Augusztus végén, az ország számos pontjáról érkezve gyűlt össze a balatonszárszói SDG Konferenciaközpontban közel 70 önkéntes, akik az elmúlt hónapokban csatlakoztak a Magyar Református Szeretetszolgálat által életre hívott Filemon szolgálathoz. A Filemon szolgálat célja, hogy az MRSZ még szorosabbra fűzze a kapcsolatot az anyaországi református gyülekezetekkel, akik így jobban megismerhetik az alapítvány sokrétű szolgálatát, naprakész információkat kapnak a szeretetszolgálat aktuális programjairól, és lehetőségük nyílik rá, hogy rendszeres résztvevői legyenek önkéntes szolgálati lehetőségeknek. De a Filemon szolgálat elsősorban nem magához, hanem egymáshoz szeretné kapcsolni a gyülekezeteket, hogy diakóniai tudásukat, tapasztalataikat, jógyakorlataikat megoszthassák egymással, és kialakuljon egy országos hálózat, akik egymást segítve és figyelemmel kísérve végezhetik a szeretet-szolgálatot.

A Filemon találkozó nyitó áhítatában Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese, a társadalmi missziókért és határon túli szolgálatokért felelős lelkipásztora Márk evangéliumának igeversei alapján a legnagyobb parancsolatról szólt az önkéntesekhez: „Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12,28-31) Hozzátette: nekünk is szükségünk van egy legfőbb parancsra, ami irányvonalként utat mutat az életünkben: ez pedig nem más, minthogy ahhoz, hogy másokat tudjunk szeretni, először Istent kell szeretnünk.

A résztvevők számára dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálata elnöke – aki maga is Filemon összekötő önkéntes saját gyülekezetében – mesélt arról, miben áll az MRSZ különlegessége a segélyszervezetek között.

Közel 20 évvel ezelőtt, 2005-ben született meg az elképzelés, hogy legyen az egyháznak saját szeretetszolgálata, ami egy évvel később már megkapta működési engedélyét is. Kezdettől fogva tudtuk, hogy három dologban különböznünk kell a többi hazai segélyszervezettől. Első, hogy nem szeretnénk függetlenedni egyházunktól, hanem a gyülekezeteiben kell élnie szeretetszolgálatunknak. Második fontos ismertetőjegyünk a Krisztushoz és a Bibliához való hűség, a harmadik pedig, hogy megbecsüljük azokat a diakóniai szolgálatokat és formákat, amelyek egyre inkább eltűnőben vannak a hétköznapokban.

Köszöntőjében kifejtette, hogy ebben a misszióban van fontos szerepe a Filemon szolgálatnak: a cél, hogy egy országos diakóniai kapcsolatrendszer épülhessen ki, akik a tudásukat egymással megosztják, segítik egymást, együttműködnek, hiszen így tudunk valóban egyházként működni, és nem csak önálló egyházközségekként. Ennek a tapasztalatcserének első lépéseként Kovács József, a Református Szeretetszolgálat hitéleti főigazgató-helyettese egy kérdőívet adott át az önkénteseknek, mely alapként szolgálhat a jövőben egy diakóniai térkép elkészítéséhez.

Az evangelizáció szolgálatát dr. Czeglédi Péter Pál dunaújvárosi református lelkipásztor végezte Pál apostol Filemonnak írt levele alapján. Igemagyarázatában rámutatott arra, hogy szeretetünknek és szolgálatunknak nemcsak szavakban, hanem cselekedetekben kell megnyilvánulnia, és nem a világ megmentése a feladatunk, hanem a környezetünkben élőket kell segítenünk. „Ahogyan Pál fogadta Onészimoszt, úgy kell nekünk is odaállnunk az elesettek, a függők, a betegek, a bűnösök mellé, hogy a testvért lássuk bennünk. De mindezt úgy kell elérnünk a gyülekezetünkben, ahogyan Pál is teszi: nem erőszakkal, nem kényszerítéssel, hanem azzal a szeretettel, hogy önként vállalja ezt a szolgálatot közösségünk. Ezek a beszélgetések, a személyes kapcsolatok tudnak ugyanis a leghatékonyabban működni a szeretetszolgálatban.” – magyarázta a Filemonnak írt levél verseit dr. Czeglédi Péter Pál.

