Fotó: Kalocsai Richárd

A BELSŐ SZOBA

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz…” (Máté 6,6) Jézus hegyi beszédét idézve kezdte köszöntőjét Katona Viktória, társadalmi missziókért felelős lelkipásztor a Református Telefonos és Internetes lelkigondozás csendes hétvégéjén.

„Amikor valaki felhívja a szolgálatot, amikor segítséget kér, akkor Ti, mint Isten kinyújtott karjai, Isten „munkatársai” ott vagytok és meghallgatjátok. Jézus szerint abban a bizonyos belső szobában tud az ember lelke igazán elcsendesedni. Nagyon sok embernek a telefonvonal mögött: ti vagytok a belső szoba” – folytatta Katona Viktória. A lelkipásztor kiemelte, hogy ezt a munkát nem lehet másképpen végezni, csakis Istentől jövő türelemmel, szeretettel, alázattal, odafigyeléssel és egy olyan rálátással, amely csak annak adatik meg, akinek kapcsolata van az élő Istennel.

Katona Viktória, társadalmi missziókért és kárpátaljai szolgálatokért felelős lelkipásztor – Fotó: Kalocsai Richárd

SZUPERVÍZORI KÉPZÉS

A közös istentiszteletek és tapasztalatcserék mellet szupervízori továbbképzés is zajlott a telefonos lelkigondozók csendes hétvégéjén, amelyet Dudás Erika pszichológus, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) elnöke tartott a lelkészeknek, önkénteseknek. Az elvonuláson többek között szó volt a lelki egészség, pszichés stabilitás kérdésköréről, valamint az elmélet mellett nagy hangsúlyt kapott a gyakorlat is, azaz a kirívó vagy visszatérő telefonos esetekre problémamegoldási stratégiákat gyakorolhattak be a résztvevők.

Fotó: Kalocsai Richárd

AZ ANONIMITÁS EREJE

Vajon miben különbözik a telefonos segítségnyújtás egy pszichológusnál töltött beszélgetéstől? „A leglényegesebb különbség, hogy anonim módon folyik a beszélgetés és nem látja a hívó az ügyelőt. Így nagyon sok titok a felszínre kerülhet, mert eltűnik az a korlát, hogy a szemébe kell néznem a másiknak és bevallanom a bűnöm” – árulta el a LESZ elnöke.

Azt is megtudtuk, hogy a vonal végén nem pszichológusok, vagy pszichiáterek ülnek, így a beszélgetés alatt nem terápiás folyamat zajlik, hanem ez egy segítő beszélgetés. S bár az önkéntesek a képzésük során tanulnak speciális kommunikációs technikákat, néhány terápiás alapelemet, s képesek a feszültségoldásra, megnyugtatásra, mégsem szakemberek, inkább Isten által vezetett lelki segítők.

Dudás Erika pszichológus, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) elnöke – Fotó: Kalocsai Richárd

FOLYAMATOS ÉRZELMI TEHER ALATT

Dudás Erika megosztotta velünk azt is, hogy mennyire elengedhetetlen a szupervízió, avagy az ügyelők „karbantartása”, hisz mint minden segítő szakmánál, itt is megvan a veszélye a kiégésnek. A személyiségjellemzőkről beszélgetve elmondta, hogy egyáltalán nem lehet bárkiből telefonos segítő, ugyanis a kiválasztásnál a legfontosabb szempont a lelki stabilitás. „A telefonszolgálat önkéntesei folyamatos érzelmi teher alatt állnak, ezért fontos, hogy stresszhelyzetben ne roppanjanak össze, semmilyen magatartással ne lehessen őket kibillenteni.”

Fotó: Kalocsai Richárd

A HÍVÁSOK EGYRE FOKOZÓDNAK

Szomorú tapasztalatként elmesélte az elnök, hogy míg tíz évvel ezelőtt „csak” mindenszentektől az újévig tartó időszakban volt kiemelkedően magas a segélyhívások száma, addig a koronavírus-járvány kitörése óta a hívások egész évben folyamatosan érkeznek, mely tendenciát az ukrán-orosz háború, majd a jelenlegi gazdasági válság ténye csak még tovább erősített.

Fotó: Kalocsai Richárd

MITŐL TÖBB?

S hogy miben más a Református Telefonos és Internetes lelkigondozói szolgálat (TLG) a többi ingyenesen hívható segélyszámnál? „Ezt a segítő közösséget az Istenben való hit és a Neki való engedelmesség tartja össze. Mi mindannyian megpróbált emberek vagyunk. Mindannyian a saját életünkön keresztül tapasztaltuk meg az Isten erejét, a Szentlélek munkáját és ezt kötelességünk továbbadni” – mesélt az előadások szünetében Dr. Révész Jánosné Anikó, a TLG misszióvezetője.

