Bár az összefogás és a hit hegyeket mozgat, olykor nehéz bízni abban, hogy a munka valóban sikerrel járhat: a Tiszáninneni Református Egyházkerület Gere Gábor lelkipásztor által vezetett mentőcsapata is valami hasonlót érezhetett, amikor az árvíz és belvíz sújtotta területeken látszólag hiába szivattyúztak, a vízszint tovább emelkedett. „Ez volt a legnehezebb időszak: a szivattyúkkal kifelé haladtunk az utcán, a víz pedig jött utánunk. A házakhoz és az udvarokba egyre kevésbé lehetett bejutni” – meséli Varga János, az önkéntes csapat tagja. Két társával azonban erőt, fáradságot és odaszánást nem sajnálva, háromnapos megfeszített munka eredményeként az ingatlanokat elöntő víz jelentős részét sikerrel emelték át a Balatonba és a Sióba. A helyreállítási munkák azonban még több nehézséggel állították szembe a Szeretetszolgálat küldöttségét.

Bár a víz apadt, a sáros, felázott udvarok, tönkrement bútorok és málladozó falak lesújtó látványt nyújtottak. „Az önkéntes csapat segítségével mostanra sikerült annyira visszaszorítani a vizet, hogy csak a garázsok vannak víz alatt a város egy-két pontján, a katasztrófahelyzet, ha úgy vesszük, elhárult. Itt azonban egy nagyobb problémával is meg kell küzdenünk: ezeknek az embereknek ugyanis tényleg mindenük, még az a kevesük is, amijük volt, odaveszett, a segítségre óriási szükségük van most” – vélekedett Balázs Árpád, Siófok város polgármestere. A szeretetszolgálat a gyors mentés mellett ebben a helyzetben is támogatta a károsultakat: a munka a házak fertőtlenítésével és adományátadással folytatódott.

Volt is helye a segítségnek, hiszen a legrosszabb helyzetbe azok a családok kerültek, akik a napi betevőről is nehezen gondoskodnak, egy ehhez fogható katasztrófahelyzetre pedig egyáltalán nem tudnak felkészülni. „A ház alapját teljesen elmosta az eső, a plafon is több helyen megrepedt, egy része be is szakadt a víz súlya alatt. A palákat szőnyegekkel takartuk le, de a konyha még így is beázott, a bútoraink nagy részét ki kellett dobni” – mesélte Kalányos Gyöngyi, akinek házában majdnem combközépig állt a víz korábban. És bár a háromfős önkéntes csapat, valamint az MRSZ szerdai küldöttsége munkájáért nem várt viszonzást, a hála nem maradt el: „Óriási segítség ez nekem, szinte nem is tudom szavakba önteni. Négy kisgyerek és egy újszülött csecsemő mellett a mentés és az adományok nélkül nem tudtam volna mihez kezdeni” – tette hozzá az édesanya.

Ahhoz, hogy az átázott házakat lakóik minél előbb kiszáríthassák, az MRSZ szerdán 40 mázsa tűzifával érkezett a belvízkárosult családokhoz – ezúttal 14 családnak lett hosszabb távra elegendő tüzelője –, a mentés azonban itt nem ér véget: a szeretetszolgálat összesen 100 000 Ft értékben tisztítószerekkel és további adományokkal segíti majd a rászorultakat. A térségben továbbra is segítő, a mentési és a kárelhárítási munkákban résztvevő rendőrök és tűzoltók részére 200 000 forint értékben adott át ásványvizet a szeretetszolgálat.

Németi Noémi

A katasztrófa sosem egyszerű, azoknak sem, akik átélik, de azoknak sem könnyű a dolguk, akik segíteni akarnak. A Magyar Református Szeretetszolgálat hiába állt indulásra készen, végül mire engedélyt kaptak, és kijelölték számukra a helyszínt, csütörtök hajnal volt. Két óra alvás után, a Magyar Református Egység napján, május 22-én kezdték el munkát a szerbiai kisvárosban, Sviljancban. Az első napok az épületek alaksorainak és pincéinek szivattyúzásával telt. Az MRSZ tagjai hét nagyteljesítményű szivattyúval érkeztek, azonban csak négyen voltak, így nagyon összehangolt munkára volt szükségük.

