A blog olvasói jobbára ismerik Jób történetét, aki istenfélő és kegyes férfi volt, egészségben és jólétben élt nem kis családjával együtt, majd hite erős próbájaként mindezt elveszítette. A vagyon a család és egészség elveszítése után is vannak még próbák. A barátok, akik először szánakoznak, vele éreznek, aztán jönnek a lelkigondozói beszédek. Egy kolléga találóan jegyezte meg: „Nem tudom eldönteni, hogy a sorcsapások, a betegség, vagy a kéretlen lelkigondozók okoztak nagyobb szenvedést jobb sorsra érdemes Jóbunknak?!”

A naamái Cófár bevezető gondolata nap mint nap aktuális. Sok megszégyenítő kioktatást kell végig hallgatnunk – akarva, nem akarva – a vízcsapból is ez folyik. Értelmetlen szóáradatokat, véget nem érő, üres fecsegéseket, ingerült és megszégyenítő kioktatásokat hallhatunk élőben és felvételről, közeli és távoli helyekről.

De közöttetek ne így legyen! A parttalan vitákat, értelmetlen szóharcokat, ingerülten kioktató mindentudókat és mindentudásunkat jó mederbe csak az értelmes Lélek terelheti. Az ÉRTELEM LELKE minden értelmet meghaladó módon halkítja le a fecsegő felszínt, és ad igazi válaszokat a JÓ KÉRDÉSEKRE, melyek a csendben születnek. Sokszor csendes elfogadásában a betegségnek, sorsformáló kríziseknek. Jób végül mindent visszakap, amit elveszített. Jób jobb ember lett. Mert az értelem Lelke vezette, és adott megharcolt és kipróbált hitéért bölcsességet. Ámen.

Imádság:

Értelem Lelke! Te állítsd le az értelmetlen vitákat, a megszégyenítő kioktatásokat, az ingerült szócsatákat. Adj nekünk mindezek helyett szent csendeket, melyekben jó kérdések és válaszok születnek.

Ámen.

Terjék Judit kórházlelkész

Óváryné Herpai Dóra (szerk.)

A/5 • 236 oldal • kartonált • 2500 Ft

A „Gyógyító igék, gyógyuló életek” lapjain megszólaló igehirdetések és bizonyságtételek a Református Iszákosmentő Misszió és a Magyar Kékkereszt Egyesület közös szolgálatának helyszínén, Dömösön születtek. A dömösi otthonban évtizedek óta megkötözöttségtől szenvedők ezrei keresnek és találnak segítséget. Mára közel negyvenezer ember fordult meg a misszióban, ahol nem elvonó, hanem ajándékozó „kúrát” kínálunk a résztvevőknek. Egy másik élet lehetőségét: olyat, amely nem a hiány, hanem a beteljesedés és a megelégedettség köré szerveződik.

A Gyógyító hetek során keresztyén terápiás program részeként igehirdetések, csoportbeszélgetések és személyes találkozások segítik a résztvevőket abban, hogy rálássanak saját életükre, hogy megismerjék a szabadulás útját és döntést hozzanak: marad minden a régiben, vagy elindulnak egy új úton. (Óváryné Herpai Dóra)

Vajon mi vonz 30-40 segítséget kérőt és az őket szolgálókat, hogy meghallgassák, majd pedig megosszák egymással azt, amit az életükben hordoznak, és amit Istentől kaptak?

Meglehet, ha kívülről érkezőként rátekintünk arra a világra, ahol a könyvben megjelenő igehirdetések – vagy a mi nyelvünkön: gondolatébresztők és bizonyságtételek – elhangzottak, akkor a képet elsőre kissé furcsának vagy éppen riasztónak látjuk.

Az iszákosmentő misszióban nem igazán kényelmesek a székek, egy egyszerű teremben ülünk 3-4 héten keresztül, naponta többször is. Viszont egymáshoz kapcsol minket a sebeink gyógyulásának vágya, a belső változás igénye, és az, hogy más alapra helyezzük a kapcsolatainkat. Szeretnénk, ha a helyére kerülne mindaz, ami felszínre jön az életünkből.

Az élet igéje, a mindennapjainkhoz kötődő gyakorlati üzenet teheti még vonzóbbá, hogy elolvassuk a könyvet, ízelítőt kapjunk a dömösi gyógyító hetekből. Isten szeretete így is képes kapcsolatot kezdeményezni közöttünk.

