A karácsony csodája sokszor egészen apró dolgokban mutatkozik meg. Egy gondosan becsomagolt ajándékban, egy várakozással teli pillantásban, egy gyermek arcán felragyogó mosolyban. Abban a meghitt pillanatban, amikor valaki megtapasztalja, hogy a kívánsága meghallgatásra talált. Vannak azonban családok, ahol az ünnepi készülődés nemhogy örömteli várakozást, hanem komoly aggodalmat jelent: ahol a mindennapi megélhetés biztosítása mellett már nem jut lehetőség ajándékokra, és ahol a szülők legnagyobb fájdalma éppen az, hogy nem tudják teljesíteni gyermekük karácsonyi kívánságát.

A Magyar Református Szeretetszolgálat 2019-ben indította útjára Karácsonyi álom elnevezésű programját, hogy ezekbe az otthonokba is eljuthasson az ünnep öröme. Az azóta eltelt években már több mint 13 ezer gyermek kívánsága válhatott valóra az adományozók önzetlen segítségének köszönhetően. Idén újabb 2026 gyermek várja, hogy valaki meghallja a kívánságát, és valóra váltsa a karácsonyi álmát.

A támogatott gyermekek között vannak hátrányos helyzetű, felzárkózó településeken élők, lakásotthonokban és gyermekotthonokban nevelkedők, valamint olyan családok gyermekei, akiket a Szeretetszolgálat az év során rendszeresen segít adományokkal. Különböző élethelyzetekből érkeznek, más-más nehézségekkel küzdenek, de valamennyien ugyanazzal a gyermeki bizalommal fordulnak a világ felé: hátha idén karácsonykor az ő álmuk is valóra válhat.

A kívánságok között egészen egyszerű, mégis szívszorító kérések is szerepelnek. Imre egy meleg téli cipőre vágyik, hogy ne fázzon a lába a hidegben. Krisztián focilabdát szeretne, hogy társaival együtt játszhasson és gyakorolhasson. Veronika egy könyvnek örülne a legjobban, amelyből esténként a nagyszüleinek is felolvashatna. Ezek a kívánságok emlékeztetnek bennünket arra, hogy amit mi olykor természetesnek veszünk, az mások számára különleges, nehezen elérhető ajándék lehet.

A kezdeményezés különlegessége, hogy a gyermekek sok esetben nem is tudják, milyen összefogás áll a karácsonyi meglepetésük mögött. A Szeretetszolgálat munkatársai a kívánságokat összegyűjtik, az adományozók segítségével gondoskodnak azok teljesítéséről, majd az ajándékokat a szülőknek, nagyszülőknek, nevelőszülőknek vagy a gyermekekről gondoskodó felnőtteknek adják át. Így karácsonykor ők lehetnek azok, akik a fa alá helyezik a várva várt meglepetést, és átélhetik azt a semmihez sem fogható örömöt, hogy megajándékozhatják a rájuk bízott gyermekeket.

A Karácsonyi álomról a szeretetdoboz.jobbadni.hu/programrol oldalon lehet tájékozódni, illetve a szeretetdoboz.jobbadni.hu/kivansagok  felületen megismerhetők a gyermekek kívánságai, amelyek közül az adományozók szabadon kiválaszthatják, melyiket szeretnék teljesíteni. A lefoglalt ajándékot saját maguk is megvásárolhatják és eljuttathatják a Szeretetszolgálat kijelölt adománypontjaira, de arra is lehetőségük van, hogy a kívánság értékét online bankkártyás adományozással ajánlják fel. Utóbbi esetben a Szeretetszolgálat munkatársai gondoskodnak a meglepetés beszerzéséről. Az álmokat november végéig lehet valóra váltani, hogy még karácsony előtt eljuthasson mindenhová az adott gyermek ajándéka.

A Karácsonyi álom mellett a Magyar Református Szeretetszolgálat az adventi időszakban elindítja hagyományos Nyilas Misi Pakk és Szeretetdoboz adománygyűjtő programjait is. A kezdeményezések révén az alapítvány több ezer nehéz helyzetben élő család, magányos idős és rászoruló gyermek ünnepét szeretné gondtalanabbá tenni, hogy a karácsony öröme azokhoz is eljuthasson, akiknek a mindennapjaiban a nélkülözés és a bizonytalanság van jelen.

Idén 2026 gyermek álma vár arra, hogy valóra váljon. Ez 2026 lehetőség arra, hogy megmutassuk: a szeretet képes áthidalni a távolságokat, a gondoskodás közösséget teremt, a reménység pedig ott is utat találhat, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A gyermekek kívánságai itt érhetők el: szeretetdoboz.jobbadni.hu/kivansagok

„A tehetség kincs!” – szól a Magyar Református Szeretetszolgálat Nyilas Misi Ösztöndíjprogramjának jelmondata. A program olyan tehetséges, ám szociálisan hátrányos helyzetű, 7-12. évfolyamos diákokat támogat, akiknek külső segítségre is szükségük van ahhoz, hogy kibontakoztathassák tehetségüket. A különböző foglalkozások, eszközök, egyesületi tagdíjak, különórák, versenyek és fellépések költségei jelentős terhet jelenthetnek a családok számára. Az ösztöndíj ezeket a kiadásokat is segíthet fedezni: fordítható többek között fejlesztésre, eszközvásárlásra vagy -kölcsönzésre, különórára, nevezési díjra, illetve a versenyekhez, fellépésekhez kapcsolódó útiköltségre.