A második nap reggeli imaközösségét és áhítatát követően Juhász Márton, az MRSZ szolgálatfejlesztési igazgatója ismertette a Szeretetszolgálat legfőbb, legismertebb programjait, melyekbe a gyülekezetek akár már a közeljövőben bekapcsolódhatnak diakóniai szolgálatukkal. „Fontos éreznünk a különbséget, hogy nem segélyszervezet, hanem szeretetszolgálat vagyunk. A mi motivációnk nem a filantróp szeretet, hanem a Krisztusi elhívásunk indít minket arra, hogy segítsük a rászorulókat.” Juhász Márton a résztvevők számára elmesélte, milyen hatást gyakorolt az életére, amikor önkéntesként szolgált Angliában tanulási nehézségekkel, valamint epilepsziával küzdő fiatalok között az Önkéntes Diakóniai Év keretében. „Ez a szolgálat kimozdított a komfortzónámból, és egy valódi lelki utazáson vehettem részt. Nemcsak élményeket, nyelvtudást, kapcsolatokat kaptam, hanem úgy érzem, a szolgálat által sokkal többet kaptam, mint amennyit nyújtani tudtam az elesett fiatalok számára.” A szolgálatfejlesztési igazgató bemutatta az ÖDE program mellett a Mentő Mackó, Felzárkózó Települések, az MR Közösségi Lakásalap és a rehabilitációs foglalkoztatás működését, majd Svidró Katalin adománykoordinációs vezető a szociális-és adománykoordinációs szolgálat területeit részletesen is ismertette, mint például az adventi Szeretetdoboz, Nyilas Misi pakk és Kívánságlista, a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram vagy a Szeretethíd.

Lénárt Tibor monorierdői református lelkipásztor „A gyülekezet célja: diakónia” címmel tartott előadást a résztvevők számára, melyben az evangelizáció, katechézis és diakónia kapcsolatában magyarázta a szeretetszolgálat lényegét, mint az istentisztelet folytatását a mindennapi életünkben.

Amikor ott vagyunk egy településen, akkor nem önmagunkért kell elsősorban szolgálnunk és imádkoznunk, hanem az adott környezetben kell Isten irgalmas szeretetét megmutatnunk.

Rámutatott: a kegyelem és az irgalom nem szinonimája egymásnak, hiszen Isten a kegyelme által megbocsát nekünk, de az irgalom lényege, hogy azokat segítjük, akiktől nem várunk viszonzást. Diakóniai szolgálatunkban pedig szükséges, hogy időről időre feltegyük magunknak a kérdéseket: miként állunk az elköteleződés, motiváció, hatékonyság és önreflexió terén.

A találkozó programjából természetesen nem hiányozhatott a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi misszióinak bemutatkozása, valamint a közös és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a személyes kapcsolatok építése volt a legfőbb cél. Isten áldása kísérje a Filemon önkéntesek szolgálatát, és adja a mi Urunk, hogy megélénküljön és megerősödjön a gyülekezetek diakóniai szolgálata!

Ebben a könyvben – amelynek első kiadása a református Szeretetszolgálati Iroda Diakóniai Könyvtárának köteteként jelent meg – egy rövid bevezető tanulmány foglalja össze Juhász Zsófia életét és diakóniai munkáját, majd pedig bőséges szöveggyűjtemény osztja meg azt a szellemi örökséget, amit írásban is ránk hagyott, összegyűjtve írásait, prédikációit és a vele készült interjúkat.

Meglepő, hogy milyen sokan ismerték „Zsó néni”-t, és aki csak egyszer is találkozott vele, elmondhatja, hogy egész életre szóló élményt jelentett a vele való találkozás. Igen, a lénye, a személye nem hagyott érintetlenül bennünket, és azt az „érintést”, amit tőle kaptunk, most a könyv olvasói is magukénak tudhatják, hiszen tiszta, megalkuvás nélküli, őszinte embersége, a Krisztus-követő ember vívódásai, s e vívódás mélységei és magasságai a könyv lapjain keresztül is megjelennek. (…)

Ezekben az írásokban a teológus, diakónus és gyógypedagógus Juhász Zsófia alakja áll előttünk, külön-külön, de személyében ezek a szerepek szerves egységbe rendeződnek. Olyan teológus alakja rajzolódik ki, aki nem tévesztette soha szem elől, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, hogy a gyülekezet fogyatékos személyek nélkül fogyatékos gyülekezet. Olyan diakónus áll előttünk, aki nem lehajló, önfeláldozó szeretettel szeretgette, gondozgatta a rábízottakat (fogyatékos és idős személyeket), hanem felemelő szeretettel viseltetett irántuk, mely képessé tette átlépni önnön határukat és fejlődésre sarkallta őket. És a gyógypedagógus alakja is megjelenik, aki a gyógypedagógia hetvenes-nyolcvanas évekbeli paradigmáit túllépve, korát megelőzve, a legperiferikusabb helyzetben lévő, halmozottan fogyatékos személyekben is meglátta a fejlődés lehetőségét. Keresztyén és emberi alapon elvetette az akkoriban elfogadott „képezhetetlenség” elvét és gyakorlatát. Szervesen kapcsolódott tehát össze személyében a teológus, az elkötelezett keresztyén ember, a diakónus és a korszerű szemléletű gyógypedagógus. (…)