Három méteres víz a városban

A református egyház segítői város főterén, és annak környékén kezdték meg a munkát. Az egyszerre több szivattyú által a csatornarendszerbe vezetett víz néha fel-feltört, mert nem bírta elvezetni a rengeteg mennyiségű folyadékot a hálózat.

A helyiektől úgy tudjuk: május 16-án öntötte el városukat a Reseava-folyó. A központban egy méter magasan, míg a város külsőbb területein két-három méter magasan is víz volt. Voltak, akik a háztetőkre mászva élték csak túl a katasztrófát. A helyi idősek emlékeznek arra, hogy valamikor régen nekik is mesélték a szüleik, hogy volt egy nagy árvíz, de dokumentálva 120 évre visszamenőleg nincs információ arról, hogy ekkora pusztítást végzett volna víz a településen. Sajtóhírek szerint Szerbiában 34 halálos áldozatot is követeltek a heves áradások. Erre utalva Srdjan Filipovic, a helyi polgármester által kijelölt szerb-angol tolmács azt mondta: hálásak azért, hogy itt nem halt meg senki. Az ár levonultával,  bár szemmel láthatóan fáradtak a helyiek, boldogok, – mert ahogy a helyi férfi fogalmaz – látják, hogy külföldről érkező segítők is vannak, akik azért fáradoznak, hogy a sviljanciaknak jobb legyen. A tolmács munkájára egyébként nagy szükség volt, hiszen a szerb lakosok kéréseit, problémáit ő tudtta lefordítani, hogy azt a magyarok megérthessék.

A tett a lelkigondozás

Nem dirigálni, hanem segíteni jöttünk – ezt már Osgyán Dániel, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója mondja. Részben műszaki mentést végeztek, és felmérték a helyszínt, hogy bármi más segítségre szüksége van-e a helyieknek. Az MRSZ csapata egy tartalék kerettel érkezett, hogyha bárkinek speciális segítségre lenne szüksége, azt is meg tudják oldani.

A Református Szeretetszolgálat mindig hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak fizikai segítséget adjon, hanem ha szükséges, a lelkigondozásra is sor kerülhessen. A Szerbiában szolgált csapat egyetlen lelkésze Gere Gábor, az MRSZ kuratóriumi tagja, a Tiszáninneni Református Egyházkerület katasztrófavédelmi koordinátora kérdésünkre azt mondja: jelenleg a tett az igazi lelkigondozás. „Ha elmegyek a helyiek mellett, mindig ráteszem a kezemet a vállukra, ebben a helyzetben – ismerve a kommunikációs nehézségeket is – ennél többet nem tudunk tenni. Persze elmondjuk a helyieknek, hogy egy egyház által ideküldött csoport vagyunk, és olyan motivációval jövünk, ami nem embertől, hanem Istentől való.”

Az MRSZ négy fős csapatának része volt a Tiszáninneni Református Egyházkerület mentőcsapatának tagjai is, köztük egy búvár is. Varga János, a TIREK önkéntes mentőcsapatának rajparancsnoka elmondta: a legtermészetesebb az, hogy együttműködik a TIREK és az MRSZ, a lényeg az, hogy egyházi segítségnyújtás érkezhetett Szerbiába is.

Együttműködési megállapodás

A hét második felében a magyar segítők a város külső részén, a település legmélyebb részén segítettek, egy volt agyagbánya környékén. Itt élnek a városka legszegényebb családjai, és itt volt a legnagyobb pusztítás, amikor víz alá került a település: itt az áradáskor tetőmagasságig ért a hömpölygő folyó. Az MRSZ csapata az épületekből derékmagasságú vizet távolított el.