Arra bátorítom az Olvasót, hogy kóstoljon bele: mit is élnek át sokan, akik itt egy közösséggé, sőt egy kicsit családdá formálódnak az együtt megélt időben. Mindezt Isten szabadító kegyelméből. (Némethné Balogh Katalin)

Ebben a közösségben Isten irgalmát, kegyelmét, szeretetét és vigasztalását hirdetjük, személyre szabottan. Az igehirdetések arról szólnak a küzdő embereknek, hogy Isten így hív: „Gyere úgy, ahogy vagy!” Ő ismeri a múltunkat, a fájdalmainkat és a vágyainkat, megvallhatjuk neki a bűneinket, mert nincs olyan teher, amire ne lenne bocsánat. Isten által új fejezetet nyithatunk, és vele egészen más lehet az életünk. A hangvételben sem az ítélkezés vagy a kemény szembesítés a domináns, bár néha rávilágítunk arra is, miből jöttek ki, és mi vár rájuk, ha változatlanul folytatják az eddigi útjukat. Sok más terápiával ellentétben mi nem a kemény szembesítésben látjuk a gyógyulás kulcsát, hanem abban, hogy Isten szeretete gyógyít meg belülről, és hozzá bármilyen állapotban odaállhatunk. Ezek az igehirdetések egy olyan közösségben hangzanak el, ahol 30–35 gyógyulni vágyó ember van együtt a sorstársaival, egy teljesen elfogadó légkörben, három héten át hallgatva a megszólító Igéket. Hol az egyikükben, hol a másikukban fogalmazódik meg a felismerés: „Igen, most engem szólított meg ez az Ige!”, és ez a belső folyamat formálja őket a három hét során. (Stift János)

A kötet megrendelhető a Kálvin Kiadó honlapján: https://www.kalvinkiado.hu/konyv/hit-es-elet/gyogyito-igek-2c-gyogyulo-eletek-igehirdetesek-es-bizonysagtetelek-a-reformatus-iszakosmento-missziobol-detail

Jób történetét olvassuk hetek óta.  A hatalmas veszteségeket átélő, anyagi javaiban, családjában és saját egészségében megpróbált ember történetét, aki küzd belsőleg, hogy kibírja az elhordozhatatlant, hogy mégis legyen reménysége. Így érthető a szenvedő ember összetörtsége is: „Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúlásáig…” (13.v.)  Annyira emberi mondat: bárcsak túlélném– de ha túl sok, elég volt!  Életerő, életösztön és az élni tudás megfáradásának harca.

Ezekben a napokban, amikor sokan síroknál megállva emlékeznek, megfogalmazódik a kérdés: Miben van reménység, ha az emberi reménység elfogy?

Jóbot ebben a belső kínlódásban a kivágott fa képe fogja meg. „..ha kivágják, újra kihajt….ha elhal is a porban a csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz…” Különös a természet, amely láttatja a Teremtő rendjének, hatalmának valóságát. Az élet akkor is megy tovább, sőt: a víz illatától újra életre kel!

Jób még nem ismerte Krisztust, az Élővíz Urát, Ő még nem hallotta a feltámadás, a mindig új kezdet valóságát – de ösztönösen tudta, van a pusztulásnál nagyobb erő: az Élet Urának hatalma! S ha elfogy is az emberi reménység (akár életben, akár halál idején) – a Krisztusban való reménység újra felráz, újra hitet ébreszt,  mindig képes megújítani.

Imádkozzunk:

Életnek Ura, aki jól ismered az emberi határokat, reménységet és reményvesztettséget – könyörülj rajtunk. Könyörülj, hogy mindig lássunk Téged, érezzük az Élő víz valóságát és adj nekünk megújulást!

Ámen.

Gál Judit kórházlelkész

Jób könyve 7. fejezete a szenvedő ember őszinte, fájdalmas segélykiáltása. Jób újabb panaszát olvashatjuk benne, aki nem rejti véka alá megpróbáltatásait: az életet nehéz napszámos munkához hasonlítja, éjszakáit és nappalait a reménytelenség tölti ki.

Jób elmondja, hogyan éli meg Isten szorító közelségét, miközben a kegyelmét távolinak érzi. Amikor felteszi a híres kérdést: „Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?” (Jób 7,17), A 8. zsoltár ujjongó csodálatának ellenpéldáját hangsúlyozza. (Zsolt 8,5) Ott az isteni figyelem méltóságot ad az embernek. Jób számára azonban az állandó, szigorú ellenőrzést jelenti, amelytől egy pillanatra sem menekülhet.