„Isten az Ő népét, gyülekezetét olyan közösségnek akarja látni, ahol a hit, a szeretet és a reménység kézzelfogható konkrétum is… gyülekezet ott van, az ismertetőjel az, ha elhangzik a kérdés: beteg-e valaki közöttetek. Itt a gyülekezet kérdez gyengéi, betegei, kicsinyei után. De a kérdés azért hangzik el, azért hangozhat el, mert a gyülekezetnek van is felelete erre, így tehát ez a kérdésfeltevés nemcsak a gyülekezet feladatát jelöli, hanem a gyülekezet lehetőségét, gazdagságát is. Természetes, hogy a gyülekezetnek vannak betegei. Nem lehet mindenki erős, egészséges. Lehet az ember gyenge, valóban lehet az ember beteg. Micsoda mélysége van ebben az ember szabadságának önmaga megélésére – minden képmutatás, alakoskodás nélkül. Ha valaki sír, hát sírjon, ha valaki gyenge, hát lehet gyenge – ha valaki fél, hát félhet. – Nem kell önmagát is leplezni, félrevezetni. – Ember lehet! Kereshet támaszt, kiálthat minden szégyenéről lemondva segítség után – mert van valaki, aki megy, aki indul feléje. Ebben az őszinte és emberi kapcsolatban jön létre az igazi közösség, a gyülekezet. Ez az ismérv menti meg a gyülekezetet attól, hogy embertől s földtől elszakadva – eltévelyedjen. Ez a kapcsolat emlékezteti, hogy emberek között van s nem angyal – küzdő és nem megérkezett! A betegnek, a kicsinynek joga van kiáltani – s az egyháznak, a gyülekezetnek »lehetősége« van meghallani és feleletet adni…” – bátorít egy 1977-ben elhangzott igehirdetés e könyv lapjain. (…)

A diakónia újabb meglepő aspektusát, mint kegyességi kritikát mutatja be a Református Egyház című folyóiratban 1967-ben megjelent írása: „Kegyességünk legbiztosabb kritikája mindig a diakónia. Az utolsó ítélet mércéje menthetetlenül ez. A diakónia kegyességünk kritikája, s benne a legkisebbek a kegyességünk kritikusai. Hogy a kegyesség mennyire igaz, mennyire hasznos, mennyire nem kegyetlenség, azt ők látják, érzik legjobban. Valóban senki sem tudja a mi kegyességünket úgy látni, úgy érezni, mint éppen ők. Hogy a kegyes mennyire kegyes, annak hivatott elbírálója – a kicsiny, a gyenge, a nyomorult, az éhező, a szomjúhozó. Legbelsőbb, legelrejtettebb, legtitkosabb énünk megérzői ők! Kegyességünk kritikáját kimondani ők a legilletékesebbek. Mindig ők mondták ki az egyház története során. (…) Persze ez a tény, hogy »ők« a kritikusok, messzemenően botrány és érthetetlen minden kegyes előtt.”

(Részletek Győri Juhász Zsófia Előszavából)

szerkesztő: Birinyi-Kothencz Júlia

Juhászt Zsófia élete és munkássága

A/5 • 384 oldal • kartonált • 1400 Ft

Vásárlási lehetőség: Kálvin Kiadó

A Magyar Református Szeretetszolgálat koordinálásában mintegy 35 millió forint összértékű segélyprogramot indul, melynek részleteit pénteken sajtótájékoztató keretében jelentette be a szervezet Debrecenben, a Nagytemplomi Református Egyházközség Nyitott Ajtó Szociális Központja előtt.

A Református Diakóniai Intézmények Egyesülete (REDIE) 25 millió forint értékben szájmaszkot, gumikesztyűt, valamint fertőtlenítőszereket vásárolt, melyekkel a Tiszántúli Református Egyházkerület szociális intézményeit (idősek otthonai, diakóniai intézmények) segítik. Az adományok célba juttatását a Magyar Református Szeretetszolgálat végzi. A vírus terjedése elleni védekezést segítő eszközöket 32 településre juttatja el a szervezet, mely közel kétezer ember számára jelent majd segítséget. A csomag több mint harmincezer szájmaszkot, közel 75 ezer gumikesztyűt, 400 kézfertőtlenítőt és mintegy 600 felületfertőtlenítőt tartalmaz.