A pályázatot 2026. október 1. és október 31. között lehet benyújtani. Magyarországon, valamint Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben, magyar nyelvű oktatásban részt vevő diákok jelentkezését várjuk. A pályázók művészeti, sport-, bölcsészettudományi, természettudományi, valamint digitális tartalomgyártás kategóriában mutathatják meg tehetségüket.

A nyertesek havi 10 000 forint, összesen 100 000 forint ösztöndíjban részesülhetnek a tanév során. A támogatást a Kárpát-medencében összesen 50 tehetséges fiatal kaphatja meg. A program szakmai mentorálással is segíti a fiatalokat, a Nyilas Misisek nyári táborában pedig a tehetséggondozás és a közösségépítés kerül előtérbe.

Pályázni szeretnél? A jelentkezéshez először regisztrálnod kell a pályázati felületen, majd ezt követően töltheted ki és nyújthatod be pályázatodat. A pályázathoz a kategóriától függően különböző bemutatkozó és a tehetséget igazoló anyagokat – például videót, hangfelvételt, fotókat, versenyeredményeket, okleveleket vagy ajánlást – is csatolni kell. Kiskorú pályázó esetében a szülői nyilatkozat benyújtása is kötelező.

A részletes pályázati feltételeket és a jelentkezést itt találod:
https://legyenfolytatas.jobbadni.hu/palyazas

A beérkezett pályázatokat szakmai bírálóbizottság értékeli, a döntés legkésőbb 2026. november 30-ig megszületik.

Adjunk együtt lehetőséget a tehetségnek!

A Nyilas Misi Ösztöndíjprogram a pályázati időszak alatt a 1358-as adományvonal hívásával, az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül, valamint banki átutalással is támogatható.

Bankszámlaszám: 10702019-85008898-51100005
Közlemény: ösztöndíj

A temetőből átterjedő tűz következtében a templomnak szinte csak a falai maradtak meg. Elpusztult a tetőszerkezet, a festett mennyezeti kazetták, a padok és az orgona, valamint a templom mellett álló fa harangtorony is. A lángok megfékezésén több település hivatásos tűzoltói dolgoztak. A tűzesetben személyi sérülés nem történt.

A tragédiában nem csupán egy műemlék épület veszett oda. Egy olyan templom pusztult el, amely évszázadokon keresztül volt a helyi református közösség lelki otthona: keresztelések, konfirmációk, esküvők, istentiszteletek és búcsúzások helyszíne, nemzedékek hitének és áldozatvállalásának őrzője.

A radostyáni református templom története több évszázadra nyúlik vissza. A gyülekezet már az 1595-ös templomösszeírás idején használta a település magaslatán álló középkori kőtemplomot. Az épület mai formáját nagyrészt 1784-ben nyerte el. A templom 1953 óta állt műemléki védelem alatt. A tűzben megsemmisült a templom mellett álló, 1762-ben épült, tizenhat méter magas fa harangtorony is. A hatszögletű alaprajzú barokk építmény a magyarországi faépítészet különleges emléke volt.

A Tiszáninneni Református Egyházkerület együttérzését fejezte ki a radostyáni közösség felé, és arra kérte gyülekezeteit, hogy imádságban hordozzák a súlyos veszteséget szenvedett közösséget és lelkipásztorát.

A Magyar Református Szeretetszolgálat is osztozik a radostyáni testvérek fájdalmában. Hisszük, hogy amikor egy gyülekezetet ilyen súlyos veszteség ér, református közösségünk összefogása kézzelfogható segítséget és reménységet adhat. Ezért gyűjtést indítunk a radostyáni református gyülekezet megsegítésére és az újjáépítés támogatására.

Arra kérjük mindazokat, akiknek lehetőségük van rá, hogy adományukkal álljanak a radostyáni közösség mellé. Kisebb és nagyobb felajánlások egyaránt annak az összefogásnak a részei lehetnek, amelyből idővel újra felépülhet az, amit a tűz néhány óra alatt elpusztított. Most nemcsak falakat és tetőt kell majd újjáépíteni, hanem egy közösség számára kell visszaadni azt a helyet, amely generációkon át az imádság, az Ige és a találkozás otthona volt.

Hordozzuk imádságban a radostyáni gyülekezetet, és segítsünk együtt, hogy a veszteségből az összefogás erejével új kezdet születhessen.

• Online adományozás: https://adomany.jobbadni.hu/kampanyok/82
• Banki átutalás: 10702019-85008898-51100005 (közlemény: tűzeset)

Fotó: Kiss Kristóf

Bodroghalom Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye egyik hátrányosabb helyzetű térségében található, ahol a családok anyagi körülményei a gyerekek sportolási és szabadidős lehetőségeire is hatással vannak. A program célja ezért az volt, hogy a fiatalok új sportélményekkel gazdagodjanak, és olyan inspiráló emberekkel találkozzanak, akik személyes példájukkal is motivációt adhatnak számukra. Ebben idén öt Scitec Nutrition márkanagykövet – Bohos Kornél, Jakabos Zsuzsanna, Kádár L. Gellért, Salamon Dia és Szmereka László – is szerepet vállalt, akik a nap során együtt sportoltak a gyerekekkel, személyes történeteikkel, tapasztalataikkal és jelenlétükkel pedig igyekeztek bátorítani őket. A program arra is lehetőséget adott, hogy a diákok megtapasztalják: a rendszeres mozgás és az egészségtudatosabb életmód nem kizárólag az anyagi lehetőségeken múlik.

