A börtönben van olyan zárka, ami nincs zárva. Abból sem szabad kijönni. S hogy melyik a „nyitott” kívülről nem látszik. Viszont látszik a bent lakón. Körbenézve csupa szenvedést és bajt látunk. Mintha teljes lenne a nyomor. Belül közben mégis dicsőség és tekintély formálódik. Melyik számomra az igazi, a valóság?

A világ telve hiábavaló és felesleges haszontalanságokkal. Felüdülés valami egészen mással találkozni, mert reményt hoz. Van több. Van jobb. Van értelme. Lehetséges a szabadulás. Ez még nem a történet vége. Az alagút végén tisztánlátás, gyógyulás és helyreállítás. Már megfogant s él, bennem dobog a szíve. Elvégeztetett.

Az egészen „más” egy keresztyén, akiben már ott a kereszt áldozatának az első termése. A papok kiváltsága, hogy a hála örömében Istennek adott első termést megkóstolják s ezzel sokszorozzák meg és osszák meg a közösséggel is az „áldott vagyok” életérzést.  Aki már megízlelte a szabadulást, nem tarthatja titokban: illatozik, hallatszik, látszik rajta s kívánja, kéri is tőle mindenki. Ez a küldetése.

Lehet a kínlódás, a sóhajtozás a teljességre a kiválasztottak életének része. Jó lenne már a bennünk formálódó arcát látni, szemébenézni a teljességnek, Szabadítónknak. Amikor bűnbocsánat, üdvösség, megigazulás, gyógyulás, szabadulás, bővelkedés, megmenekülés, áldás, örökélet… ki hogy nevezi, mind lelepleződik, nyilvánvaló lesz. De még az állhatatosság, kitartás, békességes tűrés, várakozás is a mai nap küldetésének része.

Ami még ennél is meglepőbb, hogy van, aki nem nyitott zárkában él, de mégis azt látni rajta, mint azon, aki nyitott zárkában lakik. Sőt…

Köszönöm Uram, hogy lehet a ma mégis más Veled.

Ámen.

Sándor Gabriella lelkész

Anyák napján különös hangsúlyt kapnak Pál apostol szavai a Római levélből, mert miközben az apostol a törvénytől való szabadságról beszél, valójában egy mélyebb kötődésről és egy új élet rendjéről tesz bizonyságot: arról, hogy Krisztusban nem megszűnik a kapcsolat, hanem átalakul, és életet termővé válik. Anyaként ezt különösen is érthetjük, hiszen az anyaság is egy olyan kötelék, amely nem a külső szabályokon múlik, hanem a szív legmélyéből fakad, és amelyben nap mint nap ott van az odaadás, az áldozat és a szeretet csendes szolgálata. Pál azt mondja: „meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket”, hogy „gyümölcsöt teremjünk Istennek”. Anyaként ez a gyümölcstermés sokszor láthatatlan: egy kimondott szóban, egy elcsendesített vitában, egy imádságban a gyermekeinkért. Mégis ezekből születik az élet.

Ma, anyák napján ezt ajándékozza nekünk Isten: nem a tökéletesség terhét, hanem a Lélek szabadságát, amelyben szerethetünk, szolgálhatunk, és amelyben az életünk – minden fáradtságával együtt – áldássá válhat mások számára, a mieink javára.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk! Hálát adunk Neked az édesanyákért, azokért a csendes szolgálatokért, amelyek sokszor észrevétlenül hordozzák az életet, a szeretetet és a hitet. Köszönjük a gondoskodó kezeket, a vigasztaló szavakat, az imádságban hordozott gyermekeket. Kérünk, erősíts meg minden édesanyát, amikor elfárad, adj békességet, amikor aggódik, örömöt amikor növekedést tapasztal kegyelmességedből. Áldd meg szolgálatukat otthon és a világban, hogy életük gyümölcsöt teremjen a Te dicsőségedre. Taníts bennünket hálás szívvel szeretni, és add, hogy mindannyian megtapasztaljuk a Te Atyai gondviselésed ölelő jelenlétét.

Ámen.

Kiss Gabriella lelkipásztor

Célja a szociális érzékenység, felelősségvállalás és önismeret fejlesztése a fiatalok körében. Az idén 20 éves Magyar Református Szeretetszolgálat mindennapi munkájában a kezdetektől kezdve kiemelt szerepet töltenek be az önkéntesek. Jelenleg közel négyezer önkéntes szolgál rendszeresen vagy alkalmanként az MRSZ programjain, legyen szó akár nyári táborokról, gyermekprogramokról, áruházi gyűjtésekről, raktári feladatokról, online mentorálásról vagy a gyülekezeti diakóniai munka fellendítéséről.