„Az áldozathozatal a mai időkben kulcsszó, hiszen aki csak teheti kell, hogy segítse a fertőzés, a vírus megállítását. Ennek a szolgálatába szegődik a Magyaroroszági Református Egyház Diakóniai Intézményeinek Egyesülete is, melynek 56 intézmény a tagja. Az ő tagdíjukból szeretnénk most átadni adományt, azoknak az intézmények, melyek idősellátásban vesznek részt, fogyatékkal élőket segítenek, házi segítségnyújtásban vesznek részt, vagy olyan támogatószolgálatuk van, amelyek pszichiátriai és szenvedélybetegekkel foglalkoznak, tanyagondozásban tevékenykednek. Az összegből az 56 intézményben körülbelül 80 szolgálati típusban munkálkodó intézményeket, azok dolgozóit, ápoltjait és lakóinak biztonságát tudjuk segíteni” – hívta fel a figyelmet Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.

Szeretetszolgálat az intézményi kereteken túl a Kárpát-medencében élő rászoruló családok és idősek számára is segítő kezet nyújt. A Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács (NHKT) 10 millió forintos veszélyhelyzeti támogatást ajánlott fel a Magyar Református Szeretetszolgálat munkájához.

„Nagypéntek van, a karitatív szervezetek, szeretetszolgálatok ilyenkor is fontos feladatot látnak el az elesettek megsegítésében. A Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács döntése értelmében első lépésben 10-10 millió forinttal támogattuk a hat legnagyobb karitatív szervezetet, így a Magyar Református Szeretetszolgálatot is. Szeretném itt is felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a húsvéti ünnepek alatt is tartsák be az előírásokat és maradjanak otthon, ezzel is óvva szeretteiket” – mondta el Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács elnöke.

A Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácstól kapott összegből az alapítvány 5 millió forint értékben tartós élelmiszereket, fertőtlenítőszereket vásárol és juttat el azon rászorulókhoz, akik a veszélyhelyzet kapcsán kerültek nehéz anyagi helyzetbe. A segélycsomagok mellett egy újszerű támogatási formáról is döntött a Szeretetszolgálat. Az „adománykártya” pilot program keretében, a pénzügyi világ technológiai fejlesztéseit hasznosítva 100 darab érintésmentes technológiával működő, előre feltöltött bankkártyát adományoz a Szeretetszolgálat 100 család részére 3 hónapra, melyekre havonta 10.000 Ft-ot tölt fel az alapítvány. Ezt az összeget a családok egyéni szükségleteiknek megfelelően tudják hasznosítani, de csak és kizárólag élelmiszervásárlásra, higiéniai termékek és gyógyszer vásárlásra, valamint előre fizetős mérőóra feltöltésre tudják majd használni.

A programba elsőkörben olyan családok vesznek részt, akik korábban már a szervezet látókörébe kerültek, és akiknél a járványhelyzettel összefüggésben jövedelemkiesés történt, mert elveszítették munkahelyüket, fizetés nélküli szabadságon vannak (pl. gyermekeikkel otthon maradtak), a járvány következtében megbetegedtek vagy a család egyik tagja a járvány következtében életét vesztette. A program kiemelt célcsoportja a kiskorú gyermeket nevelő családok, közülük is a gyermeküket egyedül nevelő szülők.

„A pilot program célja, hogy a járványhelyzettel összefüggően célzottan az adott család fogyasztási szokásaihoz illeszkedő, a család önrendelkezési jogát nem csorbító segítséget nyújthassunk. A kártyaadomány ezt segíti méghozzá mindez érintésmentes módon logisztikai költségek nélkül, helyi fogyasztást generálva” – mondta el Juhász Márton, a Református Szeretetszolgálat ügyvezetője

A veszélyhelyzet kihirdetése óta 9,8 millió forint értékben juttatott el gyorssegély csomagokat a Magyar Református Szeretetszolgálat a koronavírus miatt nehéz helyzetbe került családoknak és időseknek és szociális intézményeknek. Mindez országszerte kétezer rászorulónak jelentett segítséget. A szervezet krízisalapjába március 18. óta 5.806.900 forint érkezett be.

A gyűjtés folytatódik, a Magyar Református Szeretetszolgálat továbbra is várja a felajánlásokat az adomany.jobbadni.hu weboldalon és a 10702019-85008898-51100005 bankszámlaszámán (KÖZLEMÉNY: „ÖSSZEFOGÁS AZ ÚJRAKEZDÉSÉRT”).

A Magyar Református Szeretetszolgálat is csatlakozott a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács közös adománygyűjtő felhívásához. A 1357-es Nemzeti Összefogás Vonalának tárcsázásával mindenki 500 forinttal járul hozzá a hat nagy karitatív szervezet veszélyhelyzetben végzett munkájához. A nem anyagi természetű felajánlásokat pedig a segitunkegymasnak.hu oldalon várják.

Fotók: Szirák Sára