„A nehéz helyzetben élő gyerekek támogatásában számunkra mindig fontos, hogy ne csak tárgyi segítséget adjunk, hanem olyan élményeket és találkozásokat is, amelyek új nézőpontokat és megerősítést adhatnak nekik. Egy ilyen nap nem old meg minden nehézséget, de megmutathatja, hogy a mozgás, a közösség és a kitartás az ő életükben is erőforrás lehet” – mondta Giflo H. Péter, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese.

A Magyar Református Szeretetszolgálat és a Scitec Nutrition idei együttműködése a nyári Muscle Beach-en vette kezdetét, ahol rekordösszegű, 5,9 millió forintos támogatást gyűjtöttek a szervezetünk hátrányos helyzetű, tehetséges fiatalokat segítő programjai számára. A támogatásból valósult meg többek között a bodroghalmi sportnap, emellett a Nyilas Misi Ösztöndíjprogramon keresztül még 25 nehéz anyagi helyzetben élő, tehetséges fiatal sportoló kap majd támogatást. A Nyilas Misi Ösztöndíjprogramról és az azóta elért sikereiről mesélt Victor Illés János a, programunk korábbi ösztöndíjasa is, aki ma már Európa- és világbajnokságokon méretteti meg magát jiu-jitsu sportágban. A díjátadó keretében saját történetén keresztül arról is beszélt, milyen fontos támogatást és megerősítést jelentett számára a Nyilas Misi Ösztöndíj a céljai felé vezető úton.

A márkanagykövetek egy-egy évfolyam csapatkapitányaként kapcsolódtak be október 2-án a BodroGO! sportnapba. A közös bemelegítést játékos sport- és akadályversenyek, valamint kreatív programok követték, az iskolarádión keresztül pedig a gyerekek a márkanagyköveteket is kérdezhették a sportról, a motivációról és a kitartásról. Így nemcsak résztvevői voltak a napnak, hanem személyes jelenlétükkel és saját tapasztalataikkal is hozzájárultak a program üzenetéhez. A program végén minden résztvevő ajándékcsomagot kapott, a Scitec Nutrition termékei mellett pedig minden gyermekhez eljutott az egészségtérkép is, amely egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható tippekkel segíti az egészségtudatosabb szokások kialakítását.

„A társadalmi felelősségvállalás értéke nem pusztán abban mérhető, hogy mekkora támogatást adunk, hanem abban is, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg általa. Sok fiatal számára egy sportélmény, vagy egy személyes találkozás egy hiteles példaképpel azt a fontos impulzust jelentheti, amely megmutatja: érdemes célokat kitűzni, tenni önmagunkért és kitartani mellettük. Ehhez igyekszünk olyan tudást is átadni, amelynek a segítségével a rendszeres mozgás, a tudatos táplálkozás és az egészségesebb életmódbeli szokások könnyedén illeszthetőek be a hétköznapokba. Az „első esély ereje” számomra pontosan erről szól, a BodroGO! pedig jó példája annak, hogyan tud egy vállalat, egy civil szervezet és a Scitec Nutrition közössége összefogva olyan élményt adni, amelynek a hatása jóval túlmutat ezen az egy napon” – fogalmazott Dr. Pintér Dániel Gergő, a BioTechUSA-cégcsoport kommunikációs és CSR igazgatója.

A BodroGO! sportnap is ezt a szemléletet kívánta továbbadni: egy közös élményen keresztül megmutatni, hogy a kitartás, a közösség ereje és az egymásra fordított figyelem messzebbre mutathat egyetlen napnál. A Magyar Református Szeretetszolgálat gyermekeket és fiatalokat segítő programjaiban ezért az adományok mellett kiemelt szerepet kapnak azok a találkozások is, amelyek reménységet adhatnak, önbizalmat építhetnek, és új lehetőségeket mutathatnak meg.

A Szeretetszolgálat munkáját ezért az a reménység vezeti, hogy a segítség nem ér véget az átadott adománynál vagy egy-egy program lezárásánál. A valódi gondoskodás kapcsolatot teremt: azt üzeni a nehéz körülmények között élő gyermekeknek és családoknak, hogy nincsenek egyedül, értékesek, és van helyük a közösségben. A BodroGO! napján ezt az üzenetet ezúttal a mozgás, a játék és az együtt töltött idő nyelvén adhattuk tovább.

Az idei SDG Kupán 12 gyermekcsapat, hét fiú- és öt lánycsapat mérettette meg magát, így több mint 100 résztvevő – gyermekek, edzők és kísérők – vett részt a rendezvényen. A torna célja, hogy a labdarúgáson keresztül közösségi élményt nyújtson a fiataloknak, és különösen a hátrányos helyzetű gyermekek számára lehetőséget teremtsen arra, hogy megismerkedjenek a református közösség értékeivel. A lányoknál Kocsord Kék csapata, míg a fiúknál Ököritófülpös csapata diadalmaskodott. Az SDG Kupa különlegessége, hogy a mérkőzések középpontjában nem kizárólag a verseny áll. A szervezők olyan légkört szeretnének teremteni, ahol a gyermekek nem csupán ellenfelet, hanem református testvért és közösségi társat látnak egymásban. A sport ezáltal a közösségépítés, az összetartozás és az értékátadás eszközévé válik.

