„A legfontosabb beruházás az emberekre fordított idő”

Kiszámíthatóság, stabilitás, emberközpontúság – ezek jellemzik az MR Közösségi Lakásalap szolgáltatásait. Az öt évvel ezelőtt létrehozott szervezet országszerte elszórtan több mint hatezer ingatlant örökölt meg a Nemzeti Eszközkezelő program lezárását követően, de munkájuk messze túlmutat az ingatlanállomány kezelésén. Lutár Balázzsal, az MR Közösségi Lakásalap egyik ügyvezetőjével, a Magyar Református Szeretetszolgálat korábbi ügyvezető-helyettesével beszélgettünk.

 

Öt éve jött létre az MR Közösségi Lakásalap. Tekintsünk vissza az elindulásra: miért érezte a két alapító szervezet – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat -, hogy a szociális lakhatás kérdésével mélyrehatóbban szükséges foglalkozni a korábbi, karitatív szolgálathoz képest?

Szerettük volna egy platformra terelni azokat a kezdeményezéseket, amik a két alapító szervezetnél pilot programokként elindultak. A két karitatív szervezet szolgálatában a szociális kísérés és a mentorálás voltak hangsúlyosak, hiszen korábban az infrastrukturális rész, vagyis az ingatlanállomány egyik szervezetben sem volt kiemelkedő számosságú. Nagyon izgalmas szakmai munka volt, ahogyan a lakhatást, az életkörülményeket, bizonyos együttélést érintő problémákat kezdtünk feldolgozni a helyi közösségekkel, önkormányzatokkal együttműködésben.

Hány ingatlan került az elinduláskor az MRKL állományába?

A Nemzeti Eszközkezelő program korábban lehetőséget biztosított arra, hogy a devizahitelek miatt krízisbe került családok éveken keresztül bérlőként élhettek saját otthonukban. 2013-tól kezdődőden több mint 3000 programba bekerült család körében láttak el szociális mentori, adósságkezelési feladatokat a Szeretetszolgálat munkatársai.  A program végén a bérlőknek lehetőségük nyílt arra, hogy visszavásárolják kedvezményes áron korábbi ingatlanukat. Dea program lezárását követően ott maradt közel 4000 lakott ingatlan szerte az országban, 1300 településen, ahol a benne élő családok nem tudtak vagy nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel. Ezen a ponton a Magyar Máltai és Református Szeretetszolgálat szoros szövetséget kötött egy olyan témakörben, ami egy nagyon alapvető szükséglethez, az otthonhoz kötődik. Elkezdtük a helyzetet racionális alapokon is megközelíteni, mégis fókuszban tartva a családok szükségleteit és lehetőségeit. Ezt a kettősséget hordozza magában azóta is az MRKL, hogy miként tudunk egyszerre megfelelni fenntarthatósági, pénzügyi, elszámoltathatósági kritériumoknak, és közben emberközpontúan, keresztyén és karitatív szemlélettel támogatni a családokat.

Visszatekintve az elmúlt évekre, mi a vélemény: helyes döntés volt az alapító szervezeteken keresztül az egyháznak szerepet vállalnia lakhatási kérdésekben?  

Sokszor megkaptam ezt a kérdést, hogy mit keres az egyház ebben a történetben. Én mindig a lehetőséget láttam ebben, hiszen egy másfajta értékrend alapján példát tudunk mutatni a társadalomban. Azzal a közösségi háttérrel, szemlélettel és elhívással, amiben benne van Jézus és mi magunk is személyesen, ahhoz lehet kapcsolódni. A közösségi lakásalapban azt tapasztalja meg az ember, hogy egy közösség védelmét is élvezi. Minden bérlő érzi és tudhatja, hogy az MRKL betartja a szabályokat bérbeadóként, és nem csak a bérleti díjat szedi be, hanem helyt is áll azokért a kötelezettségeiért, amit vállalt. Szinte mindenkinek vannak albérlettel kapcsolatos negatív tapasztalatai. Sokszor már a szerződés megkötése is problémás, és menetközben is felmerülhetnek olyan kellemetlen helyzetek, hogy nem tisztázott, hogy a bérbeadónak mit kell biztosítania, hogyan történik az áremelés, vagy mikor kell sürgősen elhagynia a lakást a bérlőnek, akár úgy is, hogy adott esetben nincsen ötlete sem az embernek, hogy hová fog menni. Ez nagy kitettséget jelent, nálunk azonban a stabilitás és szabályszerűség meghatározó. Tehát a szociális lakhatás nem csupán az árban jelentkező kedvezőbb feltétel, hanem a kiszámíthatóság, a biztonságérzet is jelen van.

