Az alkalom egyszerre szólt az elkészült kötetekért érzett örömről, a Vakmisszió múltjáról és jelenéről, valamint mindazokról, akik munkájukkal, szolgálatukkal és támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Szentírás a látássérült emberek számára is minél több formában elérhető legyen.

A hálaadó alkalom apostoli köszöntéssel és közös énekkel kezdődött, majd Doktor Katalin imádsága után Hajdú Zoltán Levente főigazgató hirdette Isten Igéjét a Jn 8, 12-15. alapján.

“Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik”: ezek mi vagyunk, akikhez Jézus szól. Mekkora kegyelem: Jézus újra meg újra próbálkozik velünk. Nem mond le rólunk. Nem sommás ítéletet hoz, hanem újra szól és szólít, újabb és újabb dolgokat vet be. Hátha valahogy mégis rádöbbenünk arra, hogy Ő mit mond és merre vezet. Hogy a szó átvitt és konkrét értelmében is mi lesz célravezető számunkra. Jézus szava mindig indít és inspirál” – mondta. “Mennyire belső és lelki az a fajta látás, amiről Jézus beszél. A lélek szerinti vezetés: “lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”. Nem a külső fényforrásokról van szó, hanem a lélek szerinti, Isten vezetésére bízott életről”- emelte ki. “Én nem ítélkezem senki felett” – pontosan látja, hogy a testi valóságunk olyan különböző. Egymást és önmagunkat is képesek és hajlandóak vagyunk skatulyákba zárni. De az Ő üzenete, az Ő lélek szerinti szava éppen ebben szólít meg, ebből akar újra meg újra új világosságra vezetni és hívni bennünket. (…) A mi Krisztusban kegyelmes Istenünk mindig a lélek szerinti látásra hív, ami az örök élet világossága” – zárta szavait.

A kiadvány létrejöttét a Magyarországi Református Egyház Zsinata négymillió forinttal támogatta. A hálaadó alkalmon Dr. Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője is köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke szólt a jelenlévőkhöz.

“Az ilyen kezdeményezések messze sugárzóan viszik Krisztus jó illatát.” Az 1Kor 14-15 igeversekkel köszöntötte a jelenlévőket, kiemelte, hogy az tart össze bennünket, hogy lelki módon tudjuk értelmezni a világot. “Akkor nyílik fel igazán a szemünk, ha engedjük hogy Isten fénye átragyogjon bennünket: ebben a jelenlétben ismerünk magunkra” – mondta. A lelki látás egyik alapvetése a segítés, a diakóniai szolgálat, s az ige olvasása az, ami a legtöbb esetben fel tudja nyitni a szemünket” – zárta szavait.

„A református Vakmisszió szolgálata napjainkban sem más, mint korábban volt, hiszen a legfontosabb célunk az, hogy hirdessük Jézus Krisztus szeretetét, az evangéliumot a látássérült embereknek” – fogalmazott köszöntőjében Nógrádiné Kovács Alexandra, a Vakmisszió vezetője.

A Vakmisszió történetében különös jelentősége van annak, hogy éppen most készülhetett el a teljes pontírásos Újszövetség. Magyarországon Matolcsy Miklósné Éberling Pálma 1925-ben, Farmoson kezdte el a pontírásos Biblia nyomtatását. A háborúban megvakult katonákat Braille-olvasásra tanította, először bibliai igeverseket, később teljes bibliai könyveket készítve számukra. Száz évvel később, 2025-ben a Református Vakmisszió munkatársai ismét hozzáfogtak az újszövetségi könyvek pontírásos kiadásához.

A szolgálatot 1934-ben Ravasz László püspök karolta fel, támogatásával megalakult a Vakok Világossága Társasága, később pedig Jakab Miklós lelkipásztor vezetésével hivatalosan is elindult a református vak- és siketmisszió. Már akkor egyértelmű volt az a gondolat, amely ma is meghatározza a Vakmisszió munkáját: a látássérült embereknek ugyanúgy helyük van a gyülekezetekben és a keresztyén közösségekben, és ugyanúgy szükségük van Isten Igéjére, lelki közösségre és lelkigondozásra.