A lelkipásztor azt vallja, miért ne lehetne orvosság a hit és a személyes tapasztalás azok körében is, akik még nem találkoztak Istennel? Ugyanis mint kiderült, a szolgálatot csak 50 százalékban keresik fel a vallásos testvérek, a másik fele a telefonálóknak ateista, vagy nem vállalja nyilvánosan a hitét.

Dr. Révész Jánosné Anikó, a Telefonos és Internetes Lelkigondozói szolgálat misszióvezető lelkésze – Fotó: Kalocsai Richárd

A BEMOSAKODÁS ÉS KIMOSAKODÁS RITUÁLÉJA

Sokunkat foglalkoztat a kérdés, hogyan lehetséges telefonos segítőként lelkileg stabilnak maradni és nem összeroppanni, a mások által ránk ruházott tehertől? Révész Jánosné egyedüli megoldásként a Gyökössy Endre lelkipásztor és pszichológus által használt rituálét említi. „Az nem úgy van, hogy mosogatok, közben felkapom a telefont és indul a beszélgetés. Először „bemosakodom”, azaz odaszentelem az időt, lelkileg ráhangolódom, imádkozom az Úrhoz, hogy adjon bölcsességet, erőt a szolgálathoz. Amikor pedig befejezem, nagyon fontos „kimosakodni”, azaz Istennél hagyni az eseteket, az Ő kezébe letenni azokat a problémákat, amik ott elhangzottak. Mert az ügyelő is ember, akinek hazatérve magánélete, családja van, ahova nem viheti haza a problémákat. Ha nem így történik, megfásul és kiég!”

A misszióvezető a leggyakrabban előforduló témának a magányosság kérdését tartja, amely mellé begyűrűzött a COVID-járvány, a háború és a gazdasági válság megjelenésével a félelem és szorongás problematikája.

Fotó: Kalocsai Richárd

MÉLYPONTOK ÉS CSODÁK

Az ebédszünet utáni elcsendesedésben egy olyan önkéntessel is beszélgetünk, aki immáron 11 éve segíti a telefonos lelkigondozói szolgálat munkáját. A hölgy elmesélte, hogy egészen fiatal kora óta segítő akart lenni, de azt sosem gondolta volna, hogy mekkora kihívást jelent majd neki a szolgálat. Mesélt kudarcokról, mélypontokról, amikor nem sikerül valakit a helyes irányba terelni és mesélt csodaként megélt esetekről, amikor a telefonbeszélgetéseit Isten formálta, vezette jó irányba, rajta keresztül.

Fotó: Kalocsai Richárd

GÓLPASSZT ADHATUNK…

„Csak később értettem meg, hogy Isten mindenről előre tud, ami az emberekkel történik és nem bízza ránk mások életét. Mi egy adott ponton bekapcsolódhatunk abba, megtesszük, amit tehetünk, tereljük az embereket a helyes irányba, de nem a mi felelősségünk, hogy mit tesznek az életükkel. Szemléletes példával élve gólpasszt adhatunk, de a gólt nem mi rúgjuk be” – mesélte az önkéntes.

Fotó: Kalocsai Richárd

A Református Telefonos és Internetes lelkigondozói szolgálatat 38 éve töretlenül gondozza és ápolja a hozzá forduló emberek lelkét. Mára közel harminc önkéntes tartozik a misszió szolgálatába, akik a rendkívüli időszakokban, mint a koronavírus-járvány, vagy az ukrán-orosz háború, erejükön felül, bővített munkaidőben: reggel 8-tól éjjel egy óráig teljesítettek szolgálatot. Katona Viktória társadalmi missziókért és a kárpátaljai szolgálatokért felelős lelkipásztor ezen a hétvégi alkalmon köszönte meg az önkénteseknek az elmúlt időszakban végzett intenzív munkájukat, s az Úr gazdag áldását kérte rájuk és a további szolgálatukra.

Kisfaludy Nóra

Fotó: Karsa Patrik

GYERMEKEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA

A Szeretetszolgálat sátránál a szombati napon a járókelők betekintést nyerhettek a vakok- és gyengénlátók világába, megismerhették hogyan kell olvasni a Braille-írást, kipróbálhattak látássérültek által játszott játékokat, felvehettek szimulációs szemüveget, találkozhattak vakvezető kutyával és kérdezhettek látássérült embereket személyes élettörténetükről.