Ez az ige ma arra tanít bennünket, hogy a hit nem a nehézségek elhallgatását jelenti. Jób nem fordít hátat Istennek, hanem éppen hozzá kiált. Panasza valójában a bizalom jele: hiszi, hogy Isten hallja őt, még akkor is, ha most csak a vádlót és a bírót látja benne. Ez a fejezet rávilágít az emberi lét törékenységére és arra a mély vágyra, hogy a szenvedés közepette is megélhessük Isten megváltó, megbocsátó jelenlétét, ne csak a számonkérést.

Imádság:

Istenem Mennyei Édes Atyám!

Hozzád fordulok a nehéz pillanatokban, amikor Jóbhoz hasonlóan én is fáradtnak és megsebzettnek érzem magam. Köszönöm, hogy Eléd vihetem a kétségeimet, a fájdalmamat és a könnyeimet is, mert Te nem vetsz meg a gyengeségemért.

Kérlek, Uram, hogy amikor a napjaim nehéznek tűnnek, és az éjszakáim békétlenek, ne engedd, hogy eluralkodjon rajtam a kétségbeesés. Ne engedd, hogy a próbatételek elválasszanak tőled! Mutasd meg nekem irgalmas arcodat, és add, hogy ne szorító ellenőrzésként, hanem megtartó, szerető jelenlétként tapasztaljam meg a közelségedet.

Bocsájtsd meg bűneimet, és újítsd meg a hitemet, hogy megértsem: a szenvedésben sem vagyok egyedül. Adj nekem türelmet, erőt a kitartáshoz, és töltsd meg a szívemet a Te békességeddel, amely minden értelmet meghalad. Jézus nevében kérlek hallgasd meg imádságomat.

Ámen.

Révfalviné Budai Julianna kórházlelkész

]]> https://jobbadni.hu/hirek/a-jelenlet-ertekeit-kerestuk-felzarkozasi-szakmai-konferenciankon/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=a-jelenlet-ertekeit-kerestuk-felzarkozasi-szakmai-konferenciankon Thu, 22 Oct 2026 14:49:19 +0000 https://jobbadni.hu/?p=30253 Mik a Felzárkózó Települések program erősségei európai perspektívából? Mik az elismerésre méltó eredmények, és mik a hiányérzetek kormányzati szinten a programmal kapcsolatban? Miért nehéz jelen lenni a családok és gyermekek életében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ október 22-én szakmai konferenciánkon, mely szakmai nap a Károli Gáspár Református Egyetem és a Magyar Református Szeretetszolgálat közötti együttműködési megállapodás megkötésének helyszínéül is szolgált.

Munkahelyek hiánya, közlekedési krízis, jellemzően alacsony iskolai végzettség, rossz egészségügyi mutatók – ezek a problémák juthatnak elsőként eszünkbe, ha a hátrányos helyzetű településeke gondolunk. Felzárkózó Települések elnevezéssel 2019 nyarán indult el az a hosszú távú kormányzati program, amely hazánk 300 legnehezebb helyzetben lévő települését kívánja segíteni. A jelenleg Európai Uniós finanszírozású program hazánkban 28 egyházi és civil szervezet közreműködésével kerül megvalósításra, alapjául pedig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által kidolgozott jelenlét-módszertan szolgál. A Magyar Református Szeretetszolgálat második legnagyobb megvalósítóként 63 településen végez szolgálatot.