A rendezvény lebonyolításában több szervezet is közreműködött. A Magyar Református Szeretetszolgálat a résztvevők számára szendvicset és vizet biztosított, míg a meleg ebédről Nagyecsed Város Önkormányzata gondoskodott, ahol a gyermekeket hagyományos töltött káposzta várta. A SDG SC és a Barca Academy Hungary minden résztvevő gyermek számára ajándékkal készült: a fiatalok egy-egy erre a tornára egyedileg készíttettet tornazsákot kaptak, így a sportélmény mellett valamennyi résztvevő maradandó emlékkel térhetett haza. A torna elengedhetetlen részét képező érmeket, kupákat és okleveleket szintén a Magyar Református Szeretetszolgálat biztosította.

Az SDG Kupa eredményhirdetésére a Szatmár Határok Nélkül rendezvény nagyszínpadán került sor, ahol a gyermekek a meghívott díszvendégekkel és a rendezvény vezetőivel közösen vehették át érmeiket, csapatserlegeiket, valamint az egyéni díjaikat. A rendezvény házigazdái adták át a díjakat: Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, valamint Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Egyesület elnöke. Az eredményhirdetést megtisztelte továbbá jelenlétével Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke, a Vármegyei Értéktár Bizottság elnöke, valamint a Magyar Református Szeretetszolgálat részéről Dr. Czibere Károly kuratóriumi elnök, Giflo H. Péter ügyvezető-helyettes, szakmai igazgató, illetve Banga Éva szakmai vezető. Az SDG SC és a Barca Alapítvány képviseletében Dr. Törös Richárd főtitkár volt jelen.

A tavalyi, első alkalommal Dr. Kovács Barnabás, a Szatmári Egyházmegye Zsinati küldötte, a SDG SC elnökének kezdeményezése nyomán megrendezett SDG Kupa pozitív fogadtatása megerősítette a szervezőket abban, hogy a kezdeményezésnek helye van a Szatmár Határok Nélkül programjában, mely feltételezést az idei visszajelzések is alátámasztottak. A kupa második alkalommal is azt a szemléletet kívánta erősíteni, hogy a sport és a református értékek képesek határokat átlépni, közösségeket összekapcsolni, és megfelelő értékrendet közvetíteni a fiatalok felé.

Százhuszonöt önkéntes és gyülekezeti kapcsolattartó érkezett Balatonszárszóra – ők mindannyian az elmúlt három évben csatlakoztak az MRSZ Filemon Szolgálatának közösségéhez. A messziről is jól látható zöld bárányos pólót többen már az érkezéskor is viselik, még mielőtt a regisztrációs pulthoz lépnének: látható, hogy sokan nem először vesznek részt a találkozón. Ezt az érzést erősíti az is, hogy barátként, öleléssel üdvözlik egymást a testvérek, hiszen az ország más-más pontjáról érkezve a nyári Filemon konferencia biztosítja minden évben a találkozás lehetőségét számukra. A résztvevők között nagyvárosi gyülekezetek és egészen kicsi szatmári és borsodi falvak egyházközségei is képviseltették magukat. A lehetőségek mások, de az elhívás és a küldetés mindenhol ugyanaz: keresztyén testvérként segíteni azokat a rászorulókat, akiket Isten elénk hoz. A Filemon Szolgálat önkéntesei tehát egyrészt az anyagyülekezetük diakóniai szolgálatának motorjai, másrészt kapcsolattartók a Magyar Református Szeretetszolgálattal. Ez nélkülözhetetlen szolgálat – hiszen egyházunk karitatív szervezetének nem az a célja, hogy egyedül végezze munkáját, hanem a református gyülekezetekkel közösen, számukra kérés esetén segítséget nyújtva, jó gyakorlatokat és szakmai tudást megosztva, máskor pedig országszerte a gyülekezeti tagok önkéntesként vagy adományozóként elősegíthetik az adománygyűjtéseket.

A találkozó nyitó áhítatán Katona Viktória lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója Pál apostol kolosséiakhoz írt levelének igeverse alapján végezte az igehirdetés szolgálatát: „Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!” (Kol 4,2)  Igemagyarázatában kiemelte: az imádság nem csupán egy szokás, aminek megvan a maga ideje, hanem az imádság valójában egy elköteleződő életformát jelent.

„Az imádságos életforma három dolgot jelent – kitartás, ragaszkodás, odaszánás. Egy olyan élet, ami mellett akkor is kitartok, ha az életemben a nehézségek tornyosulnak előttem. Valami, amihez ragaszkodom, ami mellett állandóan ott vagyok, és valami, amire teljes életemmel odaszánom magam.”

A Filemon Szolgálat vezetője, Váczi Gábor a 140 éve született Molnár Mária misszionáriusra emlékezett vissza, majd Dr. Czibere Károly, a Szeretetszolgálat elnöke őszinte szavakkal köszöntötte a filemonistákat. A számok tükrében mutatta be egyházunk, gyülekezeteink valós helyzetét, de hozzátette: a szekularizáció nem tragédia, hiszen megmutatkozik, hogy mi az, ami valós, ami kősziklára épült. „A diakónia ott kezdődik, hogy a másikat különbnek tartjuk, és alázattal szolgálunk – ebből fog látszódni távolról is, hogy szeretitek egymást. Ez az, ami megtart bennünket a változó világban is.”