Csak az elmúlt évben az önkénteseink több mint 200 feladatban, összesen 3800 munkaórában segítették az Alapítvány rászorulókért végzett munkáját. A Magyar Református Szeretetszolgálat célja, hogy az önkéntesség, a társadalmi felelősségvállalás szerepére a fiatalok is figyelmét is felhívja, ezért iskolai közösségi szolgálat keretében is lehet csatlakozni az MRSZ szolgálatához. A szolgálati lehetőségek bemutatását szolgálta a 2026. április 29-én megrendezett IKSZ Börze a budapesti Corvin Plázában, ahol közel 150 diák tájékozódhatott az önkéntességről.

A program a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg a „Kapcsolj ki, kapcsolódj be!” ifjúsági pályázati program keretében.

Fr/5 • 124 oldal • kartonált • 2500 Ft

Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor harmadik imakötete 7 témában, 12–12 költői imádsággal vezet végig az istentisztelet szent rendjén. A sorokban a teremtés ritmusa, az év körforgása és az isteni jelenlét lüktet. Megállunk, megvallunk, felismerünk, elindulunk – és dicsérünk.

„Számomra az imádság lényegét a 46. zsoltár egyik sora foglalja össze a legszebben, a leginkább lényegre mutatóan: »Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!« Csendben lenni az odafordulás és a figyelem csendjében. És akkor kibomlik az, amitől imádság az imádság. »Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!« Cselekvő csend. Hogy bár én is cselekszem, de valójában ő cselekszik. Hogy bár úgy tűnik, hogy én kezdeményezek, de valójában ő az örök kezdeményező. Aki nem mond le erről a kapcsolatról. Rólam.” (Hajdú Zoltán Levente)

A kötet megrendelhető a Kálvin Kiadó honlapján.

Négy kötet mutatkozott be az IMA+KÖNYV könyvbemutatón

2026. március 18-án többes könyvbemutatót tartott a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata és a Református Kálvin Kiadó Az imádság éve alkalmából megjelent kiadványaiból. Hatalmas érdeklődés övezte az eseményt, amelyet a budapesti Bibliamúzeum csodálatos kiállítóterében került megrendezésre. Nagy Tamás Imre (Neonhal együttes) énekes, gitárzenés bevezetője után elsőként a (Szela.) – szünet, ami életre hív című imádságos naplót mutatta be a könyv egyik szerkesztője, a tematikus év projektkoordinátora, Császár-Harangozó Dóra.

Nagy Károly Zsolt Böjt albumáról – amely egy képekkel kísért szemlélődő imádság, vagy inkább képek imádsággal kísért füzére – Molnár Illés költő, kritikus szólt. Galsi Árpád református lelkipásztor, a Kálvin Kiadó igazgatója Hajú Zoltán Levente Hétszer tizenkettő című, sorban a harmadik verses imakönyvét ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, majd a saját szerkesztésében megjelent Még nyelvemen sincs a szó. Imádságok a Zsoltárok könyve alapján című zsoltárimádság-válogatásról szólt.

Bella Violetta lelkipásztor, a Kálvin tér online közösségi portál főszerkesztője a tematikus évhez kapcsolódó, bensőséges hangulatú kerekasztal-beszélgetést vezetett a kötetek szerzőinek, szerkesztőinek részvételével.

Az eseményről készült tudósítások megtalálhatóak a reformatus.hu és a parokia.hu portálon.

Kedves Testvérek!

Mennyire nem szeretjük mi megmutatni a gyengeségeinket, az elesett voltunkat: azt, amikor fáj, amikor szégyelljük a helyzetünket. Legtöbbször az ember ilyenkor nem is szívesen emeli fel a tekintetét, szégyellünk ránézni másokra, még magunkra is, sőt, az Istenre is. Pál azonban azt mondja a mai igében, hogy a keresztyén embernek reménysége van, és reménysége lesz! Mert a magát is szégyellő, sokat szenvedett embernek közvetlen bejárása van az élő Istenhez. Nem a saját érdemeink miatt, hanem azért, mert Isten magára vette a mi nyomorúságos emberi sorsunkat Jézus Krisztusban, ezért mind odaállhatunk Isten elé a szívünk minden keserűségével bűnével és megbántottságával, töredezettségével, és kérhetjük tőle, hogy rakja össze ő úgy, ahogyan neki tetszik.

