhallgattassa, hanem azért, mert szíve csordultig van szeretettel és ezt szeretné másokkal is megosztani). Pál apostol erre az utóbbira buzdítja, bíztatja a gyülekezetet, mert az Örökkévaló Isten is ebben a jókedvű adakozásban leli kedvét. Abban az adakozásban, amikor az Ő Lelke vezet bennünket, Ő adja szívünkbe a szeretetet, hogy azt másokkal is megoszthassuk. Az Ő kegyelme oly mértékben határtalan, hogy nem csak a jó cselekedetekre hív el, hanem minden olyat megad az életünkben, amit másokkal is megoszthatunk. Legyenek ezek akár anyagi, kézzelfogható javak, vagy legyenek olyan készségek, képességek, amikkel mások életét meggazdagíthatjuk. Ezért élhetünk bőségben, nem csak a magunk, de mások boldogságára is.

Láthatjuk, hogy aki szívből szeretne adni másoknak, az is többféleképpen teheti meg. Kinek-kinek lehetősége szerint. Van, aki élelmiszerrel, van, aki ruhával, van, aki elektronikai eszközökkel tud segíteni a nehéz életkörülmények között élőknek. De olyan is akad, aki tehetségben gazdag és ezt a tehetséget arra használja, hogy szebbé tegye valakinek a napját. A lehetőségek tárháza igen bőséges.

Most, amikor a járvány sokakat félelemben és rettegésben tart, amikor sokan ki vannak szolgáltatva a fertőzésveszélynek, amikor az embertársainkkal való kapcsolattartás leminimalizálódott, még inkább fontos, hogy jókedvű adakozókká váljunk. Legyen szó akár élelemről, akár néhány jó, kedves, bátorító szóról. Osszuk meg egymással mindazt, amit mi magunk is Istennek köszönhetünk, aki kiárasztotta ránk kegyelmét!