A közösségépítést Bartha Katalin képzési referens segítette interaktív csapatépítő gyakorlatokkal, majd a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi missziói közé tartozó Börtönlelkészi Szolgálat áldásairól mesélt őszinte hálaadással Gottfried Richárd szolgálatvezető lelkipásztor. A fogvatartottak között szolgáló lelkipásztor csütörtök esti evangelizációját a 103. zsoltár igeversei alapján végezte, melyben hangsúlyozta: a dicséret, a magasztalás nem más, mint egy döntés: én akarom dicsérni az Istent. „A magasztalás, dicsőítés Isten szent nevére irányul, és emlékeztet minket Isten jóságára” – foglalta össze tanítását.

A konferencia második napján Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat diakóniafejlesztési főigazgató-helyettese előadásában az imádság Munroe és Sproul szerinti teológiai látásmódját helyezte egymás mellé. Az imádság ugyanis nem más, mint közösség Istennel és részvétel Isten céljaiban, azonban a két teológus más megközelítésben magyarázza az imádságot: míg Munroe szerint az imádság Isten és ember intim kapcsolata, addig Sproul megközelítése szerint az imádság ember Isten előtti hódolata. Birinyi Márk tanítását a következő kérdések köré szervezte: a kapcsolat és szentség kérdése, valamint az emberi részvétel és isteni szuveneritás helyzete.

„Feltehetjük a kérdést: megváltoztatja-e Isten tervét, ha imádkozom? A válasz röviden: nem. A legfőbb kérdés tehát nem az, hogy hány percet imádkozok egy nap, hanem hogy milyen emberré tesz engem, hogy imádkozhatok. Tudok-e olyan alázattal Isten színe előtt állni, hogy elfogadom az ő tervét. Ez bizony nem mindig könnyű. Amikor valakinek például az egészségéért imádkozom, ami végül nem jön el. Vagy amikor egy nő gyermekért imádkozik, aki végül nem születik meg. De ilyenkor válik fontossá, hogy az imádság által olyan emberré formálódjak, aki aztán szívből szólja: legyen meg a Te akaratod.”

A Filemon Szolgálat önkénteseinek találkozóját tisztelte meg jelenlétével Főtiszteletű Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki igehirdetésében a Lélek gyümölcseinek szerepét magyarázta, majd a Szeretethimnusz (1Kor 13) versei alapján a szeretet különböző formáira mutatott rá. „Az erósz a testi szeretet, szerelem. Fontos, hogy ilyen értelemben is kifejezzük, hogy szeretjük egymást, hogy egy test tagjai vagyunk. A filosz nem más, mint a felebaráti szeretet, amikor egymás hite által épülünk az Atya-Fiúi szeretetben, az embertársi szeretetben. És ott van az agapé: ebből táplálkozik mind a filosz, mind az erósz. A Biblia szíve az agapé, ami az emberi értelemben vett felfoghatatlant, a határtalan szeretetet jelzi: mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta.” Mindezek mellett Steinbach József a philadelphia, vagyis a testvéri szeretet jelentőségét is hangsúlyozta: nem elég szeretni, hanem azt ki is kell mutatni egymás felé. Az igazi szeretet és öröm ugyanis együttes öröm – igazán örülni egyedül nem lehet, csak ha megosztjuk egymással.

Idén első alkalommal díjátadás is kísérte a Filemon Szolgálat konferenciáját, hiszen idén év elején a hazai református gyülekezetek körében került meghirdetésre a „Jól működő diakóniai gyakorlatok a gyülekezetünkben” című pályázat. A 23 beérkezett pályamunkából kötet is készült, mely által egymás szolgálatából is tanulhatnak a jövőben a gyülekezetek. A konferencián a nyolctagú zsűri által legtöbb pontszámmal értékelt gyülekezetek képviselői vették át jutalmukat: harmadik helyezettként a Budapest-Angyalföldi, másodikként a Budapest-Rákoskeresztúri, a felhívás első helyezettjeként pedig a Sonkádi Református Gyülekezet. A pályázat nyertes egyházközségének lelkipásztora, Szakadáti Károly bemutatta a Filemon önkéntesek számára gyülekezetük diakóniai szolgálatát, amely szorosan kapcsolódik a kórházlelkészi szolgálathoz, a beteg idősek és gyermekek megajándékozásához és a gyülekezeti tagok kétkezi alkotásához, segítségnyújtásához.

A találkozó folytatásában Győri Judit programkoordinátor a sokak által ismert Szeretethíd – Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokat mutatta be és buzdította a gyülekezeteket a csatlakozásra és önkéntes szolgálatokra, a délutáni szekcióban pedig a Református Gyermekvédelmi Központok és Nevelőszülői Hálózat működését mutatta be Egri Ilona és Miklósi Erzsébet intézményvezetők, majd őszinte bizonyságtételt tett a nevelőszülői szolgálatról egy befogadó házaspár, Victor Dániel és felesége. A gyermekvédelem és nevelőszülőség után újabb nehéz, szinte szívfacsaró téma következett: a kárpátaljai testvérek helyzete. Online kapcsolásban Bernát Tamás lelkipásztor számolt be a testvéreknek a mindennapok küzdelmeiről, nehézségeiről, és meghatottan mondott köszönetet, hogy az anyaországi testvérek közel százharmincan, több száz kilométeres távolságból érte, értük imádkoznak.