Fotó: Derencsényi Anna

A vakmisszió vezetője Nógrádiné Kovács Alexandra szerint szép számmal voltak érdeklődők és nagyon tartalmas beszélgetések alakultak ki. Elmesélte, hogy a legnyitottabbak a gyermekek voltak, akik rendkívüli kíváncsisággal és rengeteg kérdéssel fordultak a helyszínen lévő látássérültekhez, valamint szívesen kipróbálták a „vakos”, tapintáson alapuló játékokat, mint a Rubik Kocka, a dominó, vagy éppen az UNO kártya. „Őszinteség és bátorság volt bennük, mertek a vakoktól kérdezni. Nem hiába mondja az ige: a gyermekeké az Isten országa” – tette hozzá a misszióvezető. Aki azt is elmondta, a kíváncsiskodók először szemtakaróval igyekeztek megcsinálni a játékos feladatokat, majd nyitott szemmel is próbálkoztak, ezáltal kicsit megtapasztalhatták milyen kihívást jelentenek a mindennapok egy látássérült számára. „Ez az alkalom egyfajta társadalmi érzékenyítés is volt, megpróbálta közelebb hozni, nyitottabbá tenni a látó és »nem látó« embereket”.

A Vakmisszió munkatársai: Nógrádiné Kovács Alexandra, Farkas Natália és Erdődy Viktor – Fotó: Kalocsai Richárd

LEHETŐSÉG AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATRA

A misszióvezető szerint sokan azt gondolják, ha egy ember megvakul, akkor vége mindennek, pedig ez nem így van. „Ez egy lehetőség arra, hogy a külső dolgok helyett a belső, Istennel való kapcsolatukra fókuszáljanak. A látássérültek is tudnak örülni, annak ellenére, hogy nehéz élethelyzetben vannak. Hogyha befogadják az Úr Jézust a szívükbe, egy idő után eljutnak arra a pontra, hogy hálát adnak azért, ahogyan élnek” – mesélte Nógrádiné Kovács Alexandra.

Ezt sugározták a vakmisszió látássérült önkéntesének, Erdődy Viktornak a szavai is, aki egy igeverset olvasott fel az érdeklődőknek a Braille Bibliából. „Talán ez volt a legmegrendítőbb pillanat a sátorban az ottlétünk alatt, sokan elérzékenyültek ekkor” – fogalmazott a misszióvezető. Végül hozzáfűzte, a vakmissziónak az is fontos feladata, hogy segítse a gyülekezeti integrációt, azaz lehetőséget teremtsen arra, hogy a látássérültek ne elszigetelve egyedül, hanem a gyülekezeti közösség részeként élhessék át Isten jelenlétét.

A képen balról Katona Viktória, fiával Fülöppel, mellette Nógrádiné Kovács Alexandra és a Vakmisszió munkatársai, önkéntesei, valamint Járay Loránd a Siketmisszió vezetője – Fotó: Kalocsai Richárd

KIÉHEZVE A LELKI ÉLMÉNYEKRE

A rendezvény mindhárom napján jelen voltak a Telefonos és Internetes lelkigondozás munkatársai, akik szívesen adtak lelkisegélyt a sátorba betérőknek, ahogyan teszik ezt nap, mint nap a készülékek mögött, legyen szó bármilyen krízishelyzetről.

„Lelki élmények sokasága érintette meg a szívünket a REND-en. Amikor a templomban több száz református egyszerre, egy szívvel, egy lélekkel Istent dicsőítette, az rendkívül felemelő érzés volt” – mesélte élményeit Dr. Révész Jánosné Anikó, a Telefonos és Internetes lelkigondozás misszióvezetője. Véleménye szerint a hosszú kihagyás után, amit a pandémia okozott, nagy szüksége volt a reformátusoknak, hogy végre találkozzanak, töltekezzenek. „Az emberek ki voltak éhezve lelkileg arra, hogy az Úrban együtt tudjanak örülni.” Révész Jánosné kifejtette amennyire fontos, hogy odafigyeljünk a testünk egészségére, a környezetünkre, hogy ott rend legyen, épp olyan fontos a lelki egészségünk karbantartása is, egyfajta „belső rendrakás”. Majd hozzátette, hogy a lelki egészségünk védelméhez elengedhetetlen a közösségi lét megélése, az együtt örülés élménye. „Ezt éreztem Pápán, ahol csodaszép felújított, rendbe rakott épületek vettek körül minket és a reformátusság együtt élte meg a Krisztusba vetett hitét.”

Fotó: Kalocsai Richárd

FÓKUSZBAN A PANDÉMIA

A rendezvénnyel kapcsolatban a misszióvezető elmesélte, hogy Isten nagyon sok olyan embert vezetett a Szeretetszolgálat sátrához, akiknek segítségre, személyes beszélgetésre, támogatásra volt szüksége. Sokan, főleg az idősebb generáció rácsodálkozott arra, hogy létezik telefonos lelkiszolgálat, s hogy ingyen hívható. Arra a kérdésre, hogy a három nap alatt milyen problémákkal fordultak a leggyakrabban hozzájuk a lelkipásztor elmondta, hogy gyakori volt a pandémia következtében való testi betegségeknek, a gyásznak és a magányosság, bezártság elszigeteltség érzésének feldolgozása, valamint a családi problémák, házassági krízishelyzetek kezelése és a talpra állás nehézsége.