Néhány nap alatt 5000 köbméter vizet vezettek el – ehhez egy vészhelyzeti csatornát is ki kellett ásniuk, amelyen keresztül egy kilométerre lévő csatornába tudták elvezeti a vizet. A házakat „szárazan” hagyták ott a református segítők. A fertőtlenítést a város helyi önkéntesei végzik, a csatornahálózat fertőtlenítésére pedig francia segítők érkezetek a településre.

Bár szerdán hazautaztak Szerbiából a magyar református segítők, a település és az MRSZ kapcsolata nem szakad meg. Sviljanc városvezetése arra kérte az MRSZ-t, hogy kössenek hosszú távú együttműködést, melynek keretében felkészítenék a helyieket arra, hogyan védekezzenek egy esetleges katasztrófahelyzetben. A szerb kisváros vezetése megígérte azt is, ha ők tudnak segíteni a magyarokon, készek ők is indulni. A felkérést Osgyán Dániel, az MRSZ ügyvezető igazgatója örömmel fogadta: azt mondja, a segítésen túl szakmai lehetőséget és kapcsolatépítést is magában rejt ez az együttműködési lehetőség.

Hegedűs Márk

A Szeretetszolgálat munkatársai és a krízisintervenciós-lelkigondozói csoportja szombat délután élelmiszert osztott Neszmélyen. A település védelmében résztvevők nagyon örültek a 150 adat ebédnek és az átadott hűsítő ásványvíznek is. Adományosztásuk után Tát felé vették az irányt az MRSZ-es munkatársak és a további szendvicseket és a 200 kenyeret ott adták át.

Közben jött a hír, hogy Tahitótfalunál nem bírja a terhelést a gát, ezért lezárták a 11-es utat (de éjfélig Szentendre felé még bárki visszajöhet a Dunakanyarból, éjféltől azonban hermetikusan zárt lesz), az önkénteseink egy része elindult Budapest felé, többen saját felelősségre maradtak még segíteni.

Szalonnán kiöntött a Bódva patak, és több ház kertjét és portáját árasztotta el a víz. A lakások még épségben vannak, homokzsákokkal és szivattyúzással védik ingatlanjaikat a helyiek. A Református Szeretetszolgálat tartós élelmiszert tartalmazó csomagokat és ruhákat adott át a település lakóinak.

Az árvíz és a belvíz miatti segítő tevékenységünket támogathatják a 13600-as telefonszám 66-os kódjának hívásával. Egy hívás 250 forint. Köszönjük, hogy ezzel az egyszerű adományozási módszerrel is támogatják szolgálatunkat!

A Magyar Református Szeretetszolgálat árvízi programjában felmért igények szerint az árvízkárosultaknak tizenöt millió forint értékű bútort készíttetett el. A lakásokat egyesével felmérték és a levett méretek valamint az egyedi kérések alapján készítették el az igényelt bútorokat.

A segélyszállítmány a nagykanizsai, újszegedi és hévízgyörki gyülekezetek gyűjtötték az árvízkárosultaknak. A szűnni nem akaró heves esőzések miatt megáradt patakok ismét több ezer házat és telket öntöttel el, ezért jövő héten a Szeretetszolgálat fél millió forint értékű fertőtlenítőszert – mely kétezer lakás és udvar fertőtlenítésére elegendő – oszt ki az árvíz sújtotta területeken a helyi polgármesteri hivatalok és gyülekezetek segítségével. Az árvízkárosultak megsegítésére a Református Szeretetszolgálat tovább folytatja adománygyűjtését, hogy támogatóival még több rászorulón segíthessen.  Számlaszám: CIB BANK 10702019-85008898-511

Ezúton is köszönjük támogatóinknak a felajánlásokat, gyors segítséget. Külön köszönet a szállítmányozást felajánlóknak illetve az önkéntes szervezőknek és azoknak, akik továbbítják felhívásunkat. Anyagi tárgyi adományaikat továbbra is várjuk, hogy minél több rászorulón segíthessünk. Számlaszám: CIB BANK 10702019-85008898-51100005 Kérjük, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: „Árvíz”