A szombat esti evangelizációt Dr. Balogh Róbert lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese Pál apostol kolosséiakhoz írt első levelének (1Kol 4,1-6) versei alapján végezte. Rákérdezett: vajon amikor imádkozunk, akkor igazából azt vesszük számba és soroljuk el, hogy mi bizony mennyi mindent megtettünk, vagy őszintén, alázattal meg tudjuk kérdezni, hogy mit vár el tőlünk Isten? „Az imádság, vagyis az Istennel folytatott beszélgetés egy nagy ajándék számunkra: mi szólhatunk az élő Istenhez! És ebben a nagyon személyes, nagyon privát beszélgetésben válunk azzá, akivé Isten teremtett minket. Ott kell, ott lehetünk igazán őszinték, és Pál apostol is megengedi, sőt, kér minket, hogy megszakítás nélkül, szüntelenül tegyük ezt.” A Filemon Szolgálat önkénteseit arra kérte: hordozza imádságban a lelkipásztoraikat, presbitereiket és egymást is. A pénteki nap zárásaként Földi Bulcsú Filemon-önkéntes történelmi megemlékezése zárta a mohácsi vész 500. évfordulójáról, aki az 1526-os harcot egyfajta bizonyságtételként szemléltette és vont párhuzamot a mi életünkkel.

A háromnapos konferencia úrvacsorás istentisztelettel zárult, ahol Perpékné Papp Éva, a Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház kórházlelkésze hirdette Isten igéjét a Kol 4,2 alapján: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.”

Pál a levelét imádsággal kezdi, s utána következik a tanítás, fontos témát hoz elénk: „szüntelenül imádkozzatok!” – helyezte a gyülekezet szívére Perpékné Papp Éva. „Ahol vagyok, azt szeretném megélni. (…) A kitartó imádság csak így születhet meg. Hogy valaki megtanuljon játszani egy hangszeren, ahhoz évek kitartó munkája szükséges. Ahhoz, hogy valaki mások számára is élvezetesen játsszon, nem spórolható meg a gyakorlás. Időt kell bele tennünk” – mondta. „Ahhoz, hogy az imádság is jól működjön, kitartóan kell imádkoznunk és időt kell rá szánnunk. A kitartó imádságnak pedig megvannak az áldásai. Formálja a gondolkodásunkat: amíg Isten jelenlétében vagyunk, az ő áldása által alakulnak a gondolataink. A kitartó imádság mélyít, hogy még jobban megértsük az Istennel való és az emberi kapcsolódásainkat” – hangsúlyozta. „Nem szabad megszűnnünk ébernek lenni és hálát adnunk” – zárta szavait.

Az istentiszteletet követően Filemon-önkéntesek személyes bizonyságtételével zárult a konferencia. A három nap végén megerősödve, egymás hitéből és szolgálatából is erőt merítve indulhattak haza a résztvevők. A konferencia véget ért, azonban a szolgálat folytatódik: azzal a reménységgel, hogy az itt kapok szavak, találkozások és imádságok hazatérve is tovább munkálkodnak bennünk – és általunk mások életében is.

GALÉRIA A FILEMON ÖNKÉNTESEK 3. ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁRÓL

A „Radírozzuk ki a különbségeket!” címet viselő kampány célja, hogy az anyagi nehézségekből fakadó különbségeket próbálja csökkenteni a gyermekek között az alapítvány az adományok által. Az idén 20 éves Magyar Református Szeretetszolgálat tapasztalata szerint a nehéz sorsú gyermekek számára nagy jelentőséggel bír, hogy a kortársaikhoz hasonló felszereléssel ülhetnek-e be az iskolapadokba: ha nem a hiányokkal, a különbséggel szembesülnek, akkor kevésbé kitettek a kortársi megbélyegzésnek, szégyenérzetnek, és mindezek következtében az iskolai lemorzsolódásnak.

Az országos adományosztások sorát Debrecenben indította el a Magyar Református Szeretetszolgálat augusztus 25-én, ahol 120 általános- és középiskolás gyermek kapta meg az iskolakezdéshez szükséges eszközöket. Az iskolatáskák és tanszeradományok átadását követően Giflo H. Péter, az alapítvány ügyvezető-helyettese elmondta: a Szeretetszolgálat működésében a legfontosabb feladat, hogy a rászoruló családokat és gyermekeket támogassák.

„Olyan családokkal vagyunk kapcsolatban, akik megosztják velünk az életük nehézségeit és örömeit is. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a tanszervásárlás komoly nehézséget jelent számukra, de ilyenkor, amikor átadjuk az iskolatáskákat, írószereket, füzeteket, és látjuk a gyermekek arcán az őszinte örömet, az minket is feltölt a szolgálatban. A Szeretetszolgálatot pontosan ezért hívta létre alapítóként a református egyház, hogy a bajban lévőknek, szükségben lévő embereknek segítséget adjon.”