A Magyar Református Szeretetszolgálat és a Károli Gáspár Református Egyetem 2026. október 22-i szakmai konferenciájának központi témája a jelenlét értékei voltak. A szakmai nap Petrócziné Petrov Anita lelkipásztor, a bagaméri Jelenlét Pont vezetője áhítatával indult, majd Prof. Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora köszöntötte a jelenlévőket. „Fontosnak tartom, hogy olyan képzéseket tartunk és folytatunk, melynek végén a szociális munkások, a szociálpedagógusok, a pszichológusok az emberek életében valóban jelen lesznek. A jelenlétünk egyik formája tehát, hogy olyan fiatalokat képzünk, akik hasznos segítő szakemberei lesznek a társadalomnak.” Hozzátette: az egyetem segítő jelenlétének másik megnyilvánulása, hogy maguk is rendszeresen szerveznek adománygyűjtéseket, nélkülözésben élőket, például hajléktalanokat segítő missziókat, így a társadalmi felelősségvállalás a mindennapokban is tetten érhető elhívás az egyetem életében. A felsőoktatási intézmény évek óta szoros kapcsolatot ápol a Magyar Református Szeretetszolgálattal, melyet ezen a napon hivatalos alapokra helyeztek a szervezetek. Az együttműködési megállapodás ünnepélyes aláírása előtt dr. Czibere Károly, a Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke köszönte meg a partnerséget az egyetem vezetőségének. „A köztünk lévő kapcsolat lehetővé teszi a szakmai tudás és a gyakorlati tapasztalat folyamatos áramlását. Összekötnek minket a közös értékek is, hiszen a Szeretetszolgálat az egyház segítő szervezeteként, valamint az egyetem a szakemberképzéssel azt az üzenetet hordozza a társadalom felé: látjuk a sebeket, a nehézségeket, mi pedig odalépünk, és megpróáljuk bekötözni azokat.” Hangsúlyozta, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat számára kiemelten fontos, hogy professzionális szakmai munkát végezzen, ezért is nélkülözhetetlen a partnerség a Károli Gáspár Református Egyetemmel. Dr. Czibere Károly köszöntőjében kitért a Felzárkózó Települések program tapasztalataira, és fontosnak nevezte a szakmai értékelés elvégzését. A program erényei közé sorolta az interprofesszionális együttműködést és a közösségek megerősítésén keresztül történő fejlesztést. A hiányzó szolgáltatások kiváltására irányuló törekvést illúziónak nevezte, a meglévő szolgáltatásokkal – például gyermekjólét – együttműködést szorgalmazta.

A konferencia első szakmai előadása a jelenlét értékeire mutatott rá európai kitekintésből. Dr. Kullmann Ádám, az Európai Bizottság Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás főigazgatóságának programmenedzsere ismertette a Felzárkózó Települések program erősségeit a korábbi időszakok perspektívájából, de kitért a felmerülő korlátok és előrelépési lehetőségek kérdésére is, köztük a települések közötti erősebb differenciálás szükségességére vagy a jelenlét szolgáltatás törvényi szabályozásának lehetővé tételére.

Dr. Sziklai István szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociálpolitikai Tanszékének egyetemi docense a Felzárkózó Települések program erősségeire és hiányaira mutatott rá. Előadásában kiemelte, hogy vitathatatlan eredményeket tudnak felmutatni a megvalósító szervezetek az elmúlt évekből, melyeket a Kormány is elismer, viszont jelen állapotban nem mérhető, hogy valódi társadalmi hatást tudott-e elérni a program. A konferencia résztvevőinek kérdéseire is készséggel válaszolt dr. Sziklai István helyettes államtitkár, melyek között az önkormányzatok szerepe, finanszírozási lehetőségek, valamint a lakhatási nehézségek is felmerültek.

Milyen szerepet játszanak a szociális szövetkezetek és a társadalmi vállalkozások a mindennapokban? És tulajdonképpen mi is az a fair trade, vagyis méltányos kereskedelem? Dr. Czagány Gábor lelkipásztor, történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense erről szóló ismeretterjesztő előadását követően dr. Balogh Róbert lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese teológiai előadásában és személyes bizonyságtételében világított rá azokra a bibliai példákra, melyek Jézus periférián lévők közötti jelenlétét mutatják meg. A konferencia kerekasztal beszélgetésén a Felzárkózó Települések program megvalósító szervezeteinek vendégei osztották meg egymással látásukat és terepi tapasztalatukat. Katona Viktóriával, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatójával Decsi-Bíró Adrienn, a Katolikus Karitász felzárkózási ágazatvezetője, Bereczki Erika, a Magyar Vöröskereszt FETE koordinátora, Barna Róbert, a Dél-borsodi Romák Integrációját Elősegítő Egyesület elnöke és Moravcsik Lászlót, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat projektvezetője beszélgetett.