Bizony, sok nyomorúság által formálja az embert Isten a Lelke és Igéje által, de az az örömhír a mai igében, hogy olyan ez, mint a tűzben edzett arany. Mert ebben a folyamatban látja meg az ember azt az Istent, akinek semmi nem volt drága ahhoz, hogy megmentse a szív szerint ellene lázadó embert, hogy a reménység Istene adjon reménységet a hívő ember szívébe akkor is, amikor már minden emberi remény megszűnt. Emeljük fel tehát a tekintetünket kedves testvérek, és nézzünk fel arra a Jézus Krisztusra, aki magára vette a mi szégyenünket, aki magára vette a mi fájdalmunkat és bűneinket, hogy a szív szerint lázadó embert szív szerint késszé és hajlandóvá teszi, hogy ezentúl Őneki éljen.

Ámen.

Imádság:

Urunk!

Megköszönni sem tudjuk neked, hogy te léptél be ebbe a nyomorúsággal és fájdalommal teli világba, hogy te vetted magadra a mi bűneinket, fájdalmainkat, hogy helyettünk kaptál sebeket Urunk Jézus Krisztusunk! Ezért hozzád menekülünk most minden gyengeségünkkel, mert rád akarunk figyelni, aki az emberi reményen túl megmutatod a valódi reménységet, azt, hogy a valódi reménység tenálad van, a megváltottságunkban van, mert a valódi reménység te magad vagy!

Ámen.

Dr. Balogh Róbert társadalmi misszióért felelős lelkipásztor, ügyvezető-helyettes

A húsz éve alapított Magyar Református Szeretetszolgálat életében a kezdetek óta kiemelt szerepet játszik a határon túli magyarság támogatása. A karitatív szervezet célja, hogy az anyaországi és a határon túli gyülekezetek és diakóniai intézmények szolgálatát támogassa, és előmozdítsa a kapcsolatok építését, a tudásmegosztást és jó gyakorlatok bemutatását. Ennek érdekében 2024-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, 2025-ben a Szerbiai Református Keresztyén Egyházzal erősítette meg kötelékét a Szeretetszolgálat, a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács 2026. tavaszi ülésén pedig a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal kötött együttműködési megállapodást az alapítvány.

Nyitó áhítatában Géresi Róbert felvidéki püspök a tíz leprás meggyógyításának történetét (Lk 17, 11-19) elevenítette fel. A gazdag tartalommal bíró történet kapcsán a püspök kiemelte a kilátástalanságot, annak a tíz embernek a helyzetét, akinek semmi esélyük nem volt, hogy tovább tudjanak lépni. Ezek az emberek tudomást szereztek Jézus ottlétéről, gyógyításairól, majd a történet kapcsán azt hangsúlyozta, hogy Jézus nem gyógyított, hanem utat mutatott számukra. „Az ember rábízza magát Jézus küldő szavára, és miközben halad, teljesíti Jézus szavát, miközben folyamatosan tisztul és gyógyul” – hangoztatta az ige kapcsán. „Az életben sokszor az azonnali problémamegoldást keressük, ez a történet pedig az alázatra, a türelemre, az úton való haladásra tanít bennünket.”

Dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke köszöntőjében azt hangoztatta, hogy a Szeretetszolgálat minden szakterületen jelen van, legyen az az idősellátás, fogyatékossággal élők segítése, rászorulók segítése vagy szenvedélybetegek gyógyítása. Természetesnek tartja, hogy a sokrétű szolgálat során segíteni szeretné a szervezet a határon túli magyarságot is. „Nem tudjuk úgy végezni a munkánkat, hogy közben ne lenne bennünk a kérdés: vajon mi van a testvéreinkkel Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken vagy Délvidéken? A mi szolgálatunkat ez különbözteti meg más szolgálatoktól, hogy hisszük és valljuk azt, hogy mi egy Krisztus-test tagjai vagyunk, és ebben az országhatárok nem számítanak.”

A most megkötött együttműködés célja, hogy az abban résztvevők egymást segítsék, nemcsak természetben, de tudásátadással is, elsősorban a gyermekjólét, gyermekvédelem, fogyatékosügy, felzárkózás, idősellátás és társadalmi missziók területén.

A projekt célja a Magyarországon jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok – különös tekintettel a nemzetközi és kiegészítő védelem alatt álló személyekre – társadalmi, gazdasági és kulturális integrációjának elősegítése volt. A program komplex, egymásra épülő szolgáltatási rendszeren keresztül támogatta az önálló életvitel kialakítását, a munkaerőpiaci beilleszkedést, a kulturális beágyazódást, valamint a gyermekek iskolai integrációját, többek között korrepetáláson, magyar nyelv oktatásán és közösségi eseményeken keresztül.