Fotó: Karsa Patrik

AKINEK VAN MIÉRTJE, MINDEN HOGYANT KIBÍR

Az idei REND az „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil. 4,4) igét kapta jelmondatául. Sokakban felvetődik a kérdés szabad-e, lehet-e ilyenkor örülni, mikor több éve koronavírus pusztít és hazánkhoz közel háború dúl? A Telefonos lelkigondozói szolgálat vezetője erre a kérdésre egy Friedrich Nietzschétől vett idézettel válaszolt, miszerint: „Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.” Azaz történhet velünk bármi, ha Krisztus célt adott nekünk, van okunk örülni. Krisztus jelenléte az, ami okot ad az örömre és erőt nyújt akkor is, ha valami nehézség, vagy baj van az életünkben. „Ez munkálkodott bennünk és ezt adtuk át azoknak, akik betértek hozzánk a fesztivál ideje alatt” – hangsúlyozta Révész Jánosné.

A képen jobbról haladva Dr. Révész Jánosné Anikó, valamint Katona Viktória és a Telefonos lelkigondozás munkatársai – Fotó: Kalocsai Richárd

A telefon-lelkigondozói szolgálat több mint harminchat éve ad kapaszkodót a bajbajutottaknak. „Amikor reményt adunk, akkor mi magunk is gazdagodunk, mert ez egy két irányú folyamat” – összegezte a szolgálat lényegét a misszió vezetője.

A TALÁLKOZÁSOK BENNÜNKET IS FELTÖLTENEK

A rendezvényen a Szeretetszolgálat missziói munkáját hirdette Katona Viktória, a társadalmi missziókért és a kárpátaljai szolgálatokért felelős lelkipásztor is. Elmondta, hogy a Szeretetszolgálat sátrába folyamatosan érkeztek az emberek. „Aki elhaladt előttünk, majdnem mind betért hozzánk. Volt, aki odajött és gratulált a menekültekkel való munkánkhoz, és Kárpátaljáról származók is megkerestek, hogy megköszönjék az értük végzett szolgálatainkat, ami csodálatos érzés volt!”. Meglátása szerint ez egy nagyon jó platform a szemtől szembe való találkozásokra, amelyek akár emberi sorsokat is megváltoztathatnak. „Bennünket is feltöltenek ezek a találkozások, s ilyenkor még közelebb vihetjük Isten igéjét az emberekhez” – hangsúlyozta Katona Viktória.

Társadalmi missziók karöltve  – Fotó: Kalocsai Richárd

ISTEN NEM TEREMT SELEJTET

Majd elmesélt egy megindító találkozást, amely a REND-en történt. Egy asszony érkezett feketében a Szeretetszolgálat sátrához, aki – mint később kiderült – nemrég veszítette el férjét, pár éve pedig sérült fiát. A hölgy végtelenül el volt keseredve a neki jutott sors miatt, s a sátorban osztogatott, fogyatékosok által készített kis ajándék indította őszinteségre. Sírni kezdett és elmesélte történetét, majd a vigasztalásként kapott ige után lelki megnyugvásra talált. „Elmondtam, hogy Isten selejteset, hibásat nem teremt, ez a gyermek valami miatt pont nekik volt alkotva a férjével, s most már a mennyek országában van, ahol eltűnik minden emberi gyengeség, sérülés” – elevenítette fel a történetet Katona Viktória. Majd hozzátette: „Mindannyiunknak van egy ilyen hátizsákja, amely terhekkel van telepakolva, és annyira jó az a megtapasztalás, mikor segíthetünk ezt a zsákot könnyíteni.”

Fülöp, aki lényével beragyogta a Szeretetszolgálat sátrát – Fotó: Kalocsai Richárd

NAGY MOSOLYOK, ÖLELÉSEK ÉS EGYMÁSRA TALÁLÁSOK IDEJE

Katona Viktória elárulta, hogy számára egészen különleges volt az idei REND, mert elkísérte hétéves kisfia Fülöp, aki nyitottságával, mosolyával és szeretetével fáradhatatlanul hívogatta az arra járó gyermekeket és családokat a Szeretetszolgálat sátrához. Az eseményt összegezve úgy fogalmazott: „Pápán óriási rácsodálkozásokat, nagy mosolyokat, öleléseket, tartalmas beszélgetéseket és rendkívüli egymásra találásokat láttam. A Magyar Református Szeretetszolgálat pedig Isten kinyújtott karjaként át tudta ölelni azokat, akik szükséget szenvedtek, segítségre szorultak.”

Kisfaludy Nóra