A Magyar Református Szeretetszolgálat júniusban hirdette meg országos gyűjtését, melyhez egyéni és céges felajánlók is nagy számban csatlakoztak, augusztus folyamán pedig országszerte áruházi gyűjtéseket is szervezett az alapítvány. Az 1321 támogatott gyermek között sokgyermekes családban felnövő, egyszülős családban élő, hátrányos helyzetű településeken lakó, valamint kárpátaljai, partiumi és délvidéki gyermekek szerepelnek.

A Magyar Református Szeretetszolgálat hosszú évek óta elkötelezetten áll a kárpátaljai magyar közösségek mellett. A háború kitörése óta rendszeresen juttatunk el humanitárius segélyszállítmányokat, élelmiszert, egészségügyi és higiéniai eszközöket, valamint egyéb létfontosságú adományokat a térségbe, valamint a kárpátaljai szeretetkonyhák működését is folymaatosan támogatjuk adományainkkal.

Az elmúlt napok heves viharai ismét súlyos károkat okoztak Kárpátalja több településén. A rendkívüli erejű szél fákat döntött ki, lakóházak és közintézmények tetőszerkezetét rongálta meg, több helyen megrongálódtak az elektromos vezetékek, a felhőszakadások pedig jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában és a lakóingatlanokban. A térségben már korábban is figyelmeztettek arra, hogy rövid idő alatt akár 30–49 milliméter csapadék hullhat, amelyet heves zivatarok és viharos széllökések kísérnek. Részlegesen vagy teljesen szünetelt az áramszolgáltatás 102 településen a hétfőn késő délután végigsöprő, helyenként diónyi nagyságú jégesővel kísért vihar következtében.

A Magyar Református Szeretetszolgálat ezért adománygyűjtést indít a viharkárosult családok és települések támogatására. A felajánlásokból a helyreállításhoz szükséges segítséget, valamint a legsürgetőbb szükségletek biztosítását támogatjuk Kárpátalján.

A kezdeményezés pénzügyi felajánlással támogatható:

• az adomany.jobbadni.hu oldalon,
• valamint banki átutalással a Magyar Református Szeretetszolgálat számlaszámán: 10702019-85008898-51100005 (közlemény: kárpátaljai viharkár)

Minden felajánlás hozzájárul ahhoz, hogy a viharkárosult családok minél hamarabb megkezdhessék otthonaik helyreállítását és visszatérhessenek a mindennapi élethez.

(Kiemelt kép: KISZó)

„Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát. Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt” – a 140. zsoltár igeverseivel köszöntötte a Református Iszákosmentő Misszió hálaadó istentiszteletén a gyülekezetet Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az ünnepi alkalomnak otthont adó Budapest-Hold utcai Református Egyházközség lelkipásztoraként szolgáló püspök felhívta rá a figyelmet, hogy a helyszín is jelentőséggel bír: 1895-ben itt alakult meg a Kékkereszt Egyesület, amely több mint egy évszázada segíti a függőségüktől szenvedőket. Igemagyarázatában kifejtette: mindannyian rászorulunk Isten szabadítására. „Az igében ez a tudás nem bölcsességet vagy az információk birtoklását jelenti. Sokkal inkább jelenti azt a mély értelmű kifejezést: ismeret. Ráismerni és felismerni. Ráismerni arra, hogy szegény vagyok, én is rászorulok Isten szabadítására – és egyben észrevenni, hogy más is rászorul. Ez a felismerés pedig már a kegyelem része.”

Pál apostol Timóteusnak írt második levelének igeversei alapján hirdette Isten igéjét Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.” (2Tim 1,8-9) Igehirdetésében megerősítette: a Szeretetszolgálat munkatársainak munkája nem hiábavaló az Úrban, és minden napon az egyetlen nyilvánvalóra kell támaszkodniuk: a szabadító Istenre. „Mi lehet a kapaszkodó a szolgálatunkban? Arra kér minket Isten, hogy ne csak mantraként gondoljuk végig, hanem valóban éljük át: van egy áldott, örökké bizonyos nyilvánvalóság. A szabadító Isten legyőzte a bűnt, a sötétséget. Egyedül ő tudja megadni a bűnbocsánatot, a szabadítást függőségeinktől. Éppen ezért nem végezhető máshogyan a misszió, csak ha az emberi segítség mellé az isteni segítséget is kérjük.” Hozzátette: az ige minden szavára gyönyörű példa Némethné Balogh Katalin szolgálata, aki már több mint két évtizede segíti a szabadulás útján az alkoholtól függőket Dömösön és a Református Iszákosmentő Misszió élén.

Az egyiptomi szabaduláshoz hasonlította a függőségektől való szabadulást dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke igei köszöntésében (Ézs 51,9-11): ahogyan a fáraó minden erejével vissza akarta szerezni a népet, ugyanúgy a Sátán is mindent bevet azért, hogy az alkohol rabságába visszaessenek a gyógyultak. „Azért adunk hálát, hogy több ezer ember lett kiszabadítva az alkohol fogságából a Református Iszákosmentő Misszió 45 éves fennállása óta. A Sátán mindent bevet, hogy meghiúsítsa a leszokást, de Isten elkészíti a menekülés lehetőségét. A misszió munkája, hogy megmutassa a gyógyultaknak: soha többé nem fogod már úgy látni a rabszolgatartód, mint ahogyan a szabadulás előtt láttad.”

