Díjjal jutalmazták az elfelejtett gyermekekért végzett szolgálatot

Minden eddiginél magasabb számú jelölés és közönségszavazat érkezett a Jószolgálat-díj 2019/2020-as évadában. A Twickel-Zichy Mária Terézia Közhasznú Alapítvány által már negyedik alkalommal meghirdetett kezdeményezés célja elismerni és minél szélesebb körben megismertetni a szociális szektorban dolgozó szervezeteket és önkéntes segítőket, civil közösségeket, melyre idén először lehetett határon túli közösséget vagy szereplőt is javasolni. A Jószolgálat-díj Külhoni vándor-díját Nagytiszteletű Sipos József református lelkipásztor nyerte az elfelejtett gyermekekért végzett kárpátaljai szolgálatáért. A díj kapcsán a kezdetekről, a feladatokról és a tervekről beszélgettünk.

Hogyan fogadta a hírt, hogy Ön lett a Jószolgálati-díj első határon túli díjazottja?

Már tavaly is figyelemmel kísértem a Twickel-Zichy Mária Terézia Közhasznú Alapítvány Jószolgálat-díjának alakulását, mert érdekelnek azok az emberek, akik a szociális területen másokon segítenek. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy létrejött a határon túli vándor-díj. Álmomban sem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elnyeri. Kárpátalján nagyon nagy a szükség mindenféle téren, a szociális háló nagyon szét van szakadva, és óriási munkát végeznek egyes egyházi vagy civil szervezetek öregekért, betegekért, rászorulókért. Mi az elmúlt 3 évben különösen egy célcsoport felé fordultunk – ezek a kórházakban „elfelejtett” gyerekek. A közvetlen munkatársak akartak jelölni, és nemet mondtam nekik. Utólag megtudtam, hogy más utat választva, de jelöltek. A KEGYES Facebook csoportjából is kérték az adataimat, illetve volt olyan is, aki megszerezte, és utólag mondta, hogy jelölt. Mindenkinek nagyon köszönöm, mert egy ilyen elismerés leírhatatlan örömöt tud okozni az embernek. Ugyanakkor leszögezném, hogy ez nem csak nekem szól, hanem hiszem, hogy a zsűri azt ismerte el, hogy a KEGYES az elmúlt 3 év alatt mit tett az „elfelejtett” gyerekekért. Egy nagyon elhivatott, becsületes csapat áll mögöttem, akik mind elismerést érdemelnek.

Hogyan gondolja, ez a szakmai elismerés mennyire adhat új lendületet a munkájukban?

Ez az elismerés részemről nem csak a múltnak szól. Hiszem, hogy Isten különös segítséget akar adni olyan gyerekeknek, akiket az életben fel kell karolni. A Jószolgálat-díj egy nagy lökés volt ahhoz, hogy a KEGYES civil csoportból jótékonysági alapítvány legyen. A napokban zajlik a bejegyzése, sajnos a koronavírus járvány ezt a folyamatot is nehezebbé teszi, de el fog jönni hamarosan az idő, mikor hivatalosan alapítvány leszünk. Ez egy új irány is lesz a kórházi szolgálat és adományozás mellett, amit eddig végeztünk.

Honnan jött az elhívás, hogy 2017-ben elkezdjék az „elfelejtett gyermekekért” végzett szolgálatot?

2017. február 7-én egy 7 tagú lelkes csoport elindult egy különös útra. A Nagyszőlősi Gyermek Kórház volt az úticél. Nem mentünk üres kézzel, mert vittünk adományt is. Egy nagyon jó ötlet pattant ki egyik gyülekezeti tagom, Gera Anita tiszaújlaki vállalkozó fejéből, amikor 2015 Miklós napján adományt gyűjtöttek az újlaki „ügyeletes Mikulások” a beregszászi 5. számú bentlakásos ovinak. Ott volt a gyülekezetnek egy úgynevezett „Keresztszülő-programja”. 2016-ban megismételtük a projektet, csak ekkor más rászorulókat kerestünk. Egy véletlen kórházi látogatás során Anita rátalált az „elfelejtett” gyerekekre. Mivel tudta, hogy szoktam kis rövid videókat készíteni a beregszászi ovisokról is, elhívott, hogy menjek átadni a Mikulás-napi adományt, s készítsek videót. Előbb titokban készült a felvétel, de amikor meglátták, mennyi adományt vittünk, akkor engedélyezték. Ez a videó kirobbantotta az embereket a közönyből ez iránt a téma iránt, s így indult el egy Facebook csoport, majd több gyűjtés is a magyarországi Ercsi központtal. 2018. március 1-től felvettük a Kárpátaljai “Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) nevet. Személy szerint az első perctől éreztem, hogy Isten indít erre a szolgálatra. Nagyon sok esetben tudtam, hogy Ő áll mögöttünk, Ő küld, Ő készíti az utat. Valóságos csodákat éltünk át, amikor az adományok gyűltek, csoda volt, ahogy eljutott hozzánk. Isten folyamatosan bíztatott erre a szolgálatra. Ezen a téren a legnagyobb lökést egyik kárpátaljai kollégám internetes prédikációja adta, amit a TV21 Ungvár adott közre. Egy nap alatt háromszor is meghallgattam, végül már jegyzeteltem. Attól kezdve számomra nyilvánvaló volt, hogy tennem kell, amit Isten mond, rá kell lépnem arra az útra, amely ott van előttem, fel kell vállalni a KEGYES-t, s be kell tölteni vele életem célját.