A projektnek köszönhetően jelentős segítséget nyújthatott az Alapítvány a hazánkban élő menekült állampolgárok számára. Példaként kiemeljük: gépjármű oktatáson 18 fő eljutott a gyakorlati forgalmi vizsgáig és sokan jogosítványt is szereztek, így hozzájárultunk a támogatottak mobilitásának növekedéséhez, a vidéki munkalehetőségek eléréséhez és az önálló életvitel megerősítéséhez. A támogatott résztvevők száma meghaladta a 300 főt, jogi segítségnyújtásban részesült 66 fő, nagy számban igényelték az egyéni esetkezelés intenzív szociális munkát, két klubunkban pedig több mint 300 fő vett részt, ezzel is elősegítve számukra egy új országba, új kulturális közösségbe történő beilleszkedésüket. A projekt során megvalósított tevékenységek hozzájárultak a résztvevők társadalmi részvételének erősítéséhez, önállóságuk növeléséhez és a befogadó környezetbe való sikeresebb beilleszkedéshez.

Megvalósítási helyszínek: Budapest, Kemény G. utca 6. I/9., Budapest, Baross utca 120. fsz.1.

A projekt a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap Program Plusz keretében, az Európai Unió támogatásával, a magyar állam társfinanszírozásával valósult meg.

A projektről bővebb információt a következő oldalon találnak: https://jobbadni.hu/mmia

További információ kérhető:

Vasas Réka Zsófia kommunikációs referens

E-mail: vasas.reka@jobbadni.hu

Telefon: +36 30 620 6310

A mai vasárnapra kijelölt Igében az a különleges, hogy Pál egy egészen egyszerű, jelentéktelennek gondolt technikai levélrészletben (feladó, tartalom, címzett, megszólítás) milyen csodálatosan megfogalmazza, hitet téve, hogy kinek tartja saját magát, ki számára Jézus Krisztus, és kinek látja Isten szemével a római gyülekezetet. Indítson Téged is a Szentlélek arra, hogy a leghétköznapibb cselekedeteidben, legkisebb mozdulataidban – még a mai napi szavazásod X-ében is – legyen ott, hogy szíveddel vallod te is sugárzó szívvel: „Jézus Krisztus Úr!”

Feltámadását Húsvét után is ünnepeljük boldogan, tudva, hogy aki hisz Őbenne, annak bűnbocsánata, örök élete van. Nemcsak Pálnak, hanem nekem és neked is dolgunk, hogy hirdessük evangéliumát, hitre és Isten iránti engedelmességre hívjunk minden népet. Szeretnénk, hogy más jól végezze a kötelességét, dolgát, mi is tegyük a miénket jól és hűségesen az Úr iránti felelősséggel.

Imádkozzunk!

Drága Mennyei Édesatyánk!

Köszönjük, hogy nemcsak megteremtettél minket és gondunkat viseled, hanem kiválasztottál, elhívtál minket is, hogy az evangéliumot hirdetve életmentők, lélekmentők legyünk!

Drága Jézus Krisztus, dicsőítünk, és valljuk mi is, hogy Istennel egy vagy, az Atya Fiaként imádunk, és kérjük Feltámadott Úr, légy ura életünknek, Magyarországnak!

Drága Szentlélek, bocsásd meg, hogy sokszor megszomorítottunk és kérünk, ne távozz el tőlünk, hanem teljesítsd ki Krisztus szeretetét és békességét bennem, egész népünk életében, hogy áldás legyünk a világon!

Ámen.

Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkész, menekültmissziós munkatárs

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek.  (Jn 20,1-10)

Anda Judit lelkipásztor

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – fájó szívvel olvastuk a 90. zsoltár szavait a szilágycsehi templom tornyának törmelékei feletti falon meghúzódó molinón, melyek a templom megépítésének 500 éves jubileumára emlékeztetnek. A szilágycsehi református templom Szilágy megye egyik legrégebbi református egyházi épülete, a műemlékké nyilvánított templom története a XVI. század elejére nyúlik vissza. A gyülekezet hajlékában már az elmúlt év végén megkezdődtek a rekonstrukciós munkálatok, azonban 2026. február 3-án váratlanul furcsa morajlás törte meg az éjszaka csendjét: a templomtorony teljes egészében leomlott, mondhatni kitépte magát a templom falából. Istennek hála, személyi sérülés nem történt, de a tragédia mégis hatalmas sebeket ejtett nemcsak a műemléken, hanem a gyülekezet tagjainak lelkén is.

A Magyar Református Szeretetszolgálat már másnap meghirdette országos adománygyűjtését, melyhez a Magyarországi Református Egyház Zsinata és megannyi gyülekezete is csatlakozott Krisztus testének tagjaként. Az elmúlt hetekben az egyházközségek, vállalatok és magánszemélyek felajánlásainak köszönhetően 7 millió forint gyűlt össze, melyek biztosítják a torony újjáépítésének tervezési költségeit.