A szakmai nap délutáni szekciójában a jelenlét nehézségei kerültek a középpontba. Dr. Szászi Andrea lelkipásztor, hittanoktató-vallástanár, a Református Pedagógiai Intézet katechetikai-igazgatóhelyettese előadásában a jelenlét öt „ellenségeként” a megmentő reflexet, az idő és teljesítmény csapdáját, az érzelmi túlterhelődést, a belső értékkonfliktust, valamint a kimerülést és kiégést azonosította. A konferencia zárásaként dr. Nagy Zita Éva szociológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi adjunktusa, a Magyar Református Szeretetszolgálat Felzárkózó Települések programjának munkatársa ismertette kutatási eredményeit a fiatalok életében való jelenlét lehetőségeivel kapcsolatban. A szakmai kutatásban 15-29 év közötti, felzárkózó településeken élő fiatalok körében végeztek kérdőíves felmérést – melynek feldolgozása és értékelése még jelenleg is zajlik -, azonban máris igazolódni látszik Amartya Sen elmélete, miszerint a gazdasági szegénység nem önjogán hat a pszichés jóllétre, hanem a társadalmi-relációs képesség közvetítésével.

A jelenlét értékei felzárkózási szakmai konferencia rámutatott: a hétköznapi kérdések és nehézségek mellett is számos, akár életeket megváltoztatható eredmények is felmutathatóak a Felzárkózó települések programban – éppen ezért folytatjuk tovább elhivatott munkánkat a hátrányos helyzetű településeken.

Jób könyvét a fájdalom viselésének és Isten igazságos voltának a témakörében szoktuk a leggyakrabban idézni. A „porból lettünk, porrá leszünk” gondolkodásmód alapja, amely egész emberi létünket behatárolja. Szenvedés, igazságkeresés és monológok, időnként párbeszédek végtelen sora. Adott a kegyes és gazdag Jób, aki mindenét elveszítve válik a hit hősévé és válik/marad Isten szemében igaz és hű ember. A kliséktől, megszokástól elrugaszkodva emeljük ki Jóbot a megszokott szerepéből és tekintsünk rá most, mint szülőre. Mint hét gyermekes apára, aki nemcsak földi kincsekben bővelkedett, hanem lelkiekben is igen gazdag.

Jób könyvének már az első pár sorában betekintést nyerünk családi életébe. Gyermekei már felnőttek, de Jób nem hagyta el szülői kötelességét, így minden alkalommal, amikor gyermekei együtt esznek és isznak engesztelő áldozatot mutat be Istennek. Közben jár értük és saját maga viszi gyermekeit Isten elé. „Hátha vétkeztek fiaim…”

A közbenjáró szülő, aki felnőtt gyermekeiről sem feledkezik meg, hanem Isten elé viszi őket.

A mai napon ezt az egy mondatot vigyük magunkkal és ennek fényében gondoljuk végig, hogy mi kit/kiket viszünk Isten elé. Imádságban hordozzuk-e gyermekeinket? Isten elé visszük-e őket? Mind lélekben, mind pedig „kézenfogva” és együtt menvén a templomba.

Kiüresedő templomokról, elöregedő gyülekezetekről beszélünk. A kegyes és gazdag szülő, Jób előttünk jár a példában: Isten elé vitte gyermekeit. Tőle kérte el az irgalmat számukra és rábízta őket. Kérjük mi is Isten irgalmát gyermekink életére. Legyünk közbenjáró szülők! Ámen.

Imádság:

Uram, kérlek bocsásd meg a vétkeinket és adj áldás gyermekeink lépteire, tanulására, munkájára, pihenésére és hitbeli megújulására.

Ámen.

Perpékné Papp Éva kórházlelkész

A karácsony csodája sokszor egészen apró dolgokban mutatkozik meg. Egy gondosan becsomagolt ajándékban, egy várakozással teli pillantásban, egy gyermek arcán felragyogó mosolyban. Abban a meghitt pillanatban, amikor valaki megtapasztalja, hogy a kívánsága meghallgatásra talált. Vannak azonban családok, ahol az ünnepi készülődés nemhogy örömteli várakozást, hanem komoly aggodalmat jelent: ahol a mindennapi megélhetés biztosítása mellett már nem jut lehetőség ajándékokra, és ahol a szülők legnagyobb fájdalma éppen az, hogy nem tudják teljesíteni gyermekük karácsonyi kívánságát.

A Magyar Református Szeretetszolgálat 2019-ben indította útjára Karácsonyi álom elnevezésű programját, hogy ezekbe az otthonokba is eljuthasson az ünnep öröme. Az azóta eltelt években már több mint 13 ezer gyermek kívánsága válhatott valóra az adományozók önzetlen segítségének köszönhetően. Idén újabb 2026 gyermek várja, hogy valaki meghallja a kívánságát, és valóra váltsa a karácsonyi álmát.

