Hogyan kerültél a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba?

Születésemkor a kórházban hagytak a szüleim, aztán a nagyszőlősi kórház gyerekosztályára kerültem, majd Szolyvára, s végül kétévesen lettem a nagydobronyi gyermekotthon lakója.

Megismerted később a szüleidet?

Nem találkoztam velük sohasem. A hivatalos iratok miatt keresték őket, de nem jelentkeztek, így árvának lettem nyilvánítva, azt sem tudom, hogy vajon van-e testvérem…

Fotó: Kalocsai Richárd

Mit jelent neked a nagydobronyi gyermekotthon?

Az otthonomat, a családomat, a gyökereimet. Ott nőttem fel, onnan indultam el, mindent nekik köszönhetek. Járattak iskolába, líceumba, még főiskolára is mehettem, mindenben segítettek. Jó rájuk visszagondolni. Kaptam én ott jót, s rosszat is egyaránt.

Rosszat?

Korán megtapasztaltam, hogy milyen kiközösítettnek lenni. Egy lánnyal – a fogadott testvéremmel – együtt nevelőszüleink lettek, akikhez hétvégén, meg ünnepekor átmehettünk a szomszéd faluba, Kisdobronyba. Ez nem sok gyereknek adatott meg az otthonban. Ezért volt, aki nem szeretett minket és irigykedett ránk.

Születtek életre szóló kapcsolatok, amelyek meghatározták az életedet?

Nem sok, de van néhány ember, akikhez kötődöm, akiknek sokat köszönhetek: nevelők és barátok is. Egyikük Katona Viktória, a gyermekotthon egykori lelkészigazgatója, aki sokunk sorsát a szívén viseli, vagy a keresztanyám Hidi Erzsébet, akit nagyon szeretek.

Milyen főiskolát végeztél? Mi motivált, hogy tovább tanulj?

Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán az óvodapedagógia szakot végeztem el. Sokan javasolták a nevelők közül, hogy vágjak bele, de volt olyan is, aki kételkedett benne, hogy sikerülni fog végig mennem ezen az úton. Szerettem volna mindenkinek megmutatni, hogy igenis képes vagyok rá és Istennek hála bebizonyítottam, hogy meg tudom csinálni.

Sokan tanulnak tovább a gyermekotthonban?

Mi voltunk az elsők a barátnőmmel, akik belevágtunk a főiskolába, de azóta egyre többen követik a példánkat. Talán látták, hogy ha valaki kitartó és elvégzi a főiskolát, sokkal több lehetősége van az életben.

A pályaválasztás szempontjából meghatározó volt a gyermekotthon az életedben?

Biztosan szerepe volt benne. A nagydobronyi gyermekotthonban sok hátrányos helyzetű, sérült, vagy fogyatékos gyermek él. Én pici koromtól kezdve mellettük nőttem fel, segítettem őket, amiben csak tudtam. Talán kicsit szociálisabb is vagyok emiatt, mint mások. Nekem természetes volt mindig is, hogy a kicsikkel foglalkoztam, hozzátartozott a mindennapjaimhoz. Olyanok nekem az ottani gyermekek, mintha a testvéreim lennének.

Orosz-ukrán háború dúl a hazádban. Hogyan érint, hogy veszélyben van az otthonod, hogy bármikor megtámadhatják a szeretteidet?

Folyamatos aggodalom és félelem van bennem. Én ugyan már évek óta Magyarországon élek, de minden nap imádkozom az ott maradottakért. Közülük sokan ugyanis súlyosan fogyatékos, fekvő betegek, akik nem is tudnának eljönni onnan, még akkor sem, ha elérné őket a háború. Mindenkiért fáj a szívem. Imádkozom és remélem, hogy Istennek terve van ezzel a borzalmas háborúval.

Fotó: Kalocsai Richárd

Neked fogódzót jelent a hited?

Igen, Isten mindig ott volt nekem egész életemben. Nem is tudom, ha valakinek nincs hite, hogyan éli meg mondjuk azt a helyzetet, hogy állami gondozásba kerül. Biztosan hibáztatja az Urat, hogy miért engedte, hogy ez történjen. Pedig szerintem mindent okkal tesz az Isten, terve van velünk, azt szeretné, hogy tanuljunk a dolgokból.

Veled mi volt a terve?

Talán az, hogy mindig a közelében legyek. Nem véletlenül kerültem vallásos gyermekotthonba. Nem véletlen találkoztam Katona Viktóriával, aki most a Magyar Református Szeretetszolgálat kárpátaljai szolgálatait vezető és a társadalmi missziókért felelős lelkipásztora. Ő segített az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda (ÖDE) keretén belül egy református óvodában önkéntesként elhelyezkedni Magyarországon, majd javasolt engem a Vakmisszió szolgálatába, ahol négy hónapja dolgozom.

Mivel foglalkozol a Vakmissziónál?

A misszióvezető Nógrádiné Kovács Alexandra asszisztense vagyok, aki mindenre megtanít engem. Mindeközben részt veszek érzékenyítő foglalkozásokon, tanulom a Braille-írást, közösségi alkalmakat, táborokat szervezek a misszió tagjainak és volt már lehetőségem igét is hirdetni a vakok és gyengénlátók számára, ami igazán megtisztelő és felemelő feladat volt. Minden percét élvezem ennek a munkának.

Milyen érzés segíteni másokon? Miért szereted ezt csinálni?

Ha csak egy aprósággal tudok segíteni valakinek, pár jó szóval, egy kedves gesztussal, az nekem jó érzés. Az emberek hálája feltölt, boldoggá tesz és plusz erőt ad nekem. Amikor a vakmissziósokkal együtt beszélgetünk vagy közösen imádkozunk az nem csak nekik, hanem nekünk is egyfajta lelki töltekezést jelent.

A Vakmisszió szolgálata a 2022-es REND fesztiválon – A kép bal szélén Katona Viktória, az MRSZ kárpátaljai szolgálatait vezető és a társadalmi missziókért felelős lelkipásztora, majd Nógrádiné Kovács Alexandra a Vakmisszió vezetője látható – Fotó: Kalocsai Richárd

Tapasztaltál velük kapcsolatban valami különlegeset?

Nem visszahúzódóak, ahogy elsőre gondolnánk, hanem elképesztően nyitottak a látó emberek felé. Rögtön befogadnak maguk közé és bármiről nyíltan beszélnek veled. Olyan kedvesség árad belőlük és olyan szeretet, amilyet ritkán tapasztal az ember. Nem utolsósorban pedig rendkívüli a humoruk, amit sose hittem volna. Hálás vagyok, hogy megismerhettem őket, nagyon sok erőt adnak nekem!

Ha találkoznál a szüleiddel mit mondanál nekik?

Kisgyermekként gyakran kérdeztem a Jóistentől, hogy miért alakult így az életem? Miért hagytak el a szüleim? Ma már látom, hogy ha nem kerültem volna az otthonba, akkor most nem lehetnék itt, ahol vagyok. Igazából nem tudom az okát, hogy miért hagytak ott. Lehet, hogy azért, mert nem tudtak volna megfelelő környezetben felnevelni, vagy egyszerűen csak nem akartak … De én már megbocsátottam nekik. Visszatekintve az eddigi életemre örülök, hogy így alakult … Isten terve szerint!

Kisfaludy Nóra

/Kiemelt képen a nagydobronyi gyermekotthon lakói láthatóak – Forrás: Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon Facebook oldala/