Már háromévesen zongorán játszott, koncertezett, miért kezdett ilyen fiatalon a zenéléssel foglalkozni? Honnan ez az elszántság?

Édesanyám zongoratanárként dolgozott, az ő ösztönzésére kezdtem el ilyen korán a zenélést. Ellenben soha nem volt rajtam nyomás, hogy én zeneművész legyek, egyszerűen csak azt szerette volna, hogy megismerkedjek a különböző hangszerekkel. A hegedűt is ő adta a kezembe, s végül kilenc évesen úgy döntöttem, hogy hegedűművész szeretnék lenni.

Fotó: Karl Petzke

Ha visszatekint az elmúlt 26 évére, melyek voltak azok a legfontosabb mérföldkövek, amelyek meghatározták a pályáját?

Az első legmeghatározóbb élmény, amikor tíz évesen a salzburgi Mozarteumban kezdtem tanulni. Ez a korszak zeneileg és emberileg is sokat alakított a személyiségemen, többek között megtanultam németül és szakmailag rendkívül sokat fejlődtem. A másik fontos állomása az életemnek, mikor 16 évesen Budapestre költöztem és elkezdtem Perényi Eszterhez járni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre.

Magyarországhoz van valami személyes kötődése, családi érintettsége, vagy kifejezetten a mester miatt jött ebbe az országba?

Csak a mester miatt jöttem, előtte egyáltalán nem ismertem Magyarországot. Tizennégy évesen kezdtem idejárni havonta párszor, órákat venni Perényi Esztertől, aztán két évvel később Erasmus ösztöndíjjal érkeztem és végleg itt maradtam.

Az életrajzát olvasva szembeötlő, hogy fiatalon rendkívüli eredményeket ért el, többek között 19 évesen lett a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar és Magyarország legfiatalabb koncertmestere, a Zeneakadémián a legfiatalabb doktorandusz és sorolhatnánk. Minek köszönhető, hogy ennyire kimagasodik a kortársai közül?

Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi a siker receptje, egy biztos én a szorgalmamnak, az állandó gyakorlásnak és a kitartásomnak köszönhetem azt, ahol most vagyok. Nyilvánvalóan tehetség is szükséges hozzá, de szerintem csak másodlagos.

Fotó: Suha Péter

Reggeltől estig dolgozik, koncertet ad, mesterkurzust tart, fejleszti saját magát és másokat. Hogyan lehet ebben a pörgésben testileg és mentálisan is egészségesnek maradni?

Mindenki máshogy kapcsol ki, máshogyan vezeti le a feszültséget. Nekem az segít nagyon sokat, hogy rengeteg hobbim van, amelyekkel igyekszem hétről-hétre foglalkozni. Emellett, úgy kell beosszam az időmet a sok fellépés és a képzések mellett, hogy kézben tudjam tartani a koncerteket és jusson időm mindenre, amit szeretnék. Ha valaki ennyire elfoglalt egyszerűen tudnia kell a stresszhelyzeteket kezelni.

Említette, hogy sok hobbija van. Melyek ezek?

Nagyon szeretek nyelveket tanulni. Most éppen intenzíven tanulom a spanyolt, de még folytatni szeretném a magyart, mert az sem tökéletes és az orosz tudásomat is csiszolgatom folyamatosan. Azonkívül szeretek múzeumba járni, táncolni és a barátaimmal lenni.

Mit gondol nagyobb a veszélye annak, hogy ha valaki túlságosan fiatalon nagyon magasra jut, akkor hamarabb kiég, vagy könnyebben belefásul a munkájába?

Nekem van olyan ismerősöm, aki a fent említett okok miatt hamar kiégett és túl kellett élnie ezt a helyzetet valahogy. Én soha nem tapasztaltam hasonlót, mert a hegedülést nem érzem munkának igazából. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom a hétköznapokban, az lehet a munkám, amit nagyon szeretek. Imádok a színpadon lenni, szóval én inkább szomorú lennék, ha kevesebb lenne a feladatom.

Fotó: Suha Péter

Ön idén lett zsűritagja a Nyilas Misi Ösztöndíj Programnak. Miért vállalta a kurátorságot?

Minél több lehetőséget kellene teremteni a tehetséges fiataloknak, mert abból soha sincs elég. Nagyon örültem a felkérésnek, hogy rám gondolt a Szeretetszolgálat, és olvasva az ösztöndíjprogram leírását éreztem, hogy ez egy nagyon nemes küldetés. Fontosnak tartom a tehetségek felkarolását, támogatását, hogy a megfelelő forrásokkal, megfelelően tudjanak szakmailag fejlődni.

Ha valaki egyszer híres zenész szeretne lenni, mi szükséges ahhoz, hogy felfigyeljenek rá Ön szerint?

A fiatal tehetségek gyakoroljanak nagyon sokat, állandóan bővítsék a repertoárjukat és javaslom, hogy minél korábban kezdjenek el másokkal együtt játszani, mert a kamarazenélésnek fontos szerepe van a fejlődésben. Ezen kívül, ha lehetséges, minél több mesterkurzuson és zenei versenyen vegyenek részt, mind itthon, mind külföldön, mert azokból sokat lehet tanulni. Fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalok kellő energiát fektessenek a karrierjük építésébe. A zenei pályán ugyanis nagyon hasznos az innováció és a kapcsolatépítés. Meg kell tanulni azt is, hogyan kell koncerteket szervezni és lehetőségeket teremteni saját magunknak, mert akkor sohasem fogunk másoktól függeni, ami elég jó érzés tud lenni.

Akkor ezek szerint sosem lehet megállni és hátra dőlni, hanem egyre többre kell vágyni és folyamatosan a fejlődésre és a megújulásra törekedni?

Óriási veszélyt rejt magában, ha egy profi zenész abbahagyja a folyamatos gyakorlást és nem fókuszál arra, hogyan napról-napra jobb legyen, hanem csak rutinból végzi a dolgát. Szerintem fontos a folyamatos fejlődés, az ambíció pedig elengedhetetlen a sikerhez. Én magam is a fellépéseken, a próbákon és a tanításon kívül, naponta 5-7 órát gyakorlok, hogy a megfelelő színvonalon tudjam tartani magam.

Kisfaludy Nóra