A támogatott gyermekek között vannak hátrányos helyzetű, felzárkózó településeken élők, lakásotthonokban és gyermekotthonokban nevelkedők, valamint olyan családok gyermekei, akiket a Szeretetszolgálat az év során rendszeresen segít adományokkal. Különböző élethelyzetekből érkeznek, más-más nehézségekkel küzdenek, de valamennyien ugyanazzal a gyermeki bizalommal fordulnak a világ felé: hátha idén karácsonykor az ő álmuk is valóra válhat.

A kívánságok között egészen egyszerű, mégis szívszorító kérések is szerepelnek. Imre egy meleg téli cipőre vágyik, hogy ne fázzon a lába a hidegben. Krisztián focilabdát szeretne, hogy társaival együtt játszhasson és gyakorolhasson. Veronika egy könyvnek örülne a legjobban, amelyből esténként a nagyszüleinek is felolvashatna. Ezek a kívánságok emlékeztetnek bennünket arra, hogy amit mi olykor természetesnek veszünk, az mások számára különleges, nehezen elérhető ajándék lehet.

A kezdeményezés különlegessége, hogy a gyermekek sok esetben nem is tudják, milyen összefogás áll a karácsonyi meglepetésük mögött. A Szeretetszolgálat munkatársai a kívánságokat összegyűjtik, az adományozók segítségével gondoskodnak azok teljesítéséről, majd az ajándékokat a szülőknek, nagyszülőknek, nevelőszülőknek vagy a gyermekekről gondoskodó felnőtteknek adják át. Így karácsonykor ők lehetnek azok, akik a fa alá helyezik a várva várt meglepetést, és átélhetik azt a semmihez sem fogható örömöt, hogy megajándékozhatják a rájuk bízott gyermekeket.

A Karácsonyi álomról a szeretetdoboz.jobbadni.hu/programrol oldalon lehet tájékozódni, illetve a szeretetdoboz.jobbadni.hu/kivansagok  felületen megismerhetők a gyermekek kívánságai, amelyek közül az adományozók szabadon kiválaszthatják, melyiket szeretnék teljesíteni. A lefoglalt ajándékot saját maguk is megvásárolhatják és eljuttathatják a Szeretetszolgálat kijelölt adománypontjaira, de arra is lehetőségük van, hogy a kívánság értékét online bankkártyás adományozással ajánlják fel. Utóbbi esetben a Szeretetszolgálat munkatársai gondoskodnak a meglepetés beszerzéséről. Az álmokat november végéig lehet valóra váltani, hogy még karácsony előtt eljuthasson mindenhová az adott gyermek ajándéka.

A Karácsonyi álom mellett a Magyar Református Szeretetszolgálat az adventi időszakban elindítja hagyományos Nyilas Misi Pakk és Szeretetdoboz adománygyűjtő programjait is. A kezdeményezések révén az alapítvány több ezer nehéz helyzetben élő család, magányos idős és rászoruló gyermek ünnepét szeretné gondtalanabbá tenni, hogy a karácsony öröme azokhoz is eljuthasson, akiknek a mindennapjaiban a nélkülözés és a bizonytalanság van jelen.

Idén 2026 gyermek álma vár arra, hogy valóra váljon. Ez 2026 lehetőség arra, hogy megmutassuk: a szeretet képes áthidalni a távolságokat, a gondoskodás közösséget teremt, a reménység pedig ott is utat találhat, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A gyermekek kívánságai itt érhetők el: szeretetdoboz.jobbadni.hu/kivansagok

Vannak szolgálatok, amelyek csendben, a nyilvánosság számára szinte láthatatlanul végzik munkájukat, mégis emberi életek sokaságában hagynak maradandó nyomot. A Telefonos és Internetes Lelkigondozás ilyen szolgálat: a meghallgatás, az odafordulás és a keresztyén szeretet gyakorlásának különleges területe. A vonal másik végén sokszor magány, bizonytalanság, veszteség vagy éppen kimondhatatlan fájdalom húzódik meg, a szolgálatot végzők pedig figyelemmel, türelemmel és a hitből fakadó reménységgel fordulnak a segítséget kérők felé. E küldetés jegyében gyűltek össze október 14-én a szolgálat munkatársai, önkéntesei és meghívott vendégei a budapesti Missziói Központunkban, hogy közösen adjanak hálát az elmúlt évekért, és Isten gondviselésére bízzák a folytatást.