A misszió ma Budapesten, Debrecenben és Pécsett szervez rendszeres közösségi alkalmakat, ahol látó és látássérült emberek együtt énekelnek, imádkoznak és hallgatják Isten Igéjét. Országszerte évente több mint 250 lelki alkalmat tartanak, heti áhítataikkal pedig több mint 1500 embert érnek el. Öt munkatárs mellett több mint harminc önkéntes segíti a szolgálatot. A közösségi alkalmak mellett lelkigondozással, szemléletformáló foglalkozásokkal és a látássérült emberek gyülekezeti bekapcsolódásának támogatásával is foglalkoznak.

A most elkészült pontírásos Újszövetség ennek a munkának kézzelfogható része. A kötetek létrehozása hosszú és aprólékos folyamat volt. A bibliai szöveget először elektronikusan kellett feldolgozni és a Braille-nyomtatáshoz megfelelően előkészíteni, majd megtalálni azt a papírt, borítót és kötési technikát, amely egyszerre tartós és jól használható. A Braille-lapok vastagsága miatt még a spirálozás is külön eljárást igényelt: a spirálokat kézzel tekerték be és igazították a kötetekhez.

A 450 kötet elkészítéséhez mintegy 50 ezer lapot használtak fel. A munkatársak 135 méternyi spirált tekertek be kézzel, 900 spirálvéget hajtottak be fogóval, 450 spirált vágtak méretre, a borítók aranyozásához pedig körülbelül 50 méternyi fóliát használtak fel. A több mint 2500 munkaóra ráadásul nem tartalmazza az előkészítés, a szükséges szakmai tudás megszerzésének, a tesztelésnek és az adminisztrációnak az idejét.

Nógrádiné Kovács Alexandra külön is köszönetet mondott azoknak, akik ezt a hosszú folyamatot végigkísérték. Almádi Balázs és Sulyok Péter a nyomtatás és kötés jelentős részét végezte, Nyerges Andrea önkéntesként végigolvasta a mintapéldányokat, hogy kiszűrjék az esetleges nyomtatási hibákat, míg Tóth Dalma és Farkas Natália az adminisztrációban segített. Durgonics Tamás és Szakáll Zsombor eközben a Vakok Intézetének telephelyein folytatta az igei és lelkigondozói szolgálatot.

A pontírásos Biblia ugyanakkor csak az egyik út, amelyen keresztül a Szentírás hozzáférhetővé tehető. Nem minden látássérült ember olvas Braille-írást, és vannak, akik számára az ujjbegyek érzékenységének csökkenése miatt a pontok kitapintása nehézséget jelent. Éppen ezért a Vakmisszió arra törekszik, hogy többféle lehetőséget biztosítson. A pontírásos Újszövetség mellett nagybetűs és hangos Biblia is rendelkezésre áll, a teljes Szentírást pedig elektronikus, képernyőolvasó programokkal jól használható formában is elkészítették. Létrejött a BRF-formátumú változat is, amely Braille-kijelzővel olvasható.

A hálaadó alkalmon Sulyok Péter látássérült munkatárs személyes bizonyságtételében adott számot hitéről és szolgálatáról, a Vakmisszió munkatársai pedig közös énekkel szolgáltak. Az istentiszteleten közreműködők és a misszió munkatársai ajándékokat vehettek át, az alkalmat közös éneklés, a Himnusz, majd szeretetvendégség zárta.

A szeptember 28-i istentisztelet így nem csupán egy nagyszabású munka befejezésének ünnepe volt. Annak az évszázados törekvésnek a folytatásáért adtak hálát, amelynek középpontjában kezdettől ugyanaz az emberi és keresztyén meggyőződés áll: a látássérültség nem lehet akadálya sem az Isten Igéjéhez való hozzáférésnek, sem a gyülekezeti közösségben való teljes értékű jelenlétnek.

A munka pedig nem ért véget az Újszövetséggel. A Vakmisszió tervei között szerepel az ószövetségi könyvek pontírásos kiadása is.

„A teljes Írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre” – idézte Pál apostol Timóteushoz írt második levelét Nógrádiné Kovács Alexandra. Majd egy másik igével foglalta össze mindazt, amiért ezen a napon hálát adhattak: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

A Braille-pontokból így nem pusztán betűk és mondatok állnak össze. Ige lesz belőlük, amelyet az olvasó a saját kezével érinthet, betűről betűre olvashat – és amely ugyanazt az örömhírt hordozza mindenki számára.

A Vakmisszió közösségét vendégül látta a Gundel Étterem, melyet ezúton is hálás szívvel köszönünk!