Habár évtizedek óta együtt szolgál a függők segítéséért a Magyar Kékkereszt Egyesület és a Református Iszákosmentő Misszió – amely 2022 óta a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi missziójaként végzi szolgálatát -, de korábban még hivatalos együttműködési megállapodás nem született az egyesület és az egyház kötött. Az ünnepi hálaadó alkalom szolgált ennek a kapcsolatnak megerősítésére: a megállapodást a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének képviseletében Steinbach József lelkészi elnök, valamint Molnár János világi elnök, a Magyar Kékkereszt Egyesület képviseletében pedig Némethné Balogh Katalin elnök írta alá.

A hálaadó istentisztelet egyben a jövő elindítása is volt: beiktatták a Református Iszákosmentő Misszió új vezetőjét, Stift Jánost lelkipásztort. A püspökök, valamint a társadalmi missziók lelkészeinek áldása után Pál apostol korintusiakhoz írott második levelének verseivel köszöntötte a gyülekezetet: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,3-4) Felidézte, hogy a Dömösön gyógyulók múltját milyen nehézségek terhelik: van, aki kisgyermekként vált árvává, lelki és testi erőszakot, bántalmazást szenvedett el, vagy gyógyíthatatlan betegség híre után nyújtotta kezét az alkohol után. „Ezeknek a testvéreknek irgalomra, szeretetre van szükségük. Függőségük miatt elveszítették családjukat, munkájukat, a jogosítványukat, egészségüket, önbecsülésüket. A függőségük miatt vigasztalásra szorulnak, mert szenvednek, amiért elpazarolták az életüket.” Megosztotta, hogy többen próbálkoztak egyedül megoldani a problémát, és pszichiátriára, elvonókra mentek, de a függőségtől nem hoznak valós szabadulást a gyógyszerek, csakis Isten irgalma és megtartó kegyelme.

Isten gazdag áldását kívánta utódja szolgálatára Némethné Balogh Katalin, aki szülei példáját követve került az Iszákosmentő Misszió kötelékébe: 1989 óta önkéntesként, 2000 óta munkatársként, majd 2003 óta misszióvezetőként segíti és kíséri a gyógyulásra és szabadulásra vágyókat. Hálát adott szülei példájáért, testvérei támogató kíséréséért, valamint férjéért és gyermekeiért, akikkel együtt élték át, miként képes mélyülni hitünk a családban és a szolgálatban. „Soha nem tartottam magamat alkalmasnak a feladatra. Néha rá is csodálkoztam, hogy milyen szépen mennek a dolgok, de Isten mindig a fejemre koppintott és emlékeztetett: imádságos szívvel, hittel kell szolgálnunk, és akkor vele együtt minden lehetséges.” Visszaemlékezett, hogy az Iszákosmentő Missziót szinte gyermekének tekintette, melynek legfontosabb küldetése a szabadság elhozása az alkoholbetegek életében: szabad nem félni, szabad nem inni, szabad mértékletesnek lenni.

Egy Dömösön gyógyult, évek óta alkoholt nem fogyasztó függő bizonyságtételét követően a misszió munkatársa, Óváryné Herpai Dóra, a Református Iszákosmentő Misszió munkatársa mutatta be azt a kötetet, amely a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg Gyógyító igék, gyógyuló életek címmel. Elmondta, hogy a könyv korántsem csak a függők számára készült: mindannyiunk számára hozhat megértést, irgalmas szívet a betegek felé, akiknek a gyógyító igék és a gyógyultak bizonyságtételei útmutatást és kapaszkodót adhatnak.

A Református Iszákosmentő Misszió a jövőben is változatlan céllal végzi szolgálatát, hiszen a misszió valódi vezetője állandó: a szabadító Isten. Adja a mi Urunk, hogy a jövőben is hozza el ezrek életében a valódi gyógyulást és szabadulást!

Az együttműködés célja, hogy a teológus- és katekétahallgatók már tanulmányaik során közvetlen tapasztalatokat szerezhessenek a diakóniai és karitatív szolgálatban. A partnerség lehetőséget teremt szakmai gyakorlatokra, közös programokra, vendégelőadásokra, valamint kutatási és szakmai együttműködésekre is.

Dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke elmondta, hogy “nem tudtunk volna méltóbb helyszínt teremteni az együttműködési megállapodás aláírásához, mint a Református Egyházi Napok Dunántúl rendezvényén, hiszen itt az az élő közösség, amelyért ezt a szolgálatot végezzük.” Elnök úr kiemelte, mennyire fontos ez az együttműködés: „hisszük, hogy a református gyülekezetek így még hitelesebben tehetnek bizonyságot Krisztus szeretetéről a világban.”

Dr. Balla Ibolya, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora szerint ez a megállapodás új lehetőségeket nyit meg, hogy a hallgatók még több szolgálati területen szerezhessenek tapasztalatot. „Fontos, hogy minél többet beszéljünk azokról az áldásos szolgálatokról, amelyek egyházunkban zajlanak. Hirdetni kell azt, ami jó, ami érték, és ami valóban segíti az embereket.”

Hiszünk abban, hogy a hitből fakadó szolgálat és a gyakorlati tapasztalat kéz a kézben jár. Ez az együttműködés hozzájárul ahhoz, hogy a jövő református lelkipásztorai és hitoktatói még felkészültebben, a diakóniai szolgálat mindennapi valóságát is megismerve kezdhessék meg hivatásukat. Köszönjük a Pápai Református Teológiai Akadémiának a bizalmat és örömmel tekintünk a közös munkára!