A közelmúltban került megrendezésre Budapesten egy nemzetközi workshop és lakhatási fórum. Mi a tapasztalat, milyen a hazai szociális lakhatási helyzet az európai viszonyokhoz képest?

Az látható, hogy Európában parlamenti szinten is téma a megfizethető lakhatás kérdése. A mobilitási lehetőségek szűkek Magyarországon, az ingatlanárak több, mint 300%-kal emelkedtek az elmúlt 10 évben. A kelet-európai térség sajátossága, hogy magas arányban saját tulajdonú ingatlanban élnek az emberek és nehézséget jelent a költözés, aminek a hátterében a rugalmatlan ingatlanpiaci szerkezet, valamint a közösségi tulajdonú megfizethető bérlakások hiánya áll. Hazánkban is az a jellemző, hogy ha költözni szeretnék, akkor el kell adnom a korábbi ingatlanomat ahhoz, hogy tudjak venni egy másikat, így nagyon beszűkíti a mozgásteret, hogy ezt a váltást összehangoljuk térben vagy anyagilag. Másrészt, ha valaki olyan térségben, például egy kisebb községben él, ahol az ingatlanárak nem követik le az országos növekedést, akkor még inkább elszakad attól a lehetőségtől, hogy a települési rangsorban egy magasabb szintű helyre, vagyis városba vagy megyei jogú városba költözzön. Emiatt a vidékfejlesztés fontos kérdés hazánkban, hogy miként lehet a kisebb településeket is élhető szolgáltatásokkal megfelelően ellátottá tenni, hogy ne az legyen a vezérelv, hogy akinek státuszából fakadóan van eszköze, az elmegy egy jobb településre, akik pedig maradnak, azok egyre jobban lecsúsznak. A szociális lakhatás tekintetében pedig több európai ország teljesen máshol jár, és milliárd eurókat költenek bérlakásokkal kapcsolatos beruházásokra, hogy megfizethető lakhatási lehetőségeket biztosíthassanak állampolgáraiknak. Azt viszont látnunk kell, hogy nem lehet a nyugat-európai mintákat egyszerűen copy-paste módszerrel átültetni a hazai viszonyokra, hiszen Magyarország fejlődési ívét többször is megtörték a történelmi nehézségek, külföldi befolyás vagy autoriter hatalmak, és ezek után mindig elölről kellett kezdeni az építkezést. Most is ez a feladat: a nemzetközi tapasztalatokból tanulva, de ki kell járnunk a saját utunkat ezen a téren is.

Nemcsak a bérlakások kezeléséért felel az MR Közösségi Lakásalap, hanem az elmúlt években több önálló programot is elindított a szervezet. Melyik bizonyult ezek közül a legsikeresebbnek?

Nehéz erre válaszolni, hiszen van egy elfogultsága az embernek. Program és modellszinten talán a gyermekvédelmi lakásprogramunk az, amit bármilyen szakértői vagy európai fórumon felvázoltunk, mindenhol vitán felül állt, hogy ez támogatandó, erre szükség van és prioritást élvez. Hozzáteszem, a fogyatékossággal élők lakhatását segítő programunkat is ugyanez az elfogadottság jellemzi. De talán épp a közbeszédben való artikuláltság is okozta, hogy a gyermekvédelmi programunk ennyire ismert lett, bár valójában már 2021-ben, az alapításkor is ott volt az első kijelölt céljaink között, hogy a gyermekvédelmi intézményrendszerből kilépő fiatalok lakhatását valamilyen módon segítsük. Ez évente több ezer fiatalt jelent, akik számára kiemelten fontos, hogy kiszámítható, biztonságos környezetben kezdhessék meg önálló életüket, hiszen ők senki másra nem számíthatnak. Mostanra közel 100 fiatal költözhetett a lakásalap által felújított bérlakásba. Több interjún magam is részt vettem, és azt láttam, hogy a fiataloknak az hiányzott a legjobban, hogy ők maguk tudjanak kontrollt gyakorolni a saját életük fölött. Nekik nem volt ráhatásuk a saját életük alakulására. Gyermekkoruktól kezdve eldöntik helyettük, hogy melyik nevelőszülőhöz vagy intézménybe kerülnek, hová kell költözniük, vagy épp együtt tudnak-e maradni a testvéreikkel. Azt tapasztaltam, hogy az önrendelkezés rendkívül fontos számukra, mert itt kapnak egy biztos pontot és ezáltal egy stabilabb jövőképet. A munka vagy tanulás által rengeteg energiát kell nekik is befektetni, de az elindulás éveiben rendkívül kedvező áron költözhetnek be a bérlakásba, tudnak félretenni, és később akár meg is vásárolhatják maguknak az ingatlant. Ez a program jelentheti tehát azt a továbblépési lehetőséget az életükben, ami korábban hiányzott.