A támogatás jelképes átadására virágvasárnap ünnepén, március 29-én került sor az istentiszteletek ideiglenes helyszínén, a Szilágycsehi Kultúrházban. A Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, Katona Viktória lelkipásztor a Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szóló igeversek alapján hirdette Isten igéjét: „A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Máté 21, 8-11) Igemagyarázatában rávilágított, hogy az igaz hit abban mutatkozik meg, hogy valóban rá merjük bízni az életünk vezetését Istenre.

„Kicsoda neked Jézus? Akit használni akarsz, hogy adjon szabadulást abból, ami neked, a családodnak vagy gyülekezetednek nehézséget okoz, vagy azt mondjuk, hogy ments meg Uram engem az örök haláltól? Ez nagy és lényegi különbség.”

Hozzátette: tudnunk kell hinni és bízni abban, hogy Isten minden lépésünkön gondunkat viseli és tereli az életünket, de tudnunk kell elfogadni, hogy ezt nem feltétlenül úgy teszi, ahogy mi gondolnánk. A virágvasárnapi igei tanítás után a kárt szenvedett szilágycsehi gyülekezet lelkipásztora, Szilágyi Zoltán meghatódva mondott köszönetet az anyaországi reformátusok támogatásáért. Felidézte a tragédiát követő nap eseményeit: éppen csak magukhoz tértek, egyeztettek a hatóságokkal, a sajtó megkereséseire válaszoltak, és már délelőtt ott várta őket a Magyarországi Református Egyház Zsinatának és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a levele, melyben leírták: imádságban hordozzák őket és anyagilag is segítséget nyújtanak számukra. „Nem tudom, hogy a Szeretetszolgálat munkatársai, akik megannyi nehézségben nyújtottak már segítséget szerte a világon, átélték-e már, hogy a befogadó részéről mit jelent ez. Hogy amikor ott álltunk a törmelékek mellett, és az volt a kérdés, hogy most hogyan tovább, akkor ez a két hatalmas szervezet megjelent és azt mondta: itt vagyunk mellettetek.”

A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Dr. Czibere Károly kuratóriumi elnök adta át a gyülekezetek testvéri köszöntését és adományát Ézsaiás próféta könyvének versei alapján. (Ézs 49, 14-17) „Amikor valami baj, valami veszteség történik, akkor óriási kérdések tolulnak fel a torkunkon, egyenesen a szívünkből. Miért engedted ezt, Uram? Miért nem vagy velünk? Miért fordítottad el az orcádat? Különösen akkor erősödnek fel ezek a hangok, amikor a gyülekezet templomával történik tragédia. Könnyű kérdezni: miért hagytad ezt, Uram, amikor a Te nevednek szenteltük, Téged dicsőítettünk templomodban?” Személyes, szatmári gyermekkorának emlékei között megosztotta, hogy a síkság református templomainak tornya kilométerekről látható, és felkiáltójelként, bizonyságtételként mutatnak felfelé a községekben – és amikor a templomtorony omlik össze, akkor a bizonyságtétel omlik össze. „Minden református megrendült, hiszen évszázadokig nem volt lehetőségünk rá, hogy templomunk legyen. Itt, Szilágycsehen pedig megtörtént, hogy a templom, a megmaradás szimbóluma összeomlik. Mit akar ezzel Urunk üzenni?”. A kérdés megválaszolva elmondta: a bizonyságtétel jelképe összeomlott, ezért most a gyülekezetnek kell betöltenie a bizonyságtétel szerepét.

Az anyaországi református testvérek mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerületre is számíthatnak a Szilágycsehi Református Gyülekezet tagjai. Az Egyházkerület képviseletében Dénes István Lukács lelkészi főjegyző felelevenítette, amikor 2024-ben együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Református Szeretetszolgálattal. „A megállapodás vezérigéjeként Pál apostol Galatákhoz írott levelének szavait rögzítettük: egymás terhét hordozzátok. Most pedig hordozzuk imádságban, anyagi felvállalásban vagy kétkezi munkában is.” Kiemelte, milyen öröm számára, hogy az alapítvány elnevezésében a magyar szó szerepel a magyarországi helyett, hiszen számukra, határon túli magyarok számára ez is megmutatja: a Magyar Református Szeretetszolgálat minden időben testvérként gondol rájuk.

Imádságos szívvel gondolunk partiumi testvéreinkre, és adja meg Istenünk, hogy az újjáépült templomban mielőbb újra felhangozzék az Ő dicsérete!