Hálaadás az elvégzett szolgálatért

Az ünnepi istentiszteleten Isten igéjét Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette az 1Jn 4, 11-16. igeversek alapján. 

“Hála legyen a társadalmi missziók minden szolgálatáért és hála legyen ez a napon a Telefonos és Internetes Lelkigondozás szolgálatért. Azokért, akik létrehozták, azért a vezetőért, dr. Révész Jánosnéért, aki szentlelkes odaadással, hűséggel évtizedeken át vezette ezt a rendkívül fontos szolgálatot, és áldott legyen az Isten az új vezetőért, Donhauzer-Drabik Rózsáért, aki átveszi a munkát” – mondta.

“Annyira vágynak az emberek arra, hogy meghallgassák őket: ezekben a telefonos, lelkigondozói beszélgetésekben is a szeretethiány kiált. Áldott legyen az Isten, hogy ez a szolgálati terület ezt direkt végzi: életmentő fontosságú. Minden egyes beszélgetés arról szól, mint a mai ige lényege is: így szeret  bennünket az Isten. Szent lelkének adománya az, hogy hitet ajándékoz” – emelte ki.

A hálaadó alkalmon Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója is köszöntötte a jelenlévőket az Ézs 65, 24 igeverssel. Köszöntőjében hangsúlyozta a lelkigondozói szolgálat jelentőségét és az abban résztvevők elkötelezettségét.

“Láthatatlan kísérő. Isten kinyújtott karjai vagyunk. Van valaki, akire tudunk hagyatkozni. Akitől elkérhető a segítség, a látás. Ez a szolgálati terület annak a jele, hogy mielőtt még beszéltetek volna, már valaki meghallgatott: Isten megadja a választ a kérdésekre. S mennyire más úgy lelkigondozni, hogy nemcsak szakmaiság van mögötte, hanem a hit is” – zárta szavait.

Az ünnepi istentisztelet egyik meghatározó pillanata dr. Révész Jánosné nyugdíjba vonuló misszióvezető búcsúztatása volt. A jelenlévők hálával tekintettek vissza arra a szolgálatra, amelyet hosszú időn át hűséggel, felelősséggel és szeretettel végzett. Munkája során nemcsak a segítséget kérők felé fordult figyelemmel, hanem a lelkigondozói közösség életében is fontos szerepet vállalt. Bizonyságtételében dr. Révész Jánosné visszatekintett a szolgálatban eltöltött időszakra, az átélt örömökre, kihívásokra és mindazokra a megtapasztalásokra, amelyekben Isten vezetését és megtartó kegyelmét ismerhette fel.

Az alkalmon a Telefonos és Internetes Lelkigondozás szolgatársai és önkéntesei is bizonyságot tettek. Dudás Erika, a LESZ elnöke, valamint Szakolczainé Éva személyes gondolatai a közösség erejére, a szolgálatban megélt tapasztalatokra és a lelkigondozói hivatás szépségére irányították a figyelmet. A hálaadás és az emlékezés pillanatait Zanathy-Pintér Márk zenetanár csellójátéka tette még ünnepélyesebbé.

Új kezdet Isten áldásával

Az istentisztelet folytatásában Donhauzer-Drabik Rózsa lelkipásztort beiktatták a misszió új vezetőjeként szolgálatába. A misszióvezetői fogadalomtétel és a palástos lelkipásztorok áldását követően az új misszióvezető személyes bizonyságtételben osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

Az ünnepi alkalom lehetőséget adott a visszatekintésre és az előretekintésre. A búcsúzásban ott volt az elvégzett munka iránti hála, a beiktatásban pedig a folytatás reménysége. Mert bár a szolgálattevők személye időről időre változik, a küldetés ugyanaz marad: szeretettel fordulni a segítségre szorulókhoz, meghallani a kimondott és kimondatlan kéréseket, és a keresztyén hit reménységét közvetíteni azok felé, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

A Magyar Református Szeretetszolgálat hálát ad dr. Révész Jánosné hűséges szolgálatáért, és Isten gazdag áldását kéri Donhauzer-Drabik Rózsa munkájára, valamint a Telefonos és Internetes Lelkigondozás valamennyi munkatársának és önkéntesének életére.

Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) olyan önzetlen tevékenység, amely a helyi közösség javát szolgálja szociális, környezetvédelmi vagy kulturális területen. Célja a szociális érzékenység, felelősségvállalás és önismeret fejlesztése a fiatalok körében. Az idén 20 éves Magyar Református Szeretetszolgálat mindennapi munkájában a kezdetektől kezdve kiemelt szerepet töltenek be az önkéntesek. Jelenleg közel négyezer önkéntes szolgál rendszeresen vagy alkalmanként az MRSZ programjain, legyen szó akár nyári táborokról, gyermekprogramokról, áruházi gyűjtésekről, raktári feladatokról, online mentorálásról vagy a gyülekezeti diakóniai munka fellendítéséről.

Csak az elmúlt évben az önkénteseink több mint 200 feladatban, összesen 3800 munkaórában segítették az Alapítvány rászorulókért végzett munkáját. A Magyar Református Szeretetszolgálat célja, hogy az önkéntesség, a társadalmi felelősségvállalás szerepére a fiatalok is figyelmét is felhívja, ezért iskolai közösségi szolgálat keretében is lehet csatlakozni az MRSZ szolgálatához.

A program a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg a „Kapcsolj ki, kapcsolódj be!” ifjúsági pályázati program keretében. Pályázati azonosító: GYI-KÖZA-25-168

A hét első felének eseménydús napjai után újabb tanulmányi lehetőségek vártak a résztvevőkre. Pénteken kora reggel a csapat Marosvásárhely felé vette az irányt, hogy a program utolsó elemeként a Gecse Utcai Református Egyházközség gyülekezeti házába szervezett szakmai konferencián vegyenek részt.

Áhítattal szolgált Gáspár Károly református lelkipásztor, majd köszöntőt mondott Dr. Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat diakóniafejlesztési főigazgató-helyettese. Ezt követően Sütő Alpár-Barna, a Diakónia Keresztyén Alapítvány Marosvásárhelyi Fiókszervezetének igazgatója is üdvözölte a jelenlevőket.

Dr. Kondor Ágota szenátor asszony a fogyatékosságügyi szakpolitika aktuális kérdéseiről, a jogszabályok gyakorlati megvalósulásáról és a szakmai együttműködés fontosságáról beszélt. Szó esett a civil és egyházi szervezetek kitagolásban betöltött szerepéről is Dr. Schmidt Lóránd szociális szakember jóvoltából. A délutáni szekcióban Tatai Csilla előadásában a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők mentális egészségének támogatásáról és a reziliencia jelentőségéről folyt a szakmai diskurzus.

A találkozó egyik legmeghatóbb alkalma a péntek esti speciális istentisztelet volt a Gecse Utcai Református Templomban. Nt. Makkai Péter szolgálatán keresztül együtt tapasztalhattuk meg, mit jelent valóban olyan közösséget építeni, ahol mindenki számít, és ahol a fogyatékossággal élő személyekkel való lelki kapcsolódás nem csupán szakmai cél, hanem az egyház közös küldetése is. Makkai Péter „Kicsoda ez? – Vihar a tengeren” vezérgondolat mentén hirdette az Igét. A vihar története arra emlékeztetett bennünket, hogy a reménység nem azt jelenti, hogy nem lesznek viharok, hanem azt, hogy Krisztus a viharban is velünk van.

Az marosvásárhelyi este már a búcsúzásról szólt. Nemcsak egy tartalmas szakmai találkozó végére értünk, hanem egy olyan közös út végére is, amelyben sok új gondolat, tapasztalat, barátság és megerősítés született. 

Hazafelé a magyarországi és felvidéki résztvevők Bánffyhunyadon is megálltak, melynek keretében egy csokor virágot is elhelyeztek Ravasz László püspök emléktáblájánál a református templomban születése 144. évfordulójára emlékezve.

A hét során összesen mintegy 100-an voltak velünk szerte a Kárpát-medencéből. Hálásak vagyunk minden találkozásért, minden megosztott gondolatért, a szakmai párbeszédekért, a közös imádságért és azért, hogy újra megtapasztalhattuk:  a határokon átívelő kapcsolódás ereje valóban hatalmas.

Soli Deo Gloria!

Az Európai Uniós támogatásával a programot a Jobbadni Nonprofit Kft. valósította meg.