Mik a Közösségi Lakásalap jövőbeli tervei?

Mostanra egyértelműen kirajzolódott, hogy a Lakásalap átvett ingatlanállományának nagyobb része nem ott van, ahol szükség lenne rá, ezért szükséges újabb és újabb lakások vásárlása, majd bérbeadása. Most érünk el arra a pontra öt év után, hogy a nagyvárosi ingatlanállomány felújításának a végéhez közeledünk. Ez óriási erőforrást igényelt, hiszen a lakásokat úgy adjuk bérbe, hogy nem csak egy tisztasági festést végeztünk el, hanem megtörtént a falakban a vezetékek cseréje, a nyílászárók és bejárati ajtók cseréje, a burkolatok felhelyezése, tehát ezekre az ingatlanokra jobb esetben évekig nem kell költeni. Most kezdünk el azon dolgozni, hogy azokon a helyeken, ahol a legnagyobb az igény, és közben a legkevesebb ingatlanunk van, ott hogyan, milyen finanszírozási háttérrel tudunk bérlakásokat teremteni. Ez a kérdés helyileg a gazdasági centrumokban, például Budapesten és Debrecenben a legsürgetőbb. Ez egy nagyon összetett folyamat: nekünk a lakásokat ugyanúgy a piacról kell megvásárolnunk, és már egy kisebb lakás vételára is akár 50 millió forintról indul. Ugyanakkor mi úgy szeretnénk a bérleti díjat meghatározni, hogy az ne haladja meg a bérlők havi bevételeinek a 35-40%-át, hiszen ez kell ahhoz, hogy maradjon kellő pénz a mindennapi kiadások, a család szükségleteinek biztosításához. Tehát mi azt a logikát valljuk és azt szeretnénk elérni központilag, hogy olyan közösségi tulajdonú ingatlanállomány és bérlakásrendszer jöjjön létre Magyarországon, , ami egyre inkább önfenntartó, működő, szociális teherbíró képességgel rendelkező rendszer tud lenni. De mindeközben fontos marad, hogy a Közösségi Lakásalap emberközpontú maradjon, hiszen a legfontosabb beruházás az emberekre fordított idő. A szociális mentorálás egy intenzív együttműködés, célzottan a családokra fókuszálva, ezért a mentorok szerepe a jövőben is kiemelt szerepet kap. A piachoz képest mi figyelembe vesszük, ha egy bérlő életében előáll egy krízis, legyen az akár egészségügyi probléma, válás vagy a munkahely elvesztése, hogy tudjunk megfelelő megoldást találni számára. Az edukáció is óriási szereppel bír, hogy minden család tisztán lássa a helyzetét és lehetőségeit. Tanácsadóink például tudnak segíteni a családoknak, hogy bemutassák, milyen az otthonteremtéshez kapcsolódó hitelek, támogatások lehetnek elérhetőek számukra, vagy hogyan tudnak eladósodottság esetén megegyezni a hitelezőkkel annak érdekben, hogy ne elveszítsék az otthonuk. De az edukáció nem csak pénzügyi területen fontos. Azt is meg kell tanítanunk a bérlőinknek, hogy alapszinten értsék egy ház működését, hiszen a mindennapokban ők élnek benne és használják, ezért fontos, hogy tudják, hogyan tudjuk együtt megelőzni az épületek idő előtti állagromlását. A jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk a gyermekvédelmi intézményekből kikerülő, valamint fogyatékossággal élők lakhatásának támogatására, emellett a közszférában dolgozók is kiemelt célcsoportját képezik a bérlakáspályázatainknak, mert fontosnak tartjuk, hogy azok az emberek, akik gondoskodnak a környezetünkben élő emberekről – akár pedagógusként, szociális munkásként, egészségügyi dolgozóként vagy rendvédelmi szerv dolgozójaként -, számukra is rendelkezésre álljon a megfizethető lakhatás lehetősége. Mindezek mellett pedig az olyan témák, mint a fenntarthatóság, energiaszegénység vagy a klímaváltozás, nemcsak a szociális lakhatás kapcsán, hanem mindannyiunk életében meghatározóak lesznek a jövőben.