Jelenleg hány településen hány munkatárssal dolgoznak? Hány gyermeket segítettek már a szolgálatukkal?

A karantén előtt a nagyszőlősi és munkácsi kórházak gyermekosztályán minden hétköznap 2 fővel teljesítettünk szolgálatot napi 6-8 órában. Az állandó munkatársak mellett vagyunk páran, akik kb. havonta tudunk bemenni a gyerekekhez. Olyan pót-anyákra van szükségük, akiket ismernek, megszoknak. Nehéz megmondani, hány gyerek volt már a karunkban. Van olyan, aki egy gyermekotthonból kerül be (kísérő nélkül), s ha meggyógyul (ez lehet hetekbe telik), utána visszakerül az otthonba, onnan nevelőszülőhöz vagy örökbefogadják. Több olyan is van, akit a biológiai anyja a kórházban hagy, de nem mond le róla, ezért nem örökbefogadható. Hónapok telhetnek el így, s ha nem lennénk ott, ezeknek a gyerekeknek a korai fejlődése leállna. A nővérek nem azért vannak a kórházban, hogy gyermekekre ügyeljenek, ezért a kényszerhelyzet miatt a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (aminek az elnöke vagyok, és hivatalosan be van jegyezve) szerződést kötött a kórházzal, hogy (KEGYES) önkéntesek mehessenek be az orvosok közé. Mára ezeknek az állandó segítőknek a száma elérte a 8 főt Kárpátalja 6 településéről. Ami a legnagyobb örömünk, hogy 2 örökbefogadásról is tudunk az elmúlt 1 év alatt, s nyomon is tudjuk követni ezeknek a gyerekeknek a további sorsát, tudunk értük imádkozni, segíteni nekik.

Mik a további tervek a KEGYES-csoporttal?

Nem kis dolgokat álmodtunk meg a KEGYES további tervei között. Szeretnénk a kórházba mielőbb vissza kerülni. Van egy raktárunk, tele adománnyal, így biztosítva van a jövője a programnak. Nagyon szépen adakoznak egyszerű emberek, amikor bármit kérünk. Ilyen adakozásból jött már össze egy korszerű, modern, csodás babafoglalkoztató szoba Nagyszőllősön. Szeretnénk ugyanitt befejezni egy kórterem felújítását és korszerűsítését is, amiben csak az „elfelejtett” gyerekek szoktak lenni. Munkácson egy játszótér van tervbe a kórház udvarára. A jótékonysági alapítvány céljai között tűztük ki, hogy tanácsadó irodát működtessünk azok számára, akik szeretnének örökbe fogadni gyereket, s akár ügyvédi segítséget is kapjanak az ügyintézésben. A gyámügyi hivatalokkal szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot. A legnagyobb álmunk egy olyan otthon, ahová az „elfelejtett” gyerekek mielőbb átkerülnek a kórházból, hogy megismerjük helyzetüket, családjukat, s tudjunk segíteni, hogy mielőbb visszakerüljenek a szüleikhez, vagy örökbefogadó családhoz. Ha lenne egy ilyen otthon, akkor könnyebben tudnánk segíteni azokon a gyerekeken, akik műtétre vagy komolyabb orvosi beavatkozásra szorulnak. Ezek óriási tervek, álmok, de Istennek nincs lehetetlen!

 

Interjú